Népfőiskola

1961 március végére készült el a kórus aljának és a kiskápolnának a kifestése négy seccóval. (szekkó abban különbözik a freskótól, hogy míg a freskó festés nedves falra történik, a szekkó szárazra( (GA)
Csiby Mihály festőművész készítette. Husvétra 3 pár ministráns ruhát csináltattunk, egy piros pluviálét és egy szőnyeget vettünk a keresztelő kápolnába.

Vagy úgy is mondhatnám: csalódások?

A csalódás negatív életérzés. Várunk valamit de az nem következik be. Várunk valakit de az nem jön el hozzánk. Sem az adott időre sem máskor.

Eltervezünk valamit, de az nem valósul meg.

Igéretet kapunk erre vagy arra, de az igéret csak szó maradt. Ha akár szép szó is, az mindegy.

Jól emlékszem a rendszerváltás körüli időkre.

Aranykarikákat vetett a januári napsugár az esőáztatta barna fák lustán nyújtózkodó ágaira. Hallani véltem a téli fák panaszát, aludni szerettek volna még egy sort, mire való ez a váratlanul jött meleg és fény. Minden jóravaló erdőlakó az igazak téli álmát alussza még ilyenkor. Ez itt a szokás. De hol vagyunk már a megszokottaktól!

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs 1,17)

A református templom Gödöllő középpontjában áll, mondhatni évszázadok óta.
A mai templom már egy korábbi bővítése. 1745 óta szolgálja a híveket, nemes, barokk stílusú, tekintélyes kupolával, úgy áll őrt a téren mint bástya és erőd. (Erős várunk nekünk az Isten!)

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1-17)

Az evangélikusok templomában Gulybán Gergely görögkatolikus parókus volt az Ige-hirdető. Vele még nem találkoztunk, igaz két év kimaradt a Covid miatt.
Fiatal ember, energikus, magabiztos.

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1 -17)

A Baptista gyülekezet imaháza Gödöllőn a Mól kúttal és az Aldival szembeni kis téren épült fel.

Szívesen fogadtak bennünket, szép szóval, mosollyal, kedvességgel. Gödöllő, Fácán sor. Premontrei plébánia.

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1-17)

A promontrei rendről néhány szóban.

Így hirdette az újság, így mondták a papok, lelkészek: ökumenikus imahét. Azaz: imádság a keresztények egységéért.

Sok éve folyik ez a keresztények közötti együttlét január valamelyik hetében.
A mostani imahét Gödöllő városában zajló eseményeiről "tudósítunk" feltéve -szándékaink szerint- ha ezeken az alkalmakon megjelenünk.

Az imahét gödöllői programja így alakul:

Kedves Barátaim!

Miért alakult ki bennünk (tehát bennem is) az a rossz szokás, hogy kampányokban gondolkodunk, -nem tudom.
Ez fog történni, erre koncentrálunk, szervezünk, bonyolítunk -mármint egy rendezvényre, eseményre- és amikor ennek vége, "ad acta" tesszünk mindent, vagyis elzárjuk a (volt) fiókba és csak később emlékezünk rá. Vagy még később sem.

Végignéztük XVI Benedek pápa halotti búcsúztatójának szertartását.
Bizonyára sokan tettek így, akár a Duna TV-t akár a Bonumot nézték.

Most jöttem, talán egy pár perccel ezelőtt a dányi temetőből, ahol János barátomat utolsó nyughelyére kisértük.

Az elmúlt évben tizenhét temetés érintett közelről, barátaimat, rokonaimat és édesanyámat veszítettük el.

Nem szívesen kezdem a levelemet azzal, hogy karácsony előtt néhány nappal a Hunyadi utca erdő felőli részében látogattam meg egy "családot". Éspedig azért ódzkodtam ezzel kezdeni az írást, mert még a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy dicsekvésnek vegyék ezt a "látogatást". Annak, hogy lám én milyen ..... vagyok, szemben azokkal akik nem ilyenek mint én.

Gazdag-csend igényében, csend-óhajában, templom-csendi gazdagságban fényesedik a lélek.

A Mindenséggel társult önvallomás, térdre ereszkedő bűnmegvallás a Jászol-tisztaság öröme.

A szálláskeresés mardosó egyedüllétének hideg-színtelen racionalitásán erősödik a világteremtés.

Leszűkült tudatú emberek istenség-elutasítása megvert fényű csillagmezőkön bolyong.

Szenteste közeledik. Sűrűsödik a levegő, halványulnak az alkonyati fények. Kigyulladnak a pici lámpák a házak előtt a falakon, fákon, kerítéseken és rövidesen a karácsonyfákon is. Köszönnek illedelmesen a szaloncukroknak a színes kis égők, a díszeknek is és mélyen beszippantják a fenyőágak leveleiből áradó illatokat, a gyanta édes-kesernyés illatát, földnek nehéz szagát és túlélő örömét.

Szeretve Becsült Fiatalok!
Karnagy Úr!

Dány község zenekart szerető közönsége, a zeneiskolához is kötődő elismeréssel szólhat arról a szakmai és emberi szempontok szerint is kiemelkedő eseményről, hogy 25 évvel ezelőtt jött létre a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar.

Úgy látom, zajos lett megint az Advent!
Sok a látvány, a színes összevisszaság.
Végérvényesen??!! közénk költözött az ördög.
Új hittételek lettek. Marketing. Így hívják.

Nem vagyok ellene az adventi még zenés rendezvényeknek sem akkor ha művészi teljesítmény van benne.

Kedves Barátok, ismerősök, alig ismerősök! Kedves Dányba költözött új falustársak!

Jó alkalom kínálkozik arra, hogy a titokzatos téli szombatdélutánt együtt töltsük annak az emlékére, hogy a Dányi Szent Imre Ifjúsági Házban (a főépületi iskola mellett) megünnepeljük Szent Imre szobrának felszentelését.

Nekünk, dányiaknak Csík is, Gyergyó is emlékképeinkben egyazon táj. Fergeteges zivatar, pipáló hegyek, tűző napsugár, "Péter-Pál"-napi községi búcsú Csomafalván, esetleg februári disznóölés egy udvarban. Szép emlékek, sőt mi több, ennél is több, emlékeknél is több. Léleképítés! Nemzeti önépítkezés. Hazaszeretet. Magyar történelem. Testvériség!

Egy szép versidézettel kezdek. Mécs László pap-költő versével, melynek címe: Roráté a Balatonnál.

Rorátéról jöttem
Istenváró Ádvent sötétlett mögöttem:
éhes évezredek aszott-ugar vágya,
hogy az ég szomját friss harmattal áldja:
nyíljék a Föld áldott méhe és Megváltót
szüljön a világra.

Sokat elmondanak nekünk az életről, az álláspontokról, a közösségről, a faluról vagyis az itt élő emberekről a jelképek.
Egy ilyen jelkép például az utca vagy a tér elnevezése.

Az egyik este, jóval a sötétedés beállta után a temetőnkben a sírok között lépdelve, halottaink emlékére gyújtott gyertyák gyenge térvilágítása közepette mentem a "mi" sírjainkhoz. Ihletett pillanatok voltak ezek. Szorongás és öröm kimondhatatlan keveréke még most is él bennem.