Orgonabokor, az útonálló

Valahányszor találkozunk a régi vásárok hangulatát csak nyomokban kísérő, valaha nagy hírnek számító eseményen, Turán a havi rendszerességgel megtartott kirakodó vásáron, ezt követően leülünk egy kis beszélgetésre, koccintásra, emlékek felelevenítésére, egyéni beszámolók meghallgatására betegségekről, hírekről, még olykor az önkormányzatiságról is. Vagyis politizálunk is.

E beszélgetések alkalmából egyik társunk hozzászólásában rendre előjön egy kis fácska, vagy inkább szépséges bokor, mely ékes kerti dísznek indult valamikor, de mára már felnőtt lett, sőt talán kenyere javát is megette és ott terebélyesedik még mindig az egyik telepi utcában a sarkon, vagy inkább terjeszkedik, pöffeszkedik, dicsekedik, útonállóvá válik, sőt már lassan közellenséggé is. Legalábbis így meséli erről a barátunk.

Szóval ez a sokszor megénekelt, dalban foglalt, május elejére már virágkoszorút formáló, sajátos kedves és édes illatot árasztó dísznövény, mely szép reményekkel indult az életben, mára már az utca lekosainak haragját bírja. Legalábbis azokét akik elől elzárja a járdát, a gyalogos közlekedés helyét, a siető embert az úttestre parancsolja, noha itt ezer veszély leselkedik rá a száguldó autók képében.

Országosan biztosan nem nagy ügy ez, mit törődnek ezzel Battonyán vagy a Duna sodrását naponta szemlélő Gönyű településen.

Mi sem tudjuk milyen a dunavecsei ember életérzése, akit hasonló busszúság ér naponta falujában.

Van itt viszont egy világraszóló megoldás, -ha már a gondok megoldásának kulcsát keressük- mely ha minden ezen bosszúságok okán keletkezett könnyet nem is töröl le a választópolgár arcáról, de mégis gyógyír lehet helyi sebekre. Ez nem más mint az önkormányzat.

És máris helyben vagyunk.

Ne gondoljuk, hogy csak barátunk küszködik bosszantó helyzetekkel, mert ha így lenne, vagyis egyedi eset, hogy csak egy orgonabokor növi be a járdát az egész világon, akkor egészen biztos, hogy az önkormányzatokat sem találták volna ki.
De az orgonabokrok, mint a csicsóka szaporodnak és lassan beterítik a világot is. Szerencsére.

Minden bajt orvosló gyógyszer nincs. És különben is: a gyógyszeres tabletták használatát előíró tájékoztatóban annyi a mellékhatásra utaló jel, hogy sokszor kétségünk van arra vonatkozóan, hogy gyógyítanak-e bennünket vagy újabb bajokat generálnak nekünk.

Az önkormányzatiság is ilyen!

Vagy az önkormányzat is olyan mint a televízió, hogy ameddig nincs követeljük, de ha van akkor , nos akkor már nem követeljük. Még azt is megbánjuk, hogy valaha eszünkbe jutott követelni.

(Mondom ezt úgy, mint aki az élet mindkét oldalát megjárta. Tehát öniróniával is meg szenvedő alanyként is. Tehát jogosan).

Az önkormányzatiság komoly dolog, ezt senki sem vitatja, azok közül akik felelősen tudnak gondolkodni.

Hogy mit tudunk az önkormányzatiságról, az önkormányzásról, az önkormányzatokról és az önkormányzati rendszerről, az már szórja az önkormányzatokról véleményt formáló embereket, mert ez azt mutatja, hogy legyünk tisztában vele, az önkormányzat nem az a szerv ami -mindig- a mi közvetlenül megtapasztalt érdekünket, érdekeinket szolgálja.
Szórja egyik irányba -akik tudják mi is ez a jószág- és szórja a másik irányba is akik szinte semmit nem tudnak róla. (De hangosan szidják).

Ezt nem bajként említem, hanem csak azért, hogy mondjak egy hasonlatot amikor ezzel párhuzamosan a futballról is beszélünk.
Mert erről is sokszor csak beszélünk. Beszélünk de semmit sem mondunk. Semmi lényegeset. Tizenegyest rúgni meg főleg nem tudunk.

Térjünk vissza az asztaltársasághoz!

A mi barátunk, az asztaltársaság egyik tagja olyan ember akit mindenféle tudás számonkérése alól fel kell mentenünk, mert amit és ahogyan mondja, az túlterjeszkedik minden elméleti fejtegetésen, ellenben kifejezi az aktív állampolgár felelősségét.

Vagyis tenni akar és nyitott szemmel jár a faluban ugyanakkor. A saját környezetében mindenképpen el lehet ezt róla mondani, mint olyan emberre, aki nem csak a faluban lakik, de itt is ÉL.

Az önkormányzatiság -mint fent láttuk a fogalom sokféleségében- az emberek jól-létének egyik kulcsa.

Ki vetné meg a mi beszélgető társunkat azért, mert azt szeretné, hogy ahol ő lakik, minden a legnagyobb rendbe történjen.

Itt jutottunk el az önkormányzatiság egyik lényegéhez, az önkormányzatiságra legjellemzőbb vonáshoz.

Röviden szólva az önkormányzat azért van, hogy a lakossági igényeket kielégítse.
Sőt, partnerként bevonja az embereket a közfeladatok megoldásába.

A mi emberünk sem akar mást, mint ami az önkormányzati feladatok között szerepel, rá jellemzően, vagyis annak a lakossági igénynek a kielégítését, hogy a közterületről távolítsák el az orgonabokrot -feltéve, ha az közterületen van. Vagy bírják rá önkormányzati eszközökkel a lakost, aki a maga dísznövényét hagyja elburjánzani, vessen ennek gátat.

A lakosság bevonása jellemző az önkormányzatra, és esetünkben az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a gyalogos közlekedési akadályt szolgáló orgonabokor eltávolításában, sőt a járdaszakasz megjavításában, tovább megyek, az egész utcán a járda felujításában maga is szívesen részt venne. Munkával is, szervezéssel.

Nem tudom elérjük-e azt, hogy a turai vásár utáni borozgatással egybekötött beszélgetésünkön az orgonabokor kérdése lekerül a napirendről.

Remélem ez nem úgy következik be, hogy elmaradnak a vásár utáni találkozások, mert maga a turai vásár is megszűnik.

Ne legyünk álszentek és álljon erre itt néhány példa:

Az önkormányzatok védelmébe kell mondanom, hogy az önkormányzatra egyik legjellemzőbb vonás, a közszolgáltatási kötelelezettség vagyis az, hogy a közszolgáltatások széle skáláját vállalja föl továbbra is, mára központi intézkedések miatt nagyon lecsökkent. Ez feladatelvonás az állam részéről azon a helyen, ahol a lakosságot közvetlenül is érő módon a meghibásodás -pl közművek esetén- gyakori eset, de ennek kijavítása nem önkormányzati feladat -újólag.

KI gondolta volna a kezdetekben, hogy a települések önkormányzatainak meg kell tapasztalni, hogy pl egy alapítványnak van joga iskolát létrehozni, üzemeltetni, de az önkormányzatnak nincs.

Az önkormányzat gazdasági ereje egyre csökken az elvonások miatt, ezzel párhuzamosan nőtt az állam szerepvállalása, ami az önkormányzatiság autonómiáját csorbítja, viszont növeli az állami függőséget.

A pályázati rendszer helyett vissza kellene állítani a normativitást, mert ezek tudott bevételek és nem kerülnének hátrányba azon lakossági csoportok ahol nem kormánypárti önkormányzat van.

Egyébként a kezdeti állapottól eltérően (1990) megnövekedett a pártok szerepe az önkormányzati rendszerben ami egyrészt diszkriminatív lehet, másrészt csökkenti az egyén autonómiáját ha nem is közvetlenül, de közvetve, mert -sok esetben nyíltan- fenyegetésnek vannak kitéve az emberek. (Lásd néhány országos politikus erre utaló üzenetét).

Az önkormányzatiság egyre csökken hatalmi ág lenni (népképviselet) és egyre inkább a központi állami akarat végrehajtója lesz.

Hogy ez megmenti-e a "mi" orgonabokrunkat a fejszétől vagy éppen tovább élteti - e pillanatban rejtély.