Dány falu körül van kerítve.....

.... mégis kivisznek belőle. Oly szép kislányt hagyok benne, holtig fáj a szívem érte"

Dalolták még néhány évtizeddel ezelőtt is a dányi legények az októberi katonai sorozás után.

Dányban szép lányok vannak, voltak is. Miként a magyar lányok szépek, csinosak, mutatósak, a dányi lányok méginkább azok.

A régi katonanóta is őket siratja. Az itthagyott kedvest, a faluszépét, a "Nagyköz" szép színfoltjait, amikor végigsétáltak egymás karjába fűzva kezeiket és énekeltek vagy csak nevetgéltek, a dányi legények sóvárgó pillantásait kerülve.

Találkoztam tegnap három nővel. Nem is olyan régen, még a dányi mazsorett csoport tagjai voltak. Emlékszünk jól a kecses tartásukra, nemes alakjukra, mutatós ..."csizmáikra"..., harmonikus mozgással előadott botos játékukra. Vonult utánuk a dányi ifjúsági zenekar, húzták a talpalávalót, és mindenki, aki tehette őket nézte.

Szép dányi lányok ma már anyukák. Szépségükről és kedvességükről már nem nekem kell szólni, mert azok magukért beszélnek. A gyermekeikben (kisgyemekek még) láthatják viszont saját magukat is mint a kitelt rózsa látja magát a bimbójában, úgy szemléli gyermekét asszonnyá lett dányi lány, amikor gyengéden magához öleli magzatját.

Bizonyítványosztás volt tegnap a zeneiskolában.

Dédelgetett szeretetben fogják gyermekeik kezét a még ifjú asszonyok, míg egymással pár szót váltanak a művelődési ház előtt.

Mit mondhatnak egymásnak? Talán nosztalgiával a szép időket elevenítik fel vagy a gyermekek tanulásáról, zenei tudásáról beszélnek büszkén, mint gondos anyához illik.

Melléjük értem, ők megállnak a beszéddel egy pillanatra és mosolyognak. Mind a hárman. "Régen láttalak benneteket" -kezdem sután a beszélgetést és ők is ezt erősítik: bizony régen.

Az iskolában éppen negyvenhét évvel ezelőtt találkoztam Lilla szüleivel. Osztályfőnöke voltam édesanyjának is, édesapjának is, (keveseknek azok közül akiket tanítottam is 18 éven át).

(Milyen sok unokám van nekem -gondolkodtam el egy percig a találkozás örömén, mert saját unokámat, Bálintot vártam a kapuban és vele együtt a volt tanítványaimnak unokáit is láttam. Az ő unokájuk az enyém is vagy lehet, hogy ez már dédunoka? Ki tudja ezt visszaszámolni, ebben a meghitt pillanatban)?

Lilla három kicsi gyermekét próbálja egy csokorba kötni, míg velem kedvesen beszél. Jólnevelt gyerekek azt látom. Mondom is Lillának, példás szófogadásukat látva.

Aztán ő beszél folyamatosan és én hallgatom mély átérzéssel és együttérzéssel. Nem panaszkodik. Reális, célratörő, céltudatos. Feladat van, azt el kell végezni. Ja igen, nagyon nehéz, -mondja, de bírom és örömmel csinálom.

Jó lenne ha Dányon járnának iskolába, a szüleim sokat tudnának segíteni. A zeneiskolába is azért írattam be őket, mert számíthatok apu és anyu segítségére.

Gyönyörű három gyerek. Bíborka komoly "nagylány", egy szót nem hagyna ki ami édesanyja ajkát elhagyja. Figyeli őt, szinte vele együtt formálja a szavakat. De nem szól közbe, bár látom, lenne mondanivalója.

Igen -mondja Lilla, mind a hármat reggel viszem és délután összeszedem őket, együtt jövünk haza Gödöllőről.

Jó iskola! Mondja Bíborka tanintézményére, sok dányi szülővel találkozom ott, akik szintén a gyermekükért jönnek.

A dányi zeneiskolában 125 tanuló van, ebből 50 zsámboki gyerek.

Régen -mondom az igazgatónak- is ennyi tanulója volt a majdnem már négy évtizede működő dányi zeneiskolának, de csak Dány községből. Kóka, Zsámbok tagintézményként ide tartozott. Kóka levált, Zsámbok pedig szervezetileg is kapcsolódott a zeneiskolánkhoz.

Fogynak az iskolában a dányi gyerekek. Az általános iskolában is és ennek folyamányaként a zeneiskolában is. Ez nem újság, tudom, más is kimondhatja ezt a megállapítást.

Sajnálom én is de sajnálják a szülők is, hogy így történt.

És sajnálja majd a jövő dányi embere is. Megkérdezi majd, hogy miért történt ez? Miért lett így?

Erre nyilván van válasz. Ezt össze lehet foglalni egy dolgozatban ha nem is könnyű.
Érzelmileg sem könnyű és oknyomozó feltárásban ezt kimutatni még nehezebb talán.

Ami még ennél is nehezebb, az annak a jövőképnek a felvázolása, ami nélkül nincs megoldás és nincs kiút.

Gondolom, ez nem csak az én dilemmám!