Ismét választás előtt állunk

A választás -mint főnév- a választani igéből származik.
Választani azt jelenti, hogy az ember aktívan részt vesz egy cselekményben, jelesül azok kiválasztásában, akik arra vállalkoznak, hogy őt képviselni fogják ügyeiben, életének jobbá tételében.

A választás az újkori történelemnek abban a szakaszában jött létre, mint aktív politikai cselekmény, amikor az emberek már nem tudtak közvetlenül dönteni azokról a kérdésekről amelyek őket érintették.

A legtisztább dolog az nyilván, amikor az ember saját maga döntheti el, hogy egyik vagy másik kérdésben milyen állásfoglalása legyen.

Ez, amikor még kevés ügy volt akár még a közélet színterén is, akkor az emberek összejöttek a település egy pontján és megbeszélték közös ügyeiket, majd ott közösen eldöntötték milyen legyen az út amelyen tovább fognak menni, mit kell csinálni ahhoz, hogy jól történjenek a dolgok, helyes irányba menjenek a helyi ügyek.

Ilyen volt az athéni demokrácia is és ilyen északon, Skandináviában az un. Stingteg, ami úgy zajlott, hogy egy nagy követ (asztalt) körbe ültek az emberek és vitatkozva, egymást győzködve, közvetlenül alakították ki a nézeteiket amelyek az adott kérdések megoldását szolgálták.

Ebből az egyszerű ám mindenkit érintő kérdésekből aztán olyan sok lett a társadalom differenciálódása során, hogy az emberek úgy döntöttek, képviselje őket valaki más az ügyek intézésében, ők erre már nem érnek rá és egyébként is egyre bonyolultabb az élet -nyilván olyan ember akiben megbíznak, akinek a véleménye hasonlít az ő véleményükhöz is, netán teljesen megegyezik azzal.

Ebből az egyszerű úgynevezett közvetlen demokráciából aztán helyi és országos méretű mozgalom lett, úgynevezett képviseleti demokrácia.
Ez európai méreteket öltött miután tagjai lettünk az Európai Uniónak.

Most helyi képviselőket választunk és mellette az Európai Parlament tagjait is, a kérdés pedig így hangzik: kik képviseljenek bennünket a helyi ügyekben és kik képviseljenek az európai szinten zajló politikai és gazdasági kérdésekben.

Sokáig az volt a gyakorlat, hogy a képviseltre jelentkező emberek előzőleg elmondták a többieknek, a választópolgároknak, hogyan képzelik ők el a helyi ügyek intézését, legyen az egy kisebb méretű faluban vagy legyen az városba, akár Európában is.

A választói gyűlések úgy zajlottak, hogy a képviseletre jelentkező emberek nézeteiket, egy-egy probléma megoldására tett javaslataikat elmondták az emberek előtt, kisebb vagy nagyobb közösségekben.

A képviselőt választók pedig azokra tették a voksukat (szavazatukat) akiknek a véleménye a legközelebb állt az ő véleményükhöz, netán azzal meg is egyezett teljes mértékben.

Döntően fontos tehát az, hogy a képviselői posztra jelentkező ember elmondja az ő saját álláspontját a közösséget legjobban érintő kérdésekben.
Ez kisebb-nagyobb létszámú csoport előtt történik, netán közvetlen találkozások során amit meghirdet a képviselő jelölt és amivel aztán élni tud a választó polgár.

Ez nagyon fontos lépése a képviselő választásának.

A képviselő és az őt megválasztó ember között ugyanis egy megállapodás zajlik. Egy szerződés.
Ezt nem vetik papírra, nem viszik közjegyző elé, nem adnak egymásnak sem írást róla, egyszerűen az emberek között, vagyis a képviselő jelölt és a választó polgár között egy szerződés jön létre. És ha ez még csak szóbani igéret is olyan erős és olyan nagy az erkölcsi tartalma, hogy kialakít egy kapcsolatot két ember között, a képviselő jelölt és a választó polgár között mely kapcsolatnak a nemes verete nem papíron születik, aláírás sincs róla de a fedezete az adott szó becsületén nyugszik.

A választó polgár és a képviselő jelölt az évezredes törvény alapján köti a szövetséget és ennek a fedezete az ember, a képviselő BECSÜLETE.

A becsület talaján -ha most kiterjesztjük a választást nagyobb méretűre- a képviselők (testület) és az emberek között társadalmi szerződés jön létre.

A szerződésben a képviselő vállalja, hogy a megígért szellemben fog eljárni a közösséget érintő ügyekben.

Ha valaki nem tartja be az igéretét, akkor szerződésszegés jön létre, melynek következménye a becsületen esett csorba.

A tét tehát nagy! Éspedig azért nagy mert az ember, aki képviseletre vállalkozik, a becsületét viszi a vásárra.

Vagy megfelel a társadalmi szerződésben foglaltaknak, vagy nem felel meg. Ha igen akkor a becsülete erősödik, az emberek szemében megnövekszik ha nem felel meg, akkor a becsületen esett csorba örök érvényűen lefokozza az illető társadalmi presztizsét.

Fontos tehát a választópolgároknak adott ígéret.

Mi van akkor, ha semmiféle ígéretet nem adott a képviselő jelölt.

Ebben az esetben -tételesen- nincs mit számon kérni.

Ebben az esetben a választás bizalmi kérdése az ember általános megítélésének szintjére esik vissza.

Kisebb közösségekben -pl faluhelyen- ahol az emberek jobban ismerik egymást mint a nagy városokban, az emberek addigi viselkedése és magatartása a választás alapja.
Ez is rejt magában sok veszélyt, mert az ismertség nagyban múlik azon, hogy milyen gyakran (és hol) találkozik a jelölt a választópolgárokkal.

A program azért is fontos, hogy kiküszöbölje ezt a helyzeti előnyt (vagy hátrányt) és jobban látszódjék az ember egyéni minősége, kvalitása, rátermettsége és ezáltal ez a bizalom forrásává is válik.

Általában azt lehet mondani a választásokról, hogy azok eredményét csak kisebb mértékben határozzák meg az emberi kvalitások (erkölcs, szavahihetőség, szolgálati készség, empatizmus, áldozatvállalás stb) mert a pártok színre lépésével egyrészt összemosódnak a választási szintek másrészt országosan sikeresebb pártok ajánlása előnyösebb, de mindezekben és mindenhol a kommunikáció (mint befolyásoló tényező) nagyobb szerepet játszik az emberek véleményének meghozatalában mint annak megmutatása vagy meglátása, ki rendelkezik a fent említett társadalmi szerződéshez szükséges igazi fedezetet nyújtó értékekkel.

Ad abszurdum ezt kérdezzük magunktól: képviselőkre szavazunk-e vagyis igazán választunk vagy pedig úgy döntünk, ahogyan a kommunikáció ezt nekünk megmutatja.
Magyarán saját akaratunkból döntünk-e vagy befolyásolás alatt állunk?