"Híd az égbe"

Építkezésbe kezdtünk. Hidat építünk, mint mindannyian, hogyha majd szükségünk lesz rá, átkelhessünk rajta. Nehéz, fáradságos, fájdalmas, sok türelmet igénylő művelet ez. Időnként csak egy homokszemmel, jó esetben egy kaviccsal növelhetjük hosszát.

Előfordul, hogy hidunk egy szempillantás alatt leomlik, és kezdődhet a munka elölről. Egy maroknyi ember úgy gondolta, hogy közös erőfeszítéssel, elfogadott útmutatással hidunk gyorsabban épül, erősebb lesz, a munka pedig élvezetesebb. Valóban, a szemünk csodákat látott, szánk könnyebben húzódott mosolyra, a feléd nyújtott segítő kezet természetesen fogadtad. Hátunkon csorgó verejték, feszülő, fájó izmaink, egy földre írt üzenet, hogy várunk, növelte hidunk hosszát. Voltak mérföldkövek, ahol az egymásnak feszülő erők, emberi mivoltunkból adódóan kárt okoztak építményünkben, jelezve, hogy még nem tanultunk eleget, munkánk még nem ért véget.

Mégsem adjuk fel, hisz ez az utunk!

Köszönöm: „hídépítő” zarándok társaimnak, hogy velük lehettem ebben az emberpróbáló munkában.

Gódor András nyugalmazott polgármester úrnak, hogy szelíd, csendes, türelmes kitartással, imádságra buzdítva segítette utunkat.

Heim Józsinak, hogy rengeteg idejét, energiáját, figyelmét és remek szervezőkészségét adta nekünk.

Köszönet családjainknak, hogy zokszó nélkül helytálltak itthon.

Köszönet mindazoknak, akik egy pillanatra is gondoltak ránk.

Köszönet Gódor Lajosné polgármester asszonyunknak, hogy végtelen figyelmességével még szebbé varázsolta máriagyűdi búcsúnkat!