Népfőiskola

Van ma Magyarországon egy köztestület amelyről hallgat a magyar sajtó.
Ez a közösség pedig minden magyart érint mert minden magyarok képviseletére alakult Trianon után, ez pedig a Magyarok Világkongresszusa.
Az alapítás éve 1929.

Ki készít ki magának husz darab, azaz tíz pár cipőt sorbanrakni a fal mellé, katonás sorban. Van benne vászon cipő, bőrcipő, sportcipők, öltönycipő, szabadidő cipő, és még papucs is.

Üdülésre nem visznek ennyi cipőt, még hosszabb távra sem, kizárólag olyan alkalmakkor, ha valakinek minden pár cipőre szüksége lesz belátható időn belül.

A dányi tanulókat, pedagógusokat ismét gyász érte. Nagy István és Alekosz Iliász tanárok közelmúltban bekövetkező halálát feldolgozni még alig tudta a falu, ismét gyászlobogó leng az iskola homlokzatán.

Nem csak az épület gyászol, hanem a tanulók serege is, a szeretett pedagógus kollégák csapata is, szinte fiatalon meghalt pedagógusok halálhírén.

Olympia van!

Ez egy különleges év, különleges eseményekkel és -valljuk be- különleges helyszínnel.
És különleges dolgokkal.

1960-ban Róma városa adott otthont az olympiának.

Éppen csak megkezdtük a tanévet, -másodikos "Török Ignácosként" jómagam, hoztam-vittem a híreket.

Gazdagon, nem hét, de hetvenhét ágban ontja melegét a nap még most is, vagy most talán méginkább.

Sokan ismerik községünkben Misit.

Misi "vasas" szakember, e területen családi vállalkozó.

"Van egy kis ideje?" -szólít meg Misi ha találkozunk. Rád mindig van Misikém, mondom neki, bár jól tudom, hogy egykönnyen nem enged távozni.

A mostani nyár és főleg a julius "kimerítő" volt. Programdömping, -mondhatnám, de hát milyen legyen a nyár.

Ismerős úgy-e a kérdés?
Hányszor mondtuk már magunkban, magunknak ha nehéz eset előtt állunk, hogy "mi lett volna, ha.."

Nos mi lett volna? Nem tudjuk, csak azt gondoljuk, hogy minden más lett volna ami ma van.

A köz-jó (vagyis a közjó) olyan életérzés amely a körülöttünk lévő renden, biztonságon, (anyagi, kultúrális, valamint lelki biztonság) nyugszik.
A közjó a társadalom egyik fő értéke, egyrészt jogrendszeren, másrészt kialakult hagyományokon és szokásrendszeren (szokásjog) alapszik.

Valahányszor találkozunk a régi vásárok hangulatát csak nyomokban kísérő, valaha nagy hírnek számító eseményen, Turán a havi rendszerességgel megtartott kirakodó vásáron, ezt követően leülünk egy kis beszélgetésre, koccintásra, emlékek felelevenítésére, egyéni beszámolók meghallgatására betegségekről, hírekről, még olykor az önkormányzatiságról is. Vagyis politizálunk is.

Itt a nyár! Főszezon!

Utaznak a magyarok (is) országon belül és országhatárokon kívül. Nyugatra és ..hát inkább nyugatra.

A szomszédos országokba is elmennek. Keletre.

Ünnepelni, jó levegőhöz jutni, hegyeket nézni, (jobb esetben mászni).

Sokféle módon bizonyítják az éppen uralmon lévő pártok, vagy arra pályázó más -nevezzük így- társadalmi képletek a rendszerük hatékonyságát vagy tesznek arra javaslatot, miként lehetne jobb az emberek élete annál ami most van.

De a tudatosság nem csak makro, társadalmi szinten jelentkezik hanem a kis közösségekben, falvakban, térségekben is. Ez egy jó tendencia mindenkinek.

A dányi tűzugrást bizonyára sokan látták -gondolom- a művelődési ház előtt. Jókedvűen töltötték az időt, ugrották át a tüzet kicsik is nagyok is, fiatalok is, kevésbé fiatalok is -és talán ezzel minden rendben is volt.

Régen terveztük már, de csak szombaton, 22-én valósult meg az út ahová mentünk. Vagy inkább amin mentünk, hogy elérjük célunkat.

Három célunk volt ezen a napon. Három úticél úgy értem, mert az emberi cél nem az út. Az út is csak egy eszköz a sok közül, mint éppen a tárgyak, amelyeket használunk.

.... mégis kivisznek belőle. Oly szép kislányt hagyok benne, holtig fáj a szívem érte"

Dalolták még néhány évtizeddel ezelőtt is a dányi legények az októberi katonai sorozás után.

Dányban szép lányok vannak, voltak is. Miként a magyar lányok szépek, csinosak, mutatósak, a dányi lányok méginkább azok.

Ez is gyilkolhat. Gátakat tép, kerítéseket sodor. Aki belekerül a sodrásba, az fuldokol. Meg is fulladhat.
Kárt okoz a hírözön mint a vízözön. Több kárt talán. Nem csak testet de lelket is öl.

Ha nem is beszéltek róla, gondoljatok rá gyakran.
Trianonra, az országunk megcsonkítására. És adjátok át gyermekeiteknek, unokáitoknak ezt a nemzeti kötelezettséget.

Nemeskürty István nevét mindenki ismeri. Író, történész, katona, kormánybiztos.

Minden úgy történt mint régen. Mint amikor nem hatan mentünk Valkónak hanem hatvanan. Vagy még többen.
Ez a történelmi út. A Vajason át Valkóra, majd nekiveselkedni a Szent Pál hegynek, aztán a képes fa, Mlinarik útja és Szárító.

Ebből már a Ferreng (Szent Pál hegy) kimaradt, de a Szárító még mindig hívogató csendesség a gyalogos zarándoknak.

A dányiak Szentháromság vasárnapi fogadalmi zarándoklata egy olyan hagyományos, vagyis ránk, utódokra hagyott érték, ami elé fontossági sorrendben semmilyen más hagyományos értéket nem lehet tenni. Semmi fontosabbat, semmi jelentősebbet.

Megyek az autóval és csörög a telefonom. Hol másütt mint a hátsó ülésen a kabátzsebemben.
Nem veszem föl, nem is tudnám, egyedül vagyok a kocsiban.

Amikor megállok, első dolgom, hogy megnézzem, ki hívott és miért.

Nagy örömömre szolgált a hívó fél neve és nagyon röstelltem volna magam előtte, ha nem hívom vissza.

Ki hívott és miért?