Népfőiskola

Karácsony napja van. Jézus születésének ünnepe.

Kívánok először is a Dányi Krónika minden kedves olvasójának áldott és békés ünnepet.

Sokan leülnek ma a családi asztal köré és az ünnep áldott üzenetében biztosan sokat mesélnek egymásnak. Az életről, a sorsról, hogyan is alakult az esztendő és mire is várhatunk, mit is várhatunk a következő év ünnepéig.

Miről jutott eszembe a szeretet-éhség kifejezés, ez a pszichológiában és a -furcsa talán- népművelésben használt összetett szó, mely folytatható még elismertség-éhség, kommunikáció-éhség, aktivitás-éhség és még egy sor olyan esetre vonatkoztató "éhség", amikor nem kapunk belőle eleget (szeretetből, kommunikációból, elismerésből stb) és vágyunk rá.

Az adventi időszakban is, -bár tudjuk a fő hangsúlyt, a várakozást,
a reménykedés lényegét és próbálunk ennek megfelelően élni-, az életünket a társadalmi történések is körülveszik, így nem vonulhatunk el a világtól mint egy remete, foglalkozunk ezzel is, sőt időnként keressük is a lehetőséget a minél pontosabb információk megszerzésére és a magunk álláspontjának a kialakítására.

Azt írom le az alábbiakban, hogy az adventi várakozás miként is történt akkor, amikor Jézus született, vagyis az időszámításunk előtti időben.

Amikor is a világ és a zsidók is benne természetesen "ezer évek óta" várták a Messiást. (A zsidóknál a mai napig sem jött még el, de a keresztények ezt másképpen hiszik).

A Duna televízió egy kisfilmet mutatott be községünkről.

Örvendetes, hogy a római katolikus egyház feje olyan bölcsen, szókimondóan és érthetően szól korunkat meghatározó jelenségekről, társadalmi problémákról.
Az egyház (és általában a kereszténység) támaszkodhat isteni igazságokra, és birtokolhat erőt, mely ezekből az igazságokból származik, ugyanakkor felépítheti a maga értékvilágát, hogy az elveszett, elhagyott, letűnt értékeket visszahozza.

Engem zavar -lehet, hogy mást nem- a mai közember -vagyis mi, az utca embere- arról, és csakis arról beszél amit mások kijelölnek nekünk.
Hogy érthetőbb legyek: nincs már nekünk saját témánk, saját mondanivalónk egymás számára. Majdnem azt mondtam, hogy saját gondolatunk sincs.

Hát hogyne lenne az! -vélhetjük első hallásra. Egyszerű összefüggés, több pénz, nagyobb boldogság.

Ezt úgy-e minden pedagógus tudja. Hogy készíti-e, használja-e, azt senki sem tudja, mert nincs már az a szervezeti forma amely arra hivatott, hogy időről-időre látogassa az iskolákat és ott mérjen, ellenőrizzen, konzultáljon, segítsen.

Olyan kor ez, amikor mindenki megy a maga feje után és erre azt mondják, hogy tanszabadság.

Több helyszínen tartottak, faluban, városban, határon túli magyar településeken megemlékező nagygyűléseket 1956 tiszteletére.

Községünk is ezek sorába illeszkedik.

Néhány mondatot erről a dányi eseményről, mely eleven, élő gondolatokat és valamikor átélt érzéseket hozott fel bennem is, mint olyan embernek aki már 11 éves lévén jól emlékszik a dányi dolgokra.

Bizonyos belpolitikai hullámokat vetett az elmúlt hetekben 1956-os forradalom megítélése.
Én ezzel nem szeretnék foglalkozni, mert azt gondolom, hogy elsősorban mindenkinek személyesen, azaz lelke szerint kell gondolni az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra.

Orvosi rendelő, délután "félháznyi" várakozó beteg békésen egymás mellett. Azaz türelmesen.

Kezdődik a rendelés, de páciens nem jön ki az ajtón. Igaz be se megy.

Az orvost (férfi, nő, mindegy) elhívták házhoz, mozdulni nem tudó beteghez.

Várakozás fél óráig vagy még tovább, senki nem mozdul, nem mordul, csak halk beszélgetések indulnak.

A Mi köti össze...című írásban (figyelmetlenség miatt) téves, illetve hiányos adatok kerültek ki a tollam alól.

A Felvidék visszacsatolása nem a második, hanem az első Bécsi döntéssel vált lehetővé. A második Bécsi döntés két évvel később, 1940-ben volt, ezzel Észak-Erdély a Székelyfölddel hazánkhoz került, területileg majdnem akkora, mint a fél (csonka) Magyarország.

Pécs déli felének kultúrált szép környezettel bíró része Nagypostavölgy üdülőterületnek is beillő településrésze.

Egész napom kisebb-nagyobb szorongással telt.
Vártam, majd vége lesz, majd vidámabb percek következnek, pozitív hangulatváltozás, ahogyan ma divatosan mondják: flow.

Vagyis áramlás -mint neves Amerikában élő lélektan professzor írja a könyvében.

Még mindig előttem van -oly nagy volt a hatása rám- Dr Mogyorós István, aki hetedik osztályban volt az osztályfőnököm, magyar nyelvet és irodalmat tanító tanárom.

József Attila volt a téma, Favágó című verse.

Liberális, illiberális, autokrata, demokrata, félfeudális, feudális, monarchista, diktatórikus, törzsi, és így tovább, csak úgy repkednek napjainkban a társadalmi formációkról szóló elméletek és megnevezések.
Valamire való politikus már nem is létezhet, hogy ki ne találna rendszerére nézvén újabb és újabb megnevezéseket.

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.