Népfőiskola

Igen, kedves Olvasók, az előző írásom "ihlette" utógondolatok eredménye az alábbi néhány mondat-töredék!

Az írás címe: Úton

Cifra szűröd elcserélted
Gubádat is veszni vélted,
Sötét romok tüzes pajzsán
Életed is véle vitted

Komolytalan hírhozókat
Tudtad bölcsnek, kárhozóknak
Mégis mindig vélük mentél
Sárban, vízben henteregtél

Fölállítod keresztedet

Igen, kedves Olvasók, az előző írásom "ihlette" utógondolatok eredménye az alábbi néhány mondat-töredék!

Az írás címe: Úton

Cifra szűröd elcserélted
Gubádat is veszni vélted,
Sötét romok tüzes pajzsán
Életed is véle vitted

Komolytalan hírhozókat
Tudtad bölcsnek, kárhozóknak
Mégis mindig vélük mentél
Sárban, vízben henteregtél

Fölállítod keresztedet

Na, nem olyan nagy, hogy azt mondhatnánk, a tömeg letapossa egymást, vagy azt, hogy minduntalan emberbe ütközünk. Ez csak olyan vidéki kisváros, ahol a városi cím is egy kicsit rurálisnak (nem elég megmunkált) tűnik. Mondhatnám, hogy parlaginak, ha lenne ennek a szónak értelme ebben az áprilisi télben.

"Ahol a szívetek, ott a kincsetek"

Vagy ahol a kincsetek ott a szívetek?

Mi hát a kincs? És mi a szív?

Nagyon kis buta párhuzammal kezdem a választ, de igen kifejezővel.
A kisgyermeknek legtöbbször azt mondják szüleik: kincsem!

És valóban az is. Kincs.

Még az is megeshet, hogy van tanulsága egy filmnek. No, nem Oscar díjra is várományos filmnek, hanem csak egyszerű magyar alkotásnak, aminek fő témája és cselekménye a foci. A futball.
Ráadásul kereskedelmi tv-n adták mit igen ritkán nézek, erre a filmre is csak véletlenül akadtam rá. Több részes, és már nem is az elején kapcsolódtam be, nem tudom hát a közvetlen előzményeket.

Az összekevert nyelvi és értelmezési nehézségekről és mintegy szimptomatikus mai jelenségről írtam ezen a hasában már a minap, amikor a cikk legvégén a személyes névmások helytelen alkalmazását említettem. (Személyes névmást alkalmazni a tárgyakra).Ki emlékszik rá? Sőt! Kit érdekel? -ezen sem lepődök (már) meg.

Két esemény érintett meg néhány nap alatt, -elgondolkodtatóan.

Sok furcsasággal találkozik az ember, akár még az interneten is. De a való életben sem sokkal különb a helyzet. Olyan átalakuláson megy keresztül a v mi világunk, a közvetlen környezetünk is akár, de a szélesebb társadalom is, amit gyermek -sőt ifjú koromban elképzelni se tudtam. Más sem.

Néhány héttel, vagy talán tízegynéhány nappal adtam közre a Dányi Krónikán Kozár Gyula atya Historia Domus-béli feljegyzéseit az 1960-as évek elejéről.

Billegve, jobbra-balra hajladozva halad el a padok között. Nem idős még, áá" dehogy, inkább középkorú. De idősnek látszik. A "mosónők korán halnak" jut eszembe József Attila verse. Korán, mert meggörnyedést kiváltó nehéz munkát végeznek. Alultápláltan. Soványan, tüdővésztől fenyegetve.

Aranka nem sovány. Inkább testes, sőt talán azt is mondhatom hogy kövér. Kövérkés -hogy meg ne sértsem.

1963

"Január, február, március rendkívüli hideg. A gyóntatószékeket elláttuk melegítéssel és védő függönnyel. Február, márciusban készítette Juhász Flórián és Sós Lajos bognár, Jarábik János káplán közreműködédével a kóroson a tribün szerű padokat.

Mondanom sem kell talán, hogy a "Beszédes történelem" egyházi jellegű és a Ház Történetéből, a Historia Domusból való. Ezek éppen Kozár Gyula plébános atya lejegyzései.

1961 március végére készült el a kórus aljának és a kiskápolnának a kifestése négy seccóval. (szekkó abban különbözik a freskótól, hogy míg a freskó festés nedves falra történik, a szekkó szárazra( (GA)
Csiby Mihály festőművész készítette. Husvétra 3 pár ministráns ruhát csináltattunk, egy piros pluviálét és egy szőnyeget vettünk a keresztelő kápolnába.

Vagy úgy is mondhatnám: csalódások?

A csalódás negatív életérzés. Várunk valamit de az nem következik be. Várunk valakit de az nem jön el hozzánk. Sem az adott időre sem máskor.

Eltervezünk valamit, de az nem valósul meg.

Igéretet kapunk erre vagy arra, de az igéret csak szó maradt. Ha akár szép szó is, az mindegy.

Jól emlékszem a rendszerváltás körüli időkre.

Aranykarikákat vetett a januári napsugár az esőáztatta barna fák lustán nyújtózkodó ágaira. Hallani véltem a téli fák panaszát, aludni szerettek volna még egy sort, mire való ez a váratlanul jött meleg és fény. Minden jóravaló erdőlakó az igazak téli álmát alussza még ilyenkor. Ez itt a szokás. De hol vagyunk már a megszokottaktól!

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs 1,17)

A református templom Gödöllő középpontjában áll, mondhatni évszázadok óta.
A mai templom már egy korábbi bővítése. 1745 óta szolgálja a híveket, nemes, barokk stílusú, tekintélyes kupolával, úgy áll őrt a téren mint bástya és erőd. (Erős várunk nekünk az Isten!)

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1-17)

Az evangélikusok templomában Gulybán Gergely görögkatolikus parókus volt az Ige-hirdető. Vele még nem találkoztunk, igaz két év kimaradt a Covid miatt.
Fiatal ember, energikus, magabiztos.

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1 -17)

A Baptista gyülekezet imaháza Gödöllőn a Mól kúttal és az Aldival szembeni kis téren épült fel.

Szívesen fogadtak bennünket, szép szóval, mosollyal, kedvességgel. Gödöllő, Fácán sor. Premontrei plébánia.

"Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra" (Ézs. 1-17)

A promontrei rendről néhány szóban.

Így hirdette az újság, így mondták a papok, lelkészek: ökumenikus imahét. Azaz: imádság a keresztények egységéért.

Sok éve folyik ez a keresztények közötti együttlét január valamelyik hetében.
A mostani imahét Gödöllő városában zajló eseményeiről "tudósítunk" feltéve -szándékaink szerint- ha ezeken az alkalmakon megjelenünk.

Az imahét gödöllői programja így alakul: