Hazavágyom

Ember István:

Hazavágyom

Munka után fáradtan
fekszem az ágyba`,
boldogulni jöttem el
idegen országba.

Asztalomon gyertya,
meggyújtom serényen,
közben a ragyogó
csillagokat nézem.

Lobogj csak gyertyaláng,
a lángoddal muzsikálj,
imbolyogva ide-oda,
mintha táncot járnál.

Fényed csak világítson,
mint a csillagok,
mutassa az utat,
amin hazajutok.

Egyre gyakrabban mondom,
itt az idő, elindulok,
közben, amíg nézem,
szépen, csendben elszunnyadok.

Mikor felriadok, előttem
a gyertya csonkja,
lángja már kialudt;
ma sem indultam haza.

Mától sötétben fekszem,
nem gyújtok gyertyát,
így talán kevésbé
tör rám a honvágy.

Ágyamon feküdve ágyamban
ezer hang mondja,
indulnod kell reggel
haza, haza, haza.