Mi az önkormányzat

Sokszor keverjük a fogalmakat. Van a lényeg és van a valóság. A lényeg egzakt fogalom, vagyis olyan valóság amelyik nem tartalmaz "sallangokat" hanem önmagában és önmagától létezik. Vagyis szabatos, egyértelmű, a szubjektív értelmezése kizárt.

A valóság pedig az, hogy ez az egyértelműség, amit az egzakt idegen kifejezés takar, átmegy az emberek különféle értelmezésén. Vagyis már nem egyértelmű hanem szubjektív elemeket tartalmaz.

Ez a kettősség jellemzi az "önkormányzat"-ot is.

Az önkormányzat egzakt értelmezése azt jelenti, hogy egy közösség, pl egy lakóközösség, egy intézmény, egy falu, város stb részt vesz-e a rá vonatkozó ügyek intézésében.

Ebből adódik az a gyakorlat, hogy mivel ez fizikailag lehetetlen, a képviseleti demokrácia révén nem közvetlenül hanem közvetve, a megválasztott képviselő beiktatásával végzi végezheti a közösség sorsának intézését.

Ez azt is jelent egyben, hogy a legmagasabb önkormányzati szint az a cselekvéssorozat amikor az emberek közvetlenül döntenek egy-egy kérdésben.
Ilyen közvetlenül végezhető demokratikus intézmény például a népszavazás.
A népszavazáson az emberek visszaveszik a képviselőnek átadott jogukat, a döntés jogát és saját maguk élnek ezzel.

Nem lehetetlen dolog ez, mert Európában ez a közvetlen demokrácia, (vagyis az önkormányzatiság legtisztább formája) érvényesül nagyon sok kérdés eldöntésekor pl Svájcban.
Ez egy fejlett, erős, gazdaságilag és politikailag is rendben lévő ország. Nem tagja az Európai Uniónak sem, nyilván nincs rá szüksége.

Svájc régóta semleges ország, a második világháborúból is kimaradt.

Létezhet tehát többségében közvetlen döntésen alapuló demokratikus rendszer is, de ehhez az kell, hogy az emberek öntudatosak legyenek. Pl nem szemetelnek, nem pusztítják a természetet, magas szintű az erkölcsi megítélés és a közösségi szellem, törvénykövetők adózásban, közfeleadatok ellátásában stb.

Minél bizalmatlanabb egy ország közhangulata, annál távolabb kerül a közvetlen demokrácia gyakorlásától, a személyes döntés jogának megtartásától annál jobban közelít az autokratikus forma felé.

Az önkormányzatiság egyik alapja, hogy a közösség megfelelő szinten tudja ellátni saját igényeit és kielégíteni szükségleteit.

Az igények és a szükségletek rendelkezésre állása meghatározza a közösség életszínvonalát. Kis közösségek szintjén is és országos szinten is.

Mi az életszínvonal? Egy szóval kifejezve a közjóból való részesedés.

Ha kellő színvonalú és mértékű az emberek szükségleteit biztosító feltételrendszer, akkor az önkormányzatiság is magasabb szintű.

A magasabb szint azt jelenti, hogy az embereket érintő legtöbb kérdésben saját maguk döntenek. Vagy közvetlenül (népszavazás) vagy közvetve (képviselőik által).

Ehhez szükséges az, hogy a közösség rendelkezésére álljanak olyan vagyontárgyak amelyek a szükségletek kielégítésére szolgálnak (iskolák, eü intézmények, sport és sorolhatjuk még) vagy (és) rendelkezzenek olyan mértékben az anyagiak felett, hogy ezt megfizessék, másoktól igénybe vehessék.

Ezen utóbbit a költségvetésben lehet biztosítani.

A jó demokrácia mindig ott alakul ki, ahol a szükségletek és a döntések együtt vannak.

Az Európai Unióban elterjedt egy fogalom, ez a szubszidiaritás. Ez azt jelenti, hogy a dolgoknak (folyamatoknak, döntéseknek) ott kell megvalósulni ahol ennek hasznát és szükségét az emberek érzik. Érzik és tudják.

Nem mindegy egy közösségnek (falunak, intézménynek, bármi más grémiumnak), hogy a szükségleteik és igényeik biztosítására a saját önkormányzatukban áll-e kellő fedezet vagy azt az államtól (központtól) kell kérni.

Azt szokták mondani tréfásan, hogy üres konyhának bolond a gazdasszonya. Igen bolond, mert belebolondul a szegénységébe, holott a családot kellene étellel ellátnia.

Az Unió a belépésünk idején sok felkészítő tanfolyamot tartott.
Miként működik ez a nagy rendszer, mi a haszna az egyes országoknak ha a közösség tagjai lesznek.

Erre példaként említették az uniós támogatásokat.

Az Unió -mint mondták- a szubszidiaritás elvén áll ebben a kérdésben. Azért adják a támogatást pl a régióknak és nem a kormáyoknak mert annak felhasználását egy-egy régióban jobban tudják mint a központban.
A régiók saját bevételként (forrásként) tekintenek a támogatásra és kellőképpen ellenőrzik annak felhasználását.
A kormányok messzire vannak a régióktól -mondták- és nem is vigyáznak úgy annak felhasználására mint azt a régiók teszik.

(Hogy ez mégis másképpen lett, az a kormányok lobbierejének tudható be).

Fejlett demokráciát csak áttekinthető és kellő mértékkel bíró források feletti rendelkezések tesznek lehetővé.

Minél nagyobb a központi elosztás annál gyengébb a demokrácia.

Minél jobban függnek a közösségek a központi hatalomtól annál jobban szóródik szét a helyi kompetencia ( végül el is tűnik) és kialakul egy lobbi érdekeken lavírozó hierarchikus rendszer, amelynek sok rejtett vágányán máshová kerülnek a források mint amire valóban szükség lenne.

Egy közösség önkormányzati munkáját az önállóságnak, a szakszerűségnek, a döntési szabadságnak kell jellemeznie.

A települések a mi országunkban levetkőzték azt a hierarchikus jelleget ami korábban, az egypárt rendszerben jellemezte a hálózatot.

A rendszerváltás megszűntette a települések egymástól való politikai függőségét.

Az önkormányzati rendszer másik nagy előnye, hogy sérelme nélkül nem lehet különbséget tenni a települések között annak tekintetében, hogy az ott élő emberek politikai nézetei miként alakulnak.

Az ország ereje a decentralizáción nyugszik és ennek jó példáját láthatjuk a fejlett országokban, a név szerint is említett Svájcban pedig álomszerű magasságban.

Ma a demokráciának sokféle áramlata létezik.

Tiszta formáját ott őrizte meg ahol az emberek erre az értékre vigyáztak.

A