A mindenség modellje

A Gödöllői Dombság gerincén vonultunk, tavaszköszöntő sétánkon, Máriabesnyőről indulva
Ilyen tájban volt, még teljességében pompázott a tavaszi hérics, talán bátortalanul kinézett a szbad levegőre avartakarója alól az odvas keltike is.

Teleki-séta volt, telekis útvonalon.

Indultunk mártír halált halt miniszterelnökünk, gr széki Teleki Pál sírjától és mentünk északi irányba, a gerinc felé.

Meg-magálltunk, fölülről szemléltük a várost, mely néhol ködben volt, más helyen verőfényesen sütött a nap.
Gödöllőn sok élő fa van, a fák, ligetek városa és erre a gödöllőiek nagyon büszkék. Lehetnek is.

Jeney Laci az egyesületünk elnöke -maga is geográfus miként tanítómestere Fábri Miska bácsi is az volt, de mindezeken túlmenően a máriabesnyői temetőben nyugvó Teleki Pál is, róla nevezték el Afrikában az egyik hegyet, a Teleki vulkánt- gyakran megállított bennünket és "felülről" magyarázta a panoráma látványosságait.

".... és ot, ott a fák lombkoronája között, látszanak a toronydaruk, ott épül az új premontrei templom......"

Laci barátunk is nagy lokálpatrióta. Tudom azt onnét, hogy nagy szeretettel beszél városáról, Gödöllőről és a tájról, melynek igazi szerelmese.

A minap volt szabad két órám a városban járva, ügyeimet intézve és elhatároztam, megnézem a premontrei templom építését. Közelről. Karnyújtásnyi közelről, mert mellette távolabbról elsuhanva többször láttam.

Az egyetemet a főbejárat felől közelítettem meg.
Elmenvén Kálmán herceg lovasszobra mellett, az emlékek tucatjai rohantak meg, mely népfőiskolai élményeimhez is kötődnek, melyet itt szereztem a mi közösségünkben, egyetemben azzal az emlékkel ami a községünk történelmét is elém hozta.

Kálmán herceg ugyanis a Mohi csatában esett el. Ez felidézi nekünk Szent Margit alakját és azt a dányi embert, aki a szent koporsója mellett nyert csodás gyógyulást.

A Takács Menyhért útcába léptem és jó helyre kerülvén, ez az út felvezetett az épülő templomhoz.

Egy kicsit hevesebben vert a szívem az építés területének határát jelző kerítéshez érve. Lévén ez azért is talán, mert az út egyre emelkedett de inkább azért vert hevesebben a szívem, mert izgalom fogott el. Nem azért, hogy beengednek-e engem, halandó embert az építkezés területére -bár ez is kérdéses volt abban a pillanatban- hanem azért mert egy olyan félig-meddig kész épület közelébe kerültem amire Pilinszky János azt mondta, azzal fejezte ki egyediségét a templom jelenlétének, hogy "a mindenség modelljenek hívta".

A templom a mindenség modellje, jól mondja Pilinszky, mert általa jelenik meg nekünk és bennünk a Mindenség Ura. Hiszen ez az ő háza. A Mindenség Királyának háza mely nálunk, itt Dányban is szép. Szép volt Esztergom városában a Bazilika, ahonnét hosszú zarándokútunkra indultunk, Gyönyörű a Bátaszéki templom, megsímogatott bennünket a zarándukút végén Máriagyűd ékessége, és meleg szeretettel tölt el bennünket még ma is Homokmégy plébánosának és templomának felidézett képe.

Nagy teher autók kerekéről hámlott vastag rétegben a sár a makadám útra és a sárkupacokat kerülgetve, egyre közelebb kerültem az épülő templomhoz.

Fölfelé néztem a torony irányába, de mégsem csak ezt láttam. Nem csak a fényesen csillogó toronysisakot.

Láttam a mi útjainkat amelyek Jászóra vezettek bennünket, a rend központjába.

Láttam a könyvet, a papról szóló önvallomást amit a rend korábbi perjel tisztséget betöltött lelkipásztora adott nekem és aláírásával ezt meg is erősítette.

Láttam Gödöllő főterén a nagy álló posztereket, Norbert rendalapító szerény lelkét, mely gazdag hittel volt tele.

Láttam Frigyes atyát aki többször jött már közénk a rend plébániájáról helyettesíteni.

Láttam a Kastély Lovardáját, ahol centenáriumot ünnepelni jött össze a sokaság.

Láttam Fábry tanár úr alakját, ahogyan a népfőiskolánkon higgadt elmével és lánglelkű szívvel elemzi a premontreiek 900 éves múltját.

Láttam a Fácán-sori kis kápolna-belsőt, ahol zarándoklatainkon, valamint az ökumenikus imahéten oly sokszor énekeltük a zsolozsmát.

Láttam Tamás atyát is a korábbi plébánost, akiről a hálás besnyőiek utcát neveztek el.

Mondhatom talán, láttam mindent, mert a Mindenség Ura nem véletlenül vezette ide a lépéseimet.

Láttam a tervezőt, Zobai Nagy Lászlót, akivel néhány órát töltöttünk hazafelé jövet, míg megálltunk a tizenkét apostol vállán nyugvó veresegyházi templomban melyet szintén ő tervezett.

Nagy László a templomépítő-tervező nálunk, Dányban is tervezett. A temető ravatalozójának felújítását. És az öreg iskola toldalékként épült hallját. Ő és a tervező irodája!

Lélekkel láttam mindent és nem szemmel. Egy pillanatra talán én voltam Exupéry kis hercege, mert a szívemmel láttam mindent. És legjobban szívével lát az ember.

Nagy lesz, tágas a templombelső, 700 hívő embernek egyszerre ad helyet.
Az iskola diákjainak és tanárainak, a zarándokoknak a templomot járó, azt Isten házaként tisztelő és szerető dányiaknak is minden bizonnyal.

A templom ott épül, a gerinc alatt, ahol elválnak egymástól a felszíni vizek. Egyik része a Dunába, a másik a Tiszába folyik.
Az egyetem mellett épül a templom, végre, száz évet késve, de megépül. Oda tervezték az egyetem szemből nézve jobb sarkára a templomot.

És most ide, a templom mellé épül a rendház is. Sok jó, és isten-félő szerzetes lakik majd benne, akik majd élőben lesznek a mindenség modelljei. Az élő templomok lesznek ők, akik még több embert fogadnak be szívükbe és vezetnek el a Mindenség Urához.

Gödöllő a volt Szent István Egyetem környékével (ma Élettudományi Egyetem a neve) nem csak egy új városrészt kap, hanem egy fontos életteret is, ahol az erdő, a liget, a tájba illő épületegyüttes nem csak folytatja Klebelsberg Kunó kultuszminiszter álmának megvalósulását hanem egy olyan szeglete is lesz a világnak ahol egy közel évezredes múltra visszatekintő szerzetesi rend a magyar és az egyetemes keresztény emberiségnek missziós központjává is válik.

Jászóra Premontréből a szerzetesség kiindulási központjáról, francia területről hoztak szőlővesszőt.

Zsámbékra a rend egy másik magyar alközpontjába Nagyváradról (Váradhegyfok) a premontreiek egyik magyar fellegvárából kerültek szőlővesszők.

A Gödöllői Premontrei Apátság, hogy ültet-e szőlővesszőt a hűvös-kontinentális éghajlatú dombság valamely részére, azt nem tudom.

Azt viszont látom, hogy a Gödöllői Főtér álló poszterei fényképeiben ott a szőlő. Hogy Premontréből való-e vagy Váradhegyfokról az talán mindegy nekünk.

De, hogy a most épülő Szent Ágostonról nevezett Prépostsági templom oltárán ott lesz nekünk az átváltozott mivoltában, borból Krisztus vére és a kalász is ott lesz a piciny kenyérben, mint Corpus Christi, az nekünk nem csak megnyugtató látvány, hanem a Mindenségig felérő élmény is lesz.

.

A