Népfőiskola

Tudom, hogy miről szólt ez a film.
Nem is akarom annak egyetlen kockáját sem felhasználni, annál is inkább mert az a sikoly,amire én gondolok, egészen másfajta mezőben játszódik.

Az életben tudniillik, a napjainkban, távol tőlünk de mégis karnyújtásnyira.

Parajdra gondolok!

Van annak már ötven éve is, hogy Dányban a művelődési háznak használt majdhogynem romos épület hátsó helységében könyvtár volt.

Muci néni volt a könyvtáros. Mindig ápolt és közvetlen személy, olvasott ember akivel Weisz doktor is szót értett ha könyvet kölcsönzött a községi könyvtárból.

Elállt az eső és bár komor fellegek úsztak az égen, egészen közel látva azt, mégis bíztunk a meteorológiai intézet jóslatában: nem lesz ma eső.

Hideg szél fújt a parkolóban amikor kiszálltunk az autóból, csak fel kellett venni a kikészített melegítő felsőt.

Erős szél fodrozza Felsőhegy (Kóka) útjának porát. Föl-fölkap egy maroknyit és sodorja, görgeti, forgatja a szőlőtőkék között mintha a szőlősgazdáknak kívánna segíteni a gyomtalanításban.
Virágzik a szőlő, bimbók vannak még rajta, de nem kérik a kvarchomok tépázását, támadását.

Ezt, az irodalmi szempontból is és nem csak a lelki tartalmát nézve kitűnően megírt dolgozatot sokan olvasták akkor és azt követően is. (Jól tennék a világ és az országok vezetői, ha ezt a gyakorlatot folytatnák. Más világ lenne akkor)

Az enciklikának négy fő fejezete van.

Ma, 2025 május 15-e van.

Serkent engem ez a nap arra, hogy szóljak néhány mondatban XIV Leo pápa megválasztásáról.

Először is szeretném elkerülni azt a buta tudálékosságot amelyet láttunk a magyar sajtó egyikében-másikában a konklávé idején, és én "megmondó" ember, aki illetéktelenül belebeszél olyan dolgokba amelyek nem tartoznak rá, éppen a fentiek tanulságaként, nem akarok lenni.

A ma embere, vagyis mi, percemberkék vagyunk.
Az apáink, nagyapáink, akikre még emlékezünk, akik most is emlékeinkben élnek, emlékező, nem felejtő, stabil emberek voltak. Mi labilisak vagyunk, mint a fél lábon álló madár.

Így élünk percről - percre, napról napra. Mindig csak a most, soha nem a tegnap, és ritkán a holnap, -ami foglalkoztat bennünket.

Erős ember volt András bácsi. Katonaviselt. Horthy Miklós katonája! A szovjet-ukrán szénbányákban is dolgozó hadifogoly.

Szerettem ezt az osztályt. A béseket elsősorban, mert abszolut kezdő tanárként az első osztályom volt. Juniusban államvizsgáztam Szegeden, szeptemberben a hatodikosok előtt álltam. Mint osztályfőnök!

Elmondanám a bűneimet, amit elkövettem a tanítás során, de nincs helye a gyónásnak itt. Néhányat azért megvallottam a szűk körű beszélgetéseken. Nyolcvanon túl ezt már meg tudja tenni az ember.

Szent-György napján kezdődik a legeltetés. Az állatokat a füves területekre hajtják, ott emberek vigyáznak rá, őrzik, jó legelőt keresnek nekik, elkergetik a farkasokat akiknek a zsákmányra fáj a foguk, a megvadult kutyákat és a haszonleső (ingyenélő, hamiskás, másokat kizsigerelő, lopásra hajlamos) embereket is.

Milyen volt Jézus, hogy nézett ki, kire hasonlított, milyen magas volt, milyen volt bőrének színe, szemének szivárványhártyája, milyen volt kézfogása, - nem tudjuk.

Sokszor hall az ember a másik oldalon állóktól olyan szentírási idézetre utaló kérdést -hogy ellentmondásba keverjenek bennünket- amire nehezen adjuk meg a választ. Vagy sehogyan sem.

Egymásnak ellentmondanának a tézisek, tézis - anti- tézis? Akkor hol van az igazság, egyik oldalon, a másikon? Akkor nincs is igazság! Mondják a kételkedők.

A nagyapám amikor már olyan beteg volt, hogy a templomba nem tudott elmenni, gyakran elővette az imakönyvét és énekelte belőle az énekeket.

Én olyan tíz éves lehettem ekkor. Vagy még annyi sem.

Amikor az Oltáriszentségről énekelt és ahhoz a részhez jutott amely így hangzik: "Üdvözlégy Szent Szakramentom", megállt és a következőt mondta nekem.

Az ablakon szűrt fény látszott. Olyan volt első látásra mint a régen használt, ablakokra feszített hártya az üveg helyett. Középkori várak, erődítmények leírása szerint hártyákat feszítettek az ablakokra. Aztán mást is szegény helyen a beáramló hideg levegő ellen. Áttetsző volt ez, vagy még annál is mattabb a félhomálytól valamivel világosabb templombelső megvilágítására.

Másodszor is megrekedt a kezdeményezésünk, vagyis a Dányi Sebestyén Alapítvány legutóbbi ülésén is napirendre tűzött vitaanyag, hogy a dányi gyermekek oktatására, nevelésére szolgáló módszert a tantestület megismerhesse, lehetőséget adva ezzel a KIP módszer helyi iskolai bevezetésére.

Az észokokra támaszkodó hit a keresztény gondolkodók nagy fegyvere volt az évszázados hitvitákban is. Elég ha csak két embert nevezünk meg ennek bizonyítékaként: az egyik Aqinói Szent Tamás a középkorban és az őt évszázadokkal megelőző Augustinus vagyis Szent Ágoston, Hippó püspöke.

Úgy alakult a helyzet, hogy időlegesen kivonultam a zajló napi eseményekből. Ez a gyógyulás-rekreáció kérdéskörével is összefüggő jelenség volt, így nem, vagy alig kaptam híreket a környezetemből vagy a nagyvilágból, sem internet sem televízió sem rádió nem volt a közelemben.

Maradt hát a könyv, mely nem csak időtöltést de szellemi felüdülést is jelent az ember életében.

"Ünnepre ébredt jászok ősi népe
Távolból fölzeng hős Vezérünk kürtje
Szűz Anyánk által köszönjük az Égnek
Drága hitünket.

Őseink egykor messze földről jöttek,
Árpád népével szerződést kötöttek
Szent István Jobbja vezérelte őket
Hittek s reméltek."

Levetítették a Hunyadi című film második részét is. Az első rész után szerettem volna néhány szót mondani róla, de "majd a második rész után" gondoltam magamban.

Az ember ne keresse olvasmányélményét egy filmben. De ne is maradjon távol tőle.

Mondhatná valaki, hogy magánügy amit írok. Amit közzé teszek. Vagy amolyan kibeszélő, ami nem érdekelhet mást mint azt aki írja. Vagyis engem. Megengedem, talán így van.

Vagy mégsem?

Gondoltak egy merészet Galgahévízen. Nem szokványosat de nem is világrengető dolgot.
Emberit, amiből sajnos kevés van.