Népfőiskola

Álldogálok a Művészetek Háza előtt, nézem a felettem egymást kergető esőfelhőket melyek néhány perc múlva sírósan leereszkednek a térre.
Elfutok a közlekedési csomópont alatt húzódó alagút bejáratához, hogy meg ne ázzak és innen nézem a záport, hallgatom az eső zúgását.

Sokszor keverjük a fogalmakat. Van a lényeg és van a valóság. A lényeg egzakt fogalom, vagyis olyan valóság amelyik nem tartalmaz "sallangokat" hanem önmagában és önmagától létezik. Vagyis szabatos, egyértelmű, a szubjektív értelmezése kizárt.

Szombaton, május 11-én Élő rózsafűzér zarándoklat volt, mint hosszú évek óta minden tavasszal.
A Covid sok mindent tönkre tett, többek között az ember régi életritmusát is, melyhez szervesen illeszkedett a gyalogos zarándoklatok rendszere.
Most talán már kezd visszajönni. Ez is.

Bizonyára nincs rászorulva az én -éppen az én- kritikámra vagy méltatásomra a Budapest Fesztivál Zenekar.

Kevés vagyok én hozzájuk, hogy szóljak a fellépésükről.
De nem is erről akarok szólni, csak egyszerűen kikívánkozik "belőlem" néhány őket méltató mondat, mert az ember úgy van -bizonyára úgy van- hogy száz módon is keresi a földön annak hangulatát, milyen is lehet a túlvilági élet.

A választás -mint főnév- a választani igéből származik.
Választani azt jelenti, hogy az ember aktívan részt vesz egy cselekményben, jelesül azok kiválasztásában, akik arra vállalkoznak, hogy őt képviselni fogják ügyeiben, életének jobbá tételében.

A Gödöllői Dombság gerincén vonultunk, tavaszköszöntő sétánkon, Máriabesnyőről indulva
Ilyen tájban volt, még teljességében pompázott a tavaszi hérics, talán bátortalanul kinézett a szbad levegőre avartakarója alól az odvas keltike is.

Teleki-séta volt, telekis útvonalon.

Mi a fontos, mi kevésbé az, mi nem fontos nagy kérdésekre adandó válasz az emberi cselekvésből nem igen olvasható ki.

Mert mi a fontos? Az a fontos a ma emberének -elsősorban- ami hír. Hír-értékű.

Mit tegyél, mit ne tegyél, hogyan lásd ezt vagy azt a dolgot, miként vélekedj politikáról vagy egészségről, netán a világról, az nem nagyon fontos.

Valamelyik politikus mondása, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék -(vagy valami hasonló) nagy felzúdulást váltott ki az emberek között.

Hát igen! Mert a beteg, a béna, a gyermek, az elaggott, az éppen munkahelyéről elbocsátott ember -és sorolhatnám a vis maior helyzeteket- éppen az adott pillanatban nem dolgozik. Nem tud, nincs rá módja.

Ezek ne is egyenek? Képtelenség!

Hogy mit jelent Grassalkovich Antal neve azoknak akik a Gödöllői Királyi Kastély Lovardájában hallgatták péntek este (április 12-én) a F. C. Gödöllői Zeneiskola volt tanulóinak koncertjét, amit az intézmény 50 éves évfordulójának tiszteletére tartottak, azt nem tudom.

Húsvét nyolcada van, ki ne gondolna most arra -olvasva a címet-, hogy a húsvéti nyúlról lesz szó az alábbiakban.

Hát nem arról!

Mondhatnék egy tanmesét is a nyúlról, ami így kezdődne, volt egy kövér nyuszi és volt mellette egy sovány is.

Amikor még gyermek voltam, úgy tíz esztendős, raktam egymás mellé a történteket, az utolsó vacsorától a feltámadásig.
Nagymamám sem tudott segíteni amikor hozzá fordultam, miként fér bele minden esemény negyvennyolc de akár még hetvenkét órában is.

Nem is fér bele! A szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk, Lukács) sem igazítanak ebben el megnyugtatóan.

Virágvasárnap a Passió már csak töredékesen hallható a templomunkban is.

Ez egy sajnálatos történelmi helyzet, amit éppen úgy köszönhetünk magunknak mint ahogyan köszönhetjük ezt magának a XXI-ik század történelmét megelőző rövidebb vagy távolabb időkben zajló vallásellenes eseményeknek.

Egy, intellektuális és aktuális szempontok alapján is kitűnőre minősíthető, így mérlegelendő, így minősíthető összejövetelre voltam hívatalos.

Az előadók többnyire angol nyelven beszéltek, de kitűnően tolmácsolt az a fiatal ember akit melléjük rendeltek.

Magánügy tudom de ez meghatározza talán a véleményemet is -nem tudok sajnos kikeveredni ebből a makacs torokfájásban jelentkező, de azóta sok rombolást végző fertőzésből ami a mai napig is fogva tart.

Érdeklődésem is megcsappant kissé, de talán a gyógyulás útján vagyok, így teszek eleget annak az elhatározásomnak, hogy a nemzeti ünnep után is írok egy pár sort, néhány gondolatot.

29 májusára Erdélyország gyűlést tűz ki a Unió Magyarhonnal megteendő ha egy millió ördöggel kellend is megóvnia.

A nemzetőr kötelességei

1. Beállása után megesküszik a magyar alkotmány oltalmazására, utolsó csepp véréig. Tiszteinek engedelmességet fogad.

2. Válassza a tiszteket egy fő és egy alszázados, négy hadnagyot, két őrmester, és minden tíz legény elébe egy tizedest, mindig ügyelve arra, hogy azon tíz nemzetőr választott tizedesek közébe lakjon.

Nagy napra, nagy ünnepre készülünk. Március 15-e megünneplésére.

És ha igen, tegyük ezt méltósággal, szívvel-lélekkel, úgy mintha mi is ott lennénk a történelmi színtereken. A székesfővárosban, vagy a csatamezőn. Vagy ott lennénk az adakozók között, akik életük és fiaik élete mellett odaadták a hazának minden mozgatható kincsüket.

Azt szokták a környezetemben mondani, hogy ha valami nem jól megy, akkor kell csinálni egy reformot. Vagyis átalakítani, megváltoztani. Hogy ettől nem megy jobban a "bolt" azt számtalan példa bizonyítja.
Legkifejezőbb a példák sorába a múlt rendszer, a szocializmus ami számtalan reformtörekvésen átesve sem bizonyult életképesnek. Versenyképesnek.

Egy nem szokványos gondolattal jelentkezem. Úgy nem szokványos, hogy a Dányi Krónikán ilyen jellegű írás még nem jelent meg. Hasonló viszont igen.

Éber alvásban minden neszre reagál az ember.
A telefon tolakodó csengetésére pedig kiváltképp.

Rossz hírt mondtál Sanyika, de köszönöm, hogy tudattad velem.
Kollégám volt akkor is, ha az iskolában nem dolgoztunk együtt valójában csupán egy kis ideig. Tanár volt, a lelkiismeretesek közül való.