Népfőiskola

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.

Tudom, nem szereti a magyar nyelv a szenvedő szerkezeteket.

Akkor mondjuk azt inkább, hogy elhallgatták, vagy agyonhallgatták, nem vettek tudomást róla.

Nagy rendezvény mindig a Magyarok Világszövetségének Világkongresszusa. Már egyszer szóltam róla szűkszavúan.

Most arról szólok, hogy mi az ára az elhallgatásnak. Ára, vagyis kára.

....az ne beszéljen arabosul - tartja egy régi mondás.

Néhány évvel ezelőtt csoportunkkal (csapatunkkal) állunk némán Tar község központjában, a Mátra lábánál.
Tanácstalanok vagyunk kissé, merre is lehet a ház, ahol éjszakára majd megszállunk, aztán indulás Mátraverebély felé, hogy a falu szélén lévő cigánytelepen is átjutva majd Szentkút Mária kegyhely felé vegyük az irányt.

Siratja szeptember a nyarat. Szűnni nem akaró eső volt az éjszaka is. Így van már napok óta.

Milyen lesz a mi útunk ma, szeptember 14-én, szombaton, ez volt a reggeli ébredésem legelső gondolata.

Lógott az eső lába 7 órakor, amikor autóbuszba szálltunk, de itt nem fogunk ázni legalább -volt a sovány vigasz.

Ha szabadulni is akarok a gondolattól mely e Duna-parti településre irányítja a figyelmet Bese Gergely katolikus pappal kapcsolatos hírek következményeként (hiszen itt plébános) nem nagyon sikerül.

Már csak azért sem, mert Solt, Dunavecse, Apostag nagyon kellemes szép pillanatai az életemnek amikor a gyalogos zarándoklatra gondolok.

Változó világban élünk. Ezt sokan mondják.
A világ nem csak most változik, régen is változott míg a mai arculatát el nem érte.

A fontosabb kérdés inkább az, hogy milyen világban élünk. Milyen minőségű világban és persze milyen társadalomban. Milyen a mi mai világunk.

Sarkig tárult a kiskapu mikor Bálint, kilenc évének minden energiájával szinte berobbant az udvarba.
Akác, a fekete keverék fajta puli nem kisebb gyorsasággal rohant a hazatérő gyerek felé. Találkoztak.
Bálint lehajolt a kis kutyához, szokása szerint átkarolta a kutya nyakát és így álltak-ültek néhány másodpercig.

Előre bocsátom, hogy ez egy név. Nem is fantázianév, valóságos személyt jelöl. Egy nőt. Cigányasszonyt.

Nem sokan, talán hatan - heten vannak az orvosi váróban amikor belépek. Odakinn szokás szerint harmincon felül a skála mutatója Celsiusban.
Itt jóval kevesebb. - Ja, mondja valaki ez északra néző ablak, kevés napsugár éri. Bölcs emberekkel vagyok körülvéve, látom.

Van ma Magyarországon egy köztestület amelyről hallgat a magyar sajtó.
Ez a közösség pedig minden magyart érint mert minden magyarok képviseletére alakult Trianon után, ez pedig a Magyarok Világkongresszusa.
Az alapítás éve 1929.

Ki készít ki magának husz darab, azaz tíz pár cipőt sorbanrakni a fal mellé, katonás sorban. Van benne vászon cipő, bőrcipő, sportcipők, öltönycipő, szabadidő cipő, és még papucs is.

Üdülésre nem visznek ennyi cipőt, még hosszabb távra sem, kizárólag olyan alkalmakkor, ha valakinek minden pár cipőre szüksége lesz belátható időn belül.

A dányi tanulókat, pedagógusokat ismét gyász érte. Nagy István és Alekosz Iliász tanárok közelmúltban bekövetkező halálát feldolgozni még alig tudta a falu, ismét gyászlobogó leng az iskola homlokzatán.

Nem csak az épület gyászol, hanem a tanulók serege is, a szeretett pedagógus kollégák csapata is, szinte fiatalon meghalt pedagógusok halálhírén.

Olympia van!

Ez egy különleges év, különleges eseményekkel és -valljuk be- különleges helyszínnel.
És különleges dolgokkal.

1960-ban Róma városa adott otthont az olympiának.

Éppen csak megkezdtük a tanévet, -másodikos "Török Ignácosként" jómagam, hoztam-vittem a híreket.

Gazdagon, nem hét, de hetvenhét ágban ontja melegét a nap még most is, vagy most talán méginkább.

Sokan ismerik községünkben Misit.

Misi "vasas" szakember, e területen családi vállalkozó.

"Van egy kis ideje?" -szólít meg Misi ha találkozunk. Rád mindig van Misikém, mondom neki, bár jól tudom, hogy egykönnyen nem enged távozni.

A mostani nyár és főleg a julius "kimerítő" volt. Programdömping, -mondhatnám, de hát milyen legyen a nyár.

Ismerős úgy-e a kérdés?
Hányszor mondtuk már magunkban, magunknak ha nehéz eset előtt állunk, hogy "mi lett volna, ha.."

Nos mi lett volna? Nem tudjuk, csak azt gondoljuk, hogy minden más lett volna ami ma van.

A köz-jó (vagyis a közjó) olyan életérzés amely a körülöttünk lévő renden, biztonságon, (anyagi, kultúrális, valamint lelki biztonság) nyugszik.
A közjó a társadalom egyik fő értéke, egyrészt jogrendszeren, másrészt kialakult hagyományokon és szokásrendszeren (szokásjog) alapszik.

Valahányszor találkozunk a régi vásárok hangulatát csak nyomokban kísérő, valaha nagy hírnek számító eseményen, Turán a havi rendszerességgel megtartott kirakodó vásáron, ezt követően leülünk egy kis beszélgetésre, koccintásra, emlékek felelevenítésére, egyéni beszámolók meghallgatására betegségekről, hírekről, még olykor az önkormányzatiságról is. Vagyis politizálunk is.

Itt a nyár! Főszezon!

Utaznak a magyarok (is) országon belül és országhatárokon kívül. Nyugatra és ..hát inkább nyugatra.

A szomszédos országokba is elmennek. Keletre.

Ünnepelni, jó levegőhöz jutni, hegyeket nézni, (jobb esetben mászni).