Népfőiskola

A dányi tűzugrást bizonyára sokan látták -gondolom- a művelődési ház előtt. Jókedvűen töltötték az időt, ugrották át a tüzet kicsik is nagyok is, fiatalok is, kevésbé fiatalok is -és talán ezzel minden rendben is volt.

Régen terveztük már, de csak szombaton, 22-én valósult meg az út ahová mentünk. Vagy inkább amin mentünk, hogy elérjük célunkat.

Három célunk volt ezen a napon. Három úticél úgy értem, mert az emberi cél nem az út. Az út is csak egy eszköz a sok közül, mint éppen a tárgyak, amelyeket használunk.

.... mégis kivisznek belőle. Oly szép kislányt hagyok benne, holtig fáj a szívem érte"

Dalolták még néhány évtizeddel ezelőtt is a dányi legények az októberi katonai sorozás után.

Dányban szép lányok vannak, voltak is. Miként a magyar lányok szépek, csinosak, mutatósak, a dányi lányok méginkább azok.

Ez is gyilkolhat. Gátakat tép, kerítéseket sodor. Aki belekerül a sodrásba, az fuldokol. Meg is fulladhat.
Kárt okoz a hírözön mint a vízözön. Több kárt talán. Nem csak testet de lelket is öl.

Ha nem is beszéltek róla, gondoljatok rá gyakran.
Trianonra, az országunk megcsonkítására. És adjátok át gyermekeiteknek, unokáitoknak ezt a nemzeti kötelezettséget.

Nemeskürty István nevét mindenki ismeri. Író, történész, katona, kormánybiztos.

Minden úgy történt mint régen. Mint amikor nem hatan mentünk Valkónak hanem hatvanan. Vagy még többen.
Ez a történelmi út. A Vajason át Valkóra, majd nekiveselkedni a Szent Pál hegynek, aztán a képes fa, Mlinarik útja és Szárító.

Ebből már a Ferreng (Szent Pál hegy) kimaradt, de a Szárító még mindig hívogató csendesség a gyalogos zarándoknak.

A dányiak Szentháromság vasárnapi fogadalmi zarándoklata egy olyan hagyományos, vagyis ránk, utódokra hagyott érték, ami elé fontossági sorrendben semmilyen más hagyományos értéket nem lehet tenni. Semmi fontosabbat, semmi jelentősebbet.

Megyek az autóval és csörög a telefonom. Hol másütt mint a hátsó ülésen a kabátzsebemben.
Nem veszem föl, nem is tudnám, egyedül vagyok a kocsiban.

Amikor megállok, első dolgom, hogy megnézzem, ki hívott és miért.

Nagy örömömre szolgált a hívó fél neve és nagyon röstelltem volna magam előtte, ha nem hívom vissza.

Ki hívott és miért?

Álldogálok a Művészetek Háza előtt, nézem a felettem egymást kergető esőfelhőket melyek néhány perc múlva sírósan leereszkednek a térre.
Elfutok a közlekedési csomópont alatt húzódó alagút bejáratához, hogy meg ne ázzak és innen nézem a záport, hallgatom az eső zúgását.

Sokszor keverjük a fogalmakat. Van a lényeg és van a valóság. A lényeg egzakt fogalom, vagyis olyan valóság amelyik nem tartalmaz "sallangokat" hanem önmagában és önmagától létezik. Vagyis szabatos, egyértelmű, a szubjektív értelmezése kizárt.

Szombaton, május 11-én Élő rózsafűzér zarándoklat volt, mint hosszú évek óta minden tavasszal.
A Covid sok mindent tönkre tett, többek között az ember régi életritmusát is, melyhez szervesen illeszkedett a gyalogos zarándoklatok rendszere.
Most talán már kezd visszajönni. Ez is.

Bizonyára nincs rászorulva az én -éppen az én- kritikámra vagy méltatásomra a Budapest Fesztivál Zenekar.

Kevés vagyok én hozzájuk, hogy szóljak a fellépésükről.
De nem is erről akarok szólni, csak egyszerűen kikívánkozik "belőlem" néhány őket méltató mondat, mert az ember úgy van -bizonyára úgy van- hogy száz módon is keresi a földön annak hangulatát, milyen is lehet a túlvilági élet.

A választás -mint főnév- a választani igéből származik.
Választani azt jelenti, hogy az ember aktívan részt vesz egy cselekményben, jelesül azok kiválasztásában, akik arra vállalkoznak, hogy őt képviselni fogják ügyeiben, életének jobbá tételében.

A Gödöllői Dombság gerincén vonultunk, tavaszköszöntő sétánkon, Máriabesnyőről indulva
Ilyen tájban volt, még teljességében pompázott a tavaszi hérics, talán bátortalanul kinézett a szbad levegőre avartakarója alól az odvas keltike is.

Teleki-séta volt, telekis útvonalon.

Mi a fontos, mi kevésbé az, mi nem fontos nagy kérdésekre adandó válasz az emberi cselekvésből nem igen olvasható ki.

Mert mi a fontos? Az a fontos a ma emberének -elsősorban- ami hír. Hír-értékű.

Mit tegyél, mit ne tegyél, hogyan lásd ezt vagy azt a dolgot, miként vélekedj politikáról vagy egészségről, netán a világról, az nem nagyon fontos.

Valamelyik politikus mondása, hogy aki nem dolgozik az ne is egyék -(vagy valami hasonló) nagy felzúdulást váltott ki az emberek között.

Hát igen! Mert a beteg, a béna, a gyermek, az elaggott, az éppen munkahelyéről elbocsátott ember -és sorolhatnám a vis maior helyzeteket- éppen az adott pillanatban nem dolgozik. Nem tud, nincs rá módja.

Ezek ne is egyenek? Képtelenség!

Hogy mit jelent Grassalkovich Antal neve azoknak akik a Gödöllői Királyi Kastély Lovardájában hallgatták péntek este (április 12-én) a F. C. Gödöllői Zeneiskola volt tanulóinak koncertjét, amit az intézmény 50 éves évfordulójának tiszteletére tartottak, azt nem tudom.

Húsvét nyolcada van, ki ne gondolna most arra -olvasva a címet-, hogy a húsvéti nyúlról lesz szó az alábbiakban.

Hát nem arról!

Mondhatnék egy tanmesét is a nyúlról, ami így kezdődne, volt egy kövér nyuszi és volt mellette egy sovány is.

Amikor még gyermek voltam, úgy tíz esztendős, raktam egymás mellé a történteket, az utolsó vacsorától a feltámadásig.
Nagymamám sem tudott segíteni amikor hozzá fordultam, miként fér bele minden esemény negyvennyolc de akár még hetvenkét órában is.

Nem is fér bele! A szinoptikus evangéliumok (Máté, Márk, Lukács) sem igazítanak ebben el megnyugtatóan.

Virágvasárnap a Passió már csak töredékesen hallható a templomunkban is.

Ez egy sajnálatos történelmi helyzet, amit éppen úgy köszönhetünk magunknak mint ahogyan köszönhetjük ezt magának a XXI-ik század történelmét megelőző rövidebb vagy távolabb időkben zajló vallásellenes eseményeknek.