Végh Tamás: Menni vagy maradni

Végh Tamás

Menni vagy maradni?

„Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk,
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.”
/József Attila: Hazám/

Kinek mi a gondja?
Húsleves vagy kenyérmorzsa,
Szolárium, vagy közalamizsna,
Pánik a munkahelyért,
Megalkudni fillérekért,
Benyelni a sértéseket,
Kockáztatni épségeket,
Tűrni, hogy alázza naponta,
Pillanatnyi helyzete szerint
Egyik magyar a másikat.

Kinek mi a gondja?
A léten áterőszakolt érdek
Mindenáron, vagy átcselezve
A törvényeken, megtartani
Az emberiességet, házat, hazát.
Még a kétely is illedelmes
Benned, szíved helyett
Félelmeid felelnek helyetted.
Sok a vesztenivalód, érzed,
S ha szólnál, se tennél semmit
Másért, mert benne nem a közöset,
Hanem a magadét félted.

Nézed a másikat az állomáson,
S fejedben már kész az ítélet.
A részletben nem látod meg
Az egészet, rútra gyötört arca
Mögött, az elmorzsált lelket.
Hiába tudod, hogy őt is tán
Anya szülte, s az élet ajándékait
Neki is megígérték valahol.
Most romos, loncsos koldus,
Messziről bűzlik, s ruhája romja
Régen a bőréhez nőtt, semmije
Nincsen már, s eszébe sem jut
Gyermekkora. Te egy pillanatra se
Cserélnél vele. Ő marad itt, idetartozik.
Kitartva a maga rongyai közt,
Számkivetve ezen a földön.
S itt maradsz te is ugyanúgy,
S veled együtt korosodik kétség.
Mi már nem megyünk innen
Sehová. Ezt az arcot ismerjük már.
Máshol a feledés is idegen.
Mennek mások helyettünk,
Nem őrzik a határt katonák.
Mehet bárki, amerre lát.
Kivisz a kenyér kényszer,
Odakint a szélnek is idegen vagy,
Otthonod nincs, csak egy lakás.
Mindenre meg lehet a rávalód,
Ha szívós robotra késztet a meggondolás.

Mennek mások. Fiatalabbak, okosak.
Sejtik azért, mert innen jöttek,
Kik két határ között lebegnek,
Légüres térben, sehová tartozón,
Hogy itt még kellenek a földnek,
S felette a szeleknek, bármit lehel
Feléjük az idegen érdek, csak itt
Simulhat ki ráncaiból a lélek.