Tűzugrás

A dányi tűzugrást bizonyára sokan látták -gondolom- a művelődési ház előtt. Jókedvűen töltötték az időt, ugrották át a tüzet kicsik is nagyok is, fiatalok is, kevésbé fiatalok is -és talán ezzel minden rendben is volt.

Ha így volt, hát így volt. Ha csak ennyi volt (nem tudom, hogy ennyi-e,) akkor hiányérzete lehetett annak aki a tűzugrást, mint népi szokást, sőt Kárpát-medencei népszokást csak mint időtöltést látta, vagy láttatta.

Mint az általában is lenni szokott, a látható eseményeken túlterjedő tanulságokat hordoznak magukban a népszokások. Így a Szent-Iván napi (éji) tűzugrás is.

A hétfői (esti) misén annyi ember volt, a tűzugrást követő napon, mint általában lenni szokott hétfőn és szerdán reggel. Húsz-huszonöt ember.

Pedig a hétfői mise főünnepi mise volt. Voltak ministránsok, tömjénfüst borította be a templomot és a prédikáció is hosszabb volt mint a "sima" hétköznapokon szokott.

Hétfőn ugyanis Keresztelő Szent János ünnepe volt.

És miért mondom mindezt el a tűzugrás kapcsán?

Hát azért, mert Keresztelő Szent János és Szent Iván ugyanaz a személy.

Mondhatjuk-e a tűzugrást Szent János tűzugrásnak is? Mondhatnánk és nem is tévednénk, mert egy és ugyanazon személyről van szó. (De Bizánci hatásra Jánosból Iván lett)

Úgy hiszem (persze nincs közöm hozzá, hogy szóvá tegyem) hogy aki lelkes Szent Iván napi tűzugró, vagy ezt szemlélő,az lelkes Keresztelő Szent János főünnepén is, a személy fontosságát jelenlétével a templomban kinyilvánítani, ha ettől halaszthatatlan ügyei el nem szólítják.

Szent János egy fél évvel született Jézus előtt. Szent János napján (vagy ehhez igen közel) a leghosszabbak a nappalok. Ezután rövidebbek lesznek, egészen karácsonyig. Majd ismét növekednek és ez így követi egymást.

Karácsony után növekszik a világosság. Jézus elhozta a világosságot és erről tesz tanúbizonyságot János amikor azt olvassuk a János 3-30-ban "neki növekedni kell, nekem kisebbednem". Mármint azt, hogy az Úrnak növekednie kell az embernek pedig kisebbedni.

Szekeres Misi atyának is ez volt a papi jelmondata.

A népszokások igen fontos lelki és eszmei mondanivalót hordoztak magukban. (ILyen volt a vasárnapok szomszédi összejövetelei amit a néprajzi ház előtti paddal szimbolizáltunk. Amikor megnézzük az oromkereszteket mint a dányi kézművesség remekeit, akkor ha a padot látjuk, ugyanazt a szellemi tartalmat kell benne felfedezni nekünk, mert éppenannyira dányi sajátosság mint bármely más tárgyi vagy szellemi alkotás amely itt született vagy itt teljesedett ki falunkban).

A tűzön való átugrás mondanivalója magyarság-szerte gazdag tartalommal bír.
Gondolnunk kell erre is amikor a nap ünnepét tartjuk.

Régen a tűzgyújtáskor az égő lángok közé dobtak sok kacatot, rongyot, szemetet stb, hogy távol tartsák a falutól az ártó szellemeket.

Vagy a megmaradt üszkös fával körüljárták a határt, hogy védve legyen a mező minden ártó cselekménytől.

Az égő tűzbe illatos növényeket dobtak, hogy ezzel köszöntsék az érőfélben lévő gabonát.

A lányokat égő tűzön átvitték a legények, így hódoltak a mátkaságnak. Ezután a legények komának nevezték egymást, a lányok mátkatársnak.

Ha a legények párosan ugrották át a tüzet, az a megtisztulás és a termékenység jele volt.

Szent János napján megszakad a gabona töve. Következik az aratás, amit Sarlós Boldogasszony ünnepével fejeznek ki.
Hallottam, hogy Sarlós Boldogasszony napján kaszákat, sarlókat gereblyéket támasztottak a templom falához, míg a templomban imádkoztak, így kérték a Mindenhatót a termés sikeres betakarításához.
Nagymamám mesélte, hogy "égi háború" szokott e napon lenni, vagyis dörgés, villámlás, így figyelmeztették az embereket az égiek a szorgos munkára.

Égiháború figyelmeztet bennünket az elkövetkező napokra, ünnepekre is a népi mondás szerint. Hiszen az elkövetkezendő idő János és Pál napját hozza, akik a negyedik században együtt lettek Rómában vértanúk. Ilyenkor kell meggyújtani a szentelt gyertyákat is, hogy elűzze a vihart.

László napjára, vagyis a Szentlászlói búcsúra a szőlőt meg kell permetezni -figyelmeztetett engem is házunkban élő néphagyomány, ami biztosan igaz is, mert a lisztharmat a melegben támad, a fülledt idő pedig kedvez a perenoszpóra "virágzásának".

A népi megfigyelés tartósabb intelem mint a műholdak előrejelzése sok esetben.

Vegyük hát méltó komolysággal a népi játékokat mert azok elsősorban egy szilárd, hagyománytiszteleten alapuló egymásra figyelő faluközösség íratlan törvénybe foglalt intelmei voltak.

A felületes "népieskedés" inkább rombolja mint élteti a szellemi néprajz közkincseit ezért óvatosan bánjunk vele és kellő komolysággal vegyük annak felidézését.