Kívülről tudjuk.....

Szombaton, május 11-én Élő rózsafűzér zarándoklat volt, mint hosszú évek óta minden tavasszal.
A Covid sok mindent tönkre tett, többek között az ember régi életritmusát is, melyhez szervesen illeszkedett a gyalogos zarándoklatok rendszere.
Most talán már kezd visszajönni. Ez is.

Szombaton -mint említettem- az Élő rózsafűzér zarándoklat Máriabesnyőről induló szakaszán a kegyhely plébánosa (kapucinus atya) útnak indító beszédében egy iskolai példát mondott el.

A magyar tanárt helyettesítő kolléga megkérdezi a gyerekeket: hol tartotok a tananyagban. A Himnusznál -felelik egyszerre a tanulók. És tudjátok is a Himnuszt?- kérdezi őket a helyettesítő tanár. Kívülről tudjuk mindannyian -válaszol az osztály.
Kívülről?! -komorodik el az arca a pedagógusnak. És belülről? -teszi hozzá halkan.

Így vagyunk az életünkkel is! Kívülről tudjuk, de vajon belülről éljük-e azt?

A zarándoklati menetet Balogh Pius premontrei apát vezette Máriabesnyőről a premontrei kápolnáig.
Közben, kis kitérővel érintettük a most épülő templomot és a sírkertet is.

Megható volt mondhatom! Belülről érzett történelmi múlt és emberi sorsok, cselekedetek, elevenedtek meg előttünk, harcok és veszteségek, majd győzelmek sora, míg elénk tárult a 100 esztendeje Gödöllőre telepített rend.

A sírkertben, a templomtól karnyújtásnyira a kapucinus atyák síremlékei között van egy sírhalom, mely különbözik a többitől. Abban tér el a szomszédos sírhelyektől, hogy ott egy premontrei "öreg" diák, Kálmánka teste nyugszik.
Idézőjelben az "öreg diák" elnevezés, mert igaz, hogy premontrei diák volt a múlt század harmincas éveiben Kálmánka, de tanulmányait még alig kezdte meg amikor az Úr magához szólította őt.

Szülei vagyonos emberek voltak, az Alföldön éltek és Kálmánka utolsó kérése az volt, hogy a szülei a rá eső vagyon részt írassák a premontrei rendre, amikor ennek az ideje eljön. Kálmánka a templom közelébe szerette volna örök álmát aludni, de jött az államosítás, a templom nem épült meg (a mai egyetem bal sarkán lett volna), a temetkezési helyet pedig benőtte a cserje, a dudva, a fű, és minden juvenilis növény amelyik a természetet legelőször foglalja vissza.

Aztán jött a gondolat néhány éve, és elkezdték építeni a premontrei templomot, (melynek műszaki átadása e hónap 23-án lesz), e közben kitisztították a tolakodó növényektől a területet és megtalálták e közben Kálmánka sírhelyét is.
Most teljesült az ő vágya, hogy a templom közelébe szeretné földi útjának utolsó szakaszát tölteni.

Ha valaki belülről éli életét, mint Kálmánka, az végső jutalmát is elnyeri, bármily zavaros legyen is a történelem folyása.

A szép hétvége tehát szombaton kezdődött.

Vasárnap Isaszegen folytatódott mert első áldozás szent eseménye folyt ott.
Délután a Gödöllői Szentháromság templomban színes és komoly összejövetelen életre kelt a "belső" programunk másik fele, mert itt a bérmálás szentségét osztotta ki a püspök atya. (Nagyszülőként megélve is csodálatosan szép élmény volt mindkettő.)

A világi hatalmasságok gondoskodnak arról, hogy az emberek az életüket ne annak lényege szerint éljék. Mintha csak egy memoriter lenni, olyan mint amikor a Himnuszt kívülről "fújjuk". De hogy mit mond és mindezt miért, azt nem gondoljuk át.

A civil életünk a földi létnek egy olyan közege, hordozója ahol a hamis illúziók folynak, amelyek a külsőt úgy tűntetik fel mintha az belső volna, a lényegtelent, hogy az lenne a lényeges, a profánt mintha az lenne a szent.
Pedig nem így van.
Úgy van ezzel ellentétben, hogy a belső uralja a külsőt, a lényeges gyűri maga alá a lényegtelent, a szent pedig maga mögé utasítja a profánt, ezáltal a hamis illúziók fénye halványra vált mert miként az húsvét ötven napos idejében oly sokszor mondjuk, a Lélek kiáradása teljesíti be megváltásunk idejét.

És ha nem erre törekszük, erre a beteljesedésre, akkor kórusban felelhetünk a kérdésre: mi mindent csak kívülről fújunk.

Kívülről vagyunk mindenhol. Mint a futballmeccsen.
Ez is csak illúzió, mert a labdát nem mi rúgjuk hanem a kivételes tizenkettő akik a pályán belül vannak, bár úgy viselkedünk mint aktív résztvevői a cselekménynek, eszünkkel ugyan felfogjuk, hogy ez a pálya nem a miénk.
Úgy vagyunk mint ál áldemokrata aki csak a mások véleményét fújja (mindent csak kívülről) de, hogy mi is történik valójában benne, az már nem érdekli őt.

Fordítva megy hát a világ. A lényegtelenből lényegeset kovácsolnak, a hamist igazra váltják, a tudást a kommunikációra cserélik, az emberi szót a szoftverek hangjához alakítják, a bölcs helyett pedig hordószónokokat hallgatnak.

Pedig milyen egyszerű minden ha a Himnuszt nem kívülről fújjuk, mint a vízfolyás, hanem belülről tudjuk.

Könnyen lehetne tökéletes a világ. És maga az ember is, a maga módján.

Csak meg kell tenni a Máriabesnyő - Fót közötti gyalogos zarándokutat vagy a Dány - Isaszeg - Gödöllő, vagy mondhatnám a Szent Jakab - Szent István király - Szentháromság - (templomok) bűvös körébe kerülni (mely nem is olyan bűvös mint inkább imádságos), szombaton és vasárnap és máris kikerülünk az illúziók hamis kötelékéből.