Népfőiskola

Emlékszem iskolai munkám során arra, hogy ha egy osztályban vagy akár annak kisebb közösségében, egy baráti társaságban egy gyereket elkülönítettek a társak, annak mindig rossz vége lett.

Árpád küldetése ősi papkirályi mivoltából ered. Az volt a feladata, hogy gyűjtse össze és egyesítse a valamikori nagy hun népeket.
Az Etelközben vérszerződést kötöttek, szellemiségük, üzenetük most is itt él közöttünk. A másokat kirekesztés nélkül elfogadó utódokban, kik már vér szerint kevesen vannak, de felvett magyarságukban sokan.

Aki a Kispatak hídjának Zsámbok felőli oldalán jár, lát két új szobrot a játszótérhez közel.

Az egyik Árpád fővezér, a másik a Turul madár.

A dányi népfőiskola (Sebestyén Alapítvány) döntött úgy, hogy ez a két szobor elkészüljön. Ezt megírta a dányi önkormányzat lapjában is Sződi Sándor.

Két irodalmi műről olvashatunk az alábbiakban.

Hogy mi az összefüggés a kettő között, azt nem most, de rövid időn belül megtudjuk.

Mint ahogyan azt is megtudjuk, (majd), hogy miért írtam mindezeket.

Arany János:

Rege a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul, ágra,
Száll az ének szájrul szájra,
Fű kizöldül ó sírhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének

A választási eredmény (rangsor alapján) utolsó mondat félreértelmezhető. (Vagy félresikerült?)

Nem vállalkozhatok teljes körű elemzésre. Ahhoz, hogy ezt megtegyem, sokkal több adatra lenne szükségem, mint például bő húsz évvel ezelőtt tettem, amikor négy község, Dány, Valkó Vácszentlászló és Zsámbok települések eredményeit egy nagyobb lélegzetű munkában bemutattam. Azok önkormányzati választási eredmények voltak.

Én nem mondom neked, hogy menj el szavazni.
Nem az én feladatom, hogy téged szavazni küldjelek. Mert ez kizárólag és egyértelműen a TE feladatod. A TE dolgod!

Ma nagyon sok "közéleti" ember van. Olyan "menj el szavazni" félék.
Sokaknak ez az összes közéleti tevékenysége: "menj el szavazni"!

Sok év eltelt már az első alkalom óta, hogy ebben az időtájban összegyűljünk és emlékezzünk (néhány tucat tisztelgő), gr Dr Teleki Pál egykori miniszterelnök erőszak által bekövetkezett halálára (vagy saját maga vagy más oltotta ki élete lángját).

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még fontos volt, hogy ki lakik a szomszédban és az is fontos volt, hogy mi történik e szűkebb pátriánkban, falunkban, az emberek vasárnap délután egy-egy ház előtt összegyűltek és beszélgettek. Vagy kártyáztak és közben lecsúszott a torkukon egy-egy pohár borocska is. Bandáztak! -mondanánk mai tinédzser nyelven.

Közéleti szerepekről szeretnék szólni, némi iskolás utalással.

Dobos Attila civil foglalkozását illetően fogorvos volt. Hobbiját tekintve énekes, zeneszerző, (de ez sem csak hobbi szinten) férje Mary Zsuzsinak aki táncdaléneklésével ötven évvel ezelőtt!!?? mindannyiunk szívébe belopta magát.

Én nem vagyok zenerajongó, nem volt kedvenc zenekarom amely után mentem,

János főpásztor válasza a királynő megölésére:

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezne én nem ellenzem.

Vagy ez?

A királynét megölni nem, kell félnetek jó lesz, ha mindenki beleegyezne én nem, ellenzem.

Vagy ez:

A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.

Mohács, egy korszak lezárása.

1526 augusztus 29-én, Keresztelő Szent János fővételének napja gyászos nap nekünk azért is, mert a magyar vitézi rend, a főpapi kar, a király és tízezerszámra a csatatéren pusztuló ember vére ma is felkiált hozzánk. Panaszosan, kérdőn, vádlón, véresen, vagy csak bizonytalanul, hová lett, mivé lett országunk.

Azt a címet is adhatnánk ezeknek a gondolatoknak, hogy Mohács felé zuhanóban.

Zuhanórepülésben.

Mátyás király fiát Corvin Jánost, akinek egy bécsi polgárlány, Edelbeck Borbála volt az anyja királyuknak nem fogadták el a főurak.

A következő rész első felének azt a címet is adhatjuk, hogy a három királyok kora.

A magyarok alaptételévé vált, hogy csak az lehet király akit Szent István koronájával megkoronáznak.

A korona viszont 1074 és 1300 között készült. Így van vagy másként, de annyi bizonyos, hogy Szent István koronázási palástján egy más alakú, formájú koronát látni, mint a ma is látható korona.

Mármint az, ami ránk zúdul, ha akarjuk, ha nem a tömegtájékoztatási eszközökből, a rádióból, a televízióból, egyik-másik csatornájából.

Nem gondolnám!

2006-ban, pont húsz évvel ezelőtt az Új Ember katolikus lap megjelentette az Adoremus címmel írt -és azóta is rendelkezésünkre álló- napi imákat, elmélkedéseket tartalmazó kiadványának külön számát, Keresztutak címmel.

István király koronát kapott a pápától. Igaz, ezt a lengyeleknek szánta a pápa, de a történelmi viszonyok miatt mégis István kapta.

A magyar történelem talán leggyászosabb pillanata volt 1526 augusztus végének esőtől duzzadó 29-ik napja.

Zápor zúdult a tépett magyar seregre. Sirató, könnyeket helyettesítő záporeső.

Vajon felüdülés-e az embernek, hogy a mai magyar politika okozta mély sebeket tovább marcangolja a történelmi múlt felidézésével. Bizonyára nem felüdülés de múlhatatlan szükségszerűség.

Ötszáz évvel ezelőtt a Duna mentén, közel Mohács városához súlyos vereséget mért a török csapat a magyar seregre.

Így mondjuk ma is: "Mohácsi vész".

Vész volt valóban. Az elveszejtésünk ideje.

Volt már ehhez hasonló a magyar törtélemben!

Kezdjük talán a honfoglalással, illetve ezt követő 907-es esztendővel, a Pozsonyi csatával.

Ismerős történetet idézek fel. Régi-régi történetet. Hogy ez megtörtént, van ennek már kétezernél is több éve. Tegyünk még ehhez legalább hatszázat.

Az ősi Babilon többször volt a történelem során jelentős ország, talán a legjelentősebb is.
A történetünk is ebből az időből származik.

Babilónia nagy hatalmú királya Nebukadnezár volt ekkor. Vagy ahogyan mások mondják, Nabukadonozor.