Népfőiskola

Balra menjek vagy jobbra a torony mellett? Nem! Egyenesen, úgy a legjobb, aztán a kiskocsmánál befordulni az utcába, majd a zötyögős úton addig, míg autókat nem látsz a fák alatt. Teljesen tiszta. Érthető magyarázat. Ennél még a GPS sem lehet jobb! Csak éppen hol a torony -kérdeztem és hol a kiskocsma. Mert a többi világos!

A sokszor "túltolt" napi események között talán a legnépszerűbbek napjainkban a pedagógusokat érintő kérdések.

Nem kell ezt tények felsorolásával bizonyítani azoknak akik életük rövidebb vagy hosszabb idejét iskolában töltötték. Tanulóként vagy pedagógusként.

A fog egy tárgy, a szájban a rágás eszköze. Olyan aprítógép-féle, amely után már kémiai, biokémiai folyamatok zajlanak.

A fogad lehet utalás, a te testedhez tartozó szó amely szintén egy tárgy. Nem általánosan tárgy, hanem a te tárgyad, a te tulajdonod.

De lehet a fogad ige is amikor két ember ellentétes dologra jut, és igazságot keres.

Csíksomlyóra készülvén, (régebben) elengedhetetlennek tartottam, hogy elő ne vegyem -sokadszor is- Daczó Árpád, egykori házfőnök könyvét.

Tudom, hogy miről szólt ez a film.
Nem is akarom annak egyetlen kockáját sem felhasználni, annál is inkább mert az a sikoly,amire én gondolok, egészen másfajta mezőben játszódik.

Az életben tudniillik, a napjainkban, távol tőlünk de mégis karnyújtásnyira.

Parajdra gondolok!

Van annak már ötven éve is, hogy Dányban a művelődési háznak használt majdhogynem romos épület hátsó helységében könyvtár volt.

Muci néni volt a könyvtáros. Mindig ápolt és közvetlen személy, olvasott ember akivel Weisz doktor is szót értett ha könyvet kölcsönzött a községi könyvtárból.

Elállt az eső és bár komor fellegek úsztak az égen, egészen közel látva azt, mégis bíztunk a meteorológiai intézet jóslatában: nem lesz ma eső.

Hideg szél fújt a parkolóban amikor kiszálltunk az autóból, csak fel kellett venni a kikészített melegítő felsőt.

Erős szél fodrozza Felsőhegy (Kóka) útjának porát. Föl-fölkap egy maroknyit és sodorja, görgeti, forgatja a szőlőtőkék között mintha a szőlősgazdáknak kívánna segíteni a gyomtalanításban.
Virágzik a szőlő, bimbók vannak még rajta, de nem kérik a kvarchomok tépázását, támadását.

Ezt, az irodalmi szempontból is és nem csak a lelki tartalmát nézve kitűnően megírt dolgozatot sokan olvasták akkor és azt követően is. (Jól tennék a világ és az országok vezetői, ha ezt a gyakorlatot folytatnák. Más világ lenne akkor)

Az enciklikának négy fő fejezete van.

Ma, 2025 május 15-e van.

Serkent engem ez a nap arra, hogy szóljak néhány mondatban XIV Leo pápa megválasztásáról.

Először is szeretném elkerülni azt a buta tudálékosságot amelyet láttunk a magyar sajtó egyikében-másikában a konklávé idején, és én "megmondó" ember, aki illetéktelenül belebeszél olyan dolgokba amelyek nem tartoznak rá, éppen a fentiek tanulságaként, nem akarok lenni.

A ma embere, vagyis mi, percemberkék vagyunk.
Az apáink, nagyapáink, akikre még emlékezünk, akik most is emlékeinkben élnek, emlékező, nem felejtő, stabil emberek voltak. Mi labilisak vagyunk, mint a fél lábon álló madár.

Így élünk percről - percre, napról napra. Mindig csak a most, soha nem a tegnap, és ritkán a holnap, -ami foglalkoztat bennünket.

Erős ember volt András bácsi. Katonaviselt. Horthy Miklós katonája! A szovjet-ukrán szénbányákban is dolgozó hadifogoly.

Szerettem ezt az osztályt. A béseket elsősorban, mert abszolut kezdő tanárként az első osztályom volt. Juniusban államvizsgáztam Szegeden, szeptemberben a hatodikosok előtt álltam. Mint osztályfőnök!

Elmondanám a bűneimet, amit elkövettem a tanítás során, de nincs helye a gyónásnak itt. Néhányat azért megvallottam a szűk körű beszélgetéseken. Nyolcvanon túl ezt már meg tudja tenni az ember.

Szent-György napján kezdődik a legeltetés. Az állatokat a füves területekre hajtják, ott emberek vigyáznak rá, őrzik, jó legelőt keresnek nekik, elkergetik a farkasokat akiknek a zsákmányra fáj a foguk, a megvadult kutyákat és a haszonleső (ingyenélő, hamiskás, másokat kizsigerelő, lopásra hajlamos) embereket is.

Milyen volt Jézus, hogy nézett ki, kire hasonlított, milyen magas volt, milyen volt bőrének színe, szemének szivárványhártyája, milyen volt kézfogása, - nem tudjuk.

Sokszor hall az ember a másik oldalon állóktól olyan szentírási idézetre utaló kérdést -hogy ellentmondásba keverjenek bennünket- amire nehezen adjuk meg a választ. Vagy sehogyan sem.

Egymásnak ellentmondanának a tézisek, tézis - anti- tézis? Akkor hol van az igazság, egyik oldalon, a másikon? Akkor nincs is igazság! Mondják a kételkedők.

A nagyapám amikor már olyan beteg volt, hogy a templomba nem tudott elmenni, gyakran elővette az imakönyvét és énekelte belőle az énekeket.

Én olyan tíz éves lehettem ekkor. Vagy még annyi sem.

Amikor az Oltáriszentségről énekelt és ahhoz a részhez jutott amely így hangzik: "Üdvözlégy Szent Szakramentom", megállt és a következőt mondta nekem.

Az ablakon szűrt fény látszott. Olyan volt első látásra mint a régen használt, ablakokra feszített hártya az üveg helyett. Középkori várak, erődítmények leírása szerint hártyákat feszítettek az ablakokra. Aztán mást is szegény helyen a beáramló hideg levegő ellen. Áttetsző volt ez, vagy még annál is mattabb a félhomálytól valamivel világosabb templombelső megvilágítására.

Másodszor is megrekedt a kezdeményezésünk, vagyis a Dányi Sebestyén Alapítvány legutóbbi ülésén is napirendre tűzött vitaanyag, hogy a dányi gyermekek oktatására, nevelésére szolgáló módszert a tantestület megismerhesse, lehetőséget adva ezzel a KIP módszer helyi iskolai bevezetésére.

Az észokokra támaszkodó hit a keresztény gondolkodók nagy fegyvere volt az évszázados hitvitákban is. Elég ha csak két embert nevezünk meg ennek bizonyítékaként: az egyik Aqinói Szent Tamás a középkorban és az őt évszázadokkal megelőző Augustinus vagyis Szent Ágoston, Hippó püspöke.