A forróság és ellenlépései

A mostani nyár és főleg a julius "kimerítő" volt. Programdömping, -mondhatnám, de hát milyen legyen a nyár. A nyár kellős közepén, amikor már látótávolságba kerül az ősz, szinte pánikhangulatba kergeti az embereket a kétségbeesés, vajon le tudtam-e szakítani minden virágot, mely nekem nyílott, mint általában a ciklust záró éveken, amikor számolatlanul zsebeli be az ember a számára nyújtható élvezeteket.

A dányi búcsú után a nap is laposabban süt, addig kell hát kiélvezni a nyarat.

Az aratást követően, szinte órák kérdése és megcsapja az embert az elmúlás szele. A látvány miatt, melyben a sárga szalma és tarló símogató melegét a határ szürkére cseréli. És míg a sárga az élet meleg színe, úgy a szürke a múlandó rideg valóságé.
A tarlóhántás, élet ellenes de oly módon mint a dialektikában, vagyis az ellentétek és egységek harcában, egyidejűségében és valóságában hiszen a földön semmi el nem múlik, nem válik hiánycikké semmi, mert ha mégis, mert ha igen, akkor Einstein hiába alkotta meg a törvényét, a relativitás elvét. Így az életellenességen majd az élet fakad.

Egyik fővárosi nagyárúház műszaki osztályán magam is szétnéztem, látok-e enyhet hozó berendezést, mely a lakást felfrissítené. Ellensége vagyok a klímának, vagyis az autót, helységeket, szobákat, termeket hűtő légáramlatnak, de az ember ilyenkor, a meleg okán, legalább zéró kimenetelű játszmába fog: egy kicsit megbetegedni versus egy kicsit lehülni. Amit nyerek az egyikkel, elveszítem a másikkal. (Nulla végösszegű játszma, mint az élet számos más területén.)

A mai dányi családi házaknak jórésze már beférne a korszerűsítés kategóriájába, lévén negyven évnél idősebb.
Nem könnyű már ezeken változtatást véghez vinni.

Amikor ezek a házak épültek, reneszánszát élte az otthonteremtési program -szinte minden családnál.

Ki is "termelt" a szükség a házépítésbe járatos helyi szakembereket.

Nem ördögi mesterség ez, néhány praktikus fogás és máris kész a villanyvezetés, vízvezeték-szerelés, és így tovább, egyéb szakipari munka. (Ki ne emlékezne Rogozonszki Pistára, Tóth (Benke) Jancsira, Csepeli Pistára és másokra, akik "út közben" megtanulták a szakmát, vagy annak egyes fogásait, akiknek volt erről papírjuk vagy nem, a gazdával kézbe csapva, vállalták a kivitelezési munkát.

Akárhogy is volt nélkülük nem sokra ment volna az építtető ember.

"Rendszerhiba" -mondják a mindig mindent jobban tudó politológusok, a szocializmus hiánytársadalom volt, vagyis, ha volt építtető, nem volt építő, kellett hát lennie.)

Most aztán látjuk ennek eredményét is, amikor részben használat miatt, részben technológiai okokból fel kell ezeket újítani mert már nem bírják a vezetékek a terhelést -igaz az is, hogy megnövekedett, és nem is akármennyire a negyven évvel ezelőtt használt? elektromos háztartartási gépek száma.

Van persze más megoldás is.

Vonulj el a ház egyik árnyékos zugába -főleg ha megteheted, mert a nyugdíjas korba "még" belefér- és foglald le magad olyan ügyekkel, amelyek túlterjednek minden fizikai határon, kánikula melegén, levegőhiányon, bezártságérzeten.

Vagyis a szellemi tevékenység területére tévedj be. Látni fogod, nem is hiányzik az embernek a klíma, hogy mesterségesen, hűtse le magát.

Így olvastam én is el egy könyvet, egy -formáját tekintve "iker-munkát, az iker-regények mintájára írt komoly tanulmányt.

A nélkül, hogy erről részletesen szólnék, -mert végül csak az ihletet adta e cikk megírásához- annyit mondok, hogy egy zsidó vallású és nemzetiségű ember írt Jézusról, melyre a választ egy keresztény teológus adta meg.

Nem könnyű olvasmány Jézust látni egy zsidó és egy tudós nem zsidó szemével, de arra nagyon jó, hogy az ember maga is gondolja el, gondolja meg, saját magának mi a viszonya Jézussal (és az Istennel).
Hogyan van jelen Ő az életünk mindennapjaiban úgy, hogy sokszor nem is gondoljuk, hogy ott van. Meg fogsz lepődni!

Alig több mint egy tucatnyi pontban foglaltam össze a mi kapcsolatainkat (tehát nem csak az enyémet, hanem a tiedet is) Istennel, Jézussal.

Mivel ez nem egyszerű felsorolás lesz hanem annak kissé bővebb magyarázata, egy következő írásban teszem ezt közzé.