Mérőszámok -igazságok?

Sokféle módon bizonyítják az éppen uralmon lévő pártok, vagy arra pályázó más -nevezzük így- társadalmi képletek a rendszerük hatékonyságát vagy tesznek arra javaslatot, miként lehetne jobb az emberek élete annál ami most van.

De a tudatosság nem csak makro, társadalmi szinten jelentkezik hanem a kis közösségekben, falvakban, térségekben is. Ez egy jó tendencia mindenkinek.

A tudatosság és a tisztánlátás, a probléma meglátása és feltárása, a megoldások megtalálása mind az önkormányzatnak mind a település intézményeinek elengedhetetlenül fontos feladata.

Az egyik országosan alkalmazott mutató a jó irányú változásra, a nemzeti össztermék, a GDP száma, mértéke.

Ez a módszer a gazdasági fejlődés általános szintjének alakulásának kifejezésére valóban megfelel, de a hétköznapokban jelentkező, az emberek körében fontos, a jól-léti állapotot és életkörülményeket viszont nem mutatja meg.

Ennek tudatában gondolta a dányi önkormányzat még 2002-ben, hogy az életkörülményeket, melyek az iskolai oktatás, nevelés szempontjából is és az önkormányzati munka tervezése miatt is felettébb fontosak, mélyebben megnézi, mert ezek közelebb viszik a választott testületet a valósághoz.

Döntöttünk róla!

Fel kell hát tárni a környezetünket részleteiben is mert a tervező munkát ezzel is segíteni tudjuk. Ha nem is a település egészére nézve vizsgálódunk, de annak egy fontos részére kiterjedően, mindenképpen.

Mit vizsgáljunk, mit nézzünk meg -vetődött fel a kérdés.

És íme:

Vizsgáljuk meg az emberek életkörülményeit különösen ott, ahol láthatóan lemaradás van, mégpedig a cigány közösségben.

A módszer és a mutató!

Az életkörülmények alakulásában nemzetközileg is elfogadott, a jóléti mérce kifejezésére alkalmazható az Emberi Fejlődés Indexe, egy komplex módon kimutatható szám.

A részletek a hozzáértőkre tartoznak!

Ez ha nem is túl bonyolult számítási (statisztikai) folyamat eredményeként jön létre, mégsem részletezhető egy ilyen, kis írásban ami csak a tájékoztatást szolgálja.

Röviden annyit lehet erről megjegyezni, hogy legalább lássuk milyen részfolyamatokról van szó az index-szám (mutató) eléréséhez, ami az ember életének három területére terjed ki és ez a következő területek:

a., az ember várható élettartalma

b., az ember képzettsége

c., a jövedelmi mutatók ( az a kereset ami az adóalapot képezi)

Az önkormányzatunk e kutatás elvégzésére az Agráregyetem két tanárát kérte fel, a kérdésben járatos szakembereket, egyetemi tanárokat. A technikai munkákat, mint pl a kérdezőbiztosi feladatok elvégzése stb magunkra vállaltuk.

A kutatás a dányi cigány közösségben zajlott.

Milyen eredményre jutottunk?

Konkrétan a kérdések négy területet öleltek fel. Ezek: a születéskor várható élettartam, írástudók a 6 évnél idősebbek között, a 6 évesnél idősebbek átlagos elvégzett osztályszám (hány befejezett osztályt végzett) és az egy főre jutó adóköteles jövedelem mértéke a családban.

A várható élettartam (országosan vélelmezett szám) helyett az élvemaradási arányszámot mutatták ki a kutatók, vagyis, hogy ezer született gyermekre vonatkoztatva milyen mértékű az elhalálozás.

1998-ban ez a szám országosan 990,4 (ezer megszületett gyermekből 990,4 marad életben). Az országos sorrend a kistérségek esetében, az utolsó helyen 972,4-el egy hozzánk távolabbi térség.

A dányi cigány közösségben kimutatott érték ettől is rosszabb.

A jövedelem tekintetében 266 személyt kérdeztünk meg és ebből számítottunk átlagot. Ez akkor 24.116 forint volt (benne minden pótlék, segély, járadék, Gyes, Gyed stb).

Ha csak a munkajövedelmet nézzük, akkor az egy főre jutó jövedelem 5555 forint volt, szemben a gödöllői kistérség hasonló adatával, ami 28 és fél ezer forint. (A cigányközösségben ennek az ötöde).

280, 16 évnél idősebb ember közül 85-en úgy nyilatkoztak, hogy sem írni sem olvasni nem tudnak. Ez nemzeti és nemzetközi mércével mérve a mi kultúránkban nem általános, így a különös eseti mivolta az elgondolkodtató.

A kutatásnál minden szám fontos. Még azok a számok is amelyek nem illeszthetők a nemzetközi irodalomba. Dányban erre is volt számos példa. (Vagyis a dányi közösségre speciális módszereket kell alkalmzni, hogy a felzárkózás a többséghez megtörténhessen.)

Összességében látjuk azt, hogy egészségügyi, iskoláztatási és jövedelmi nehézségek mutatkoznak a dányi cigányközösségben a harmadik évezred elején.

Miért tettem mindezt közzé?

A tanulsága miatt.

Világosan kiderült, hogy az önkormányzatra is és magára a közösségre is súlyos munka hárul, nyilván más-más területen, ha ezen változtatni akarunk -fogalmaztuk meg magunknak.

Még izgalmasabb talán a huszonkét évvel ezelőtti történés a mai élet tükrében.

Mi a helyzet napjainkban? -tesszük fel magunknak kötelező érvénnyel a kérdést, mert mégis csak ezt tudni, lenne a legfontosabb. Miként mozdult el erről a helyről a cigányközösség. Milyen mértékű volt a változás, milyen irányú, mértékű és hol tartunk napjainkban.

Ezt tudni nagyon fontos az önkormányzatnak is, mert a tervező munkához a továbblépéshez ez szinte nélkülözhetetlen. Mit végezzünk még intenzívebben, kell-e irányt váltani és ha igen, milyen legyen az, milyen feladataink vannak összességében a helyi cigányság életkörülményeinek változtatásában (kultúra, egészségügy stb).

A dányi népfőiskola ezeket a kérdéseket veti fel saját magának is, nyilván azzal, hogy az eszközeink korlátozottak, de fel kell vetni mégis, mint felveti az, aki felelősséget érez közössége iránt, Dány község jövője iránt.

Tegye fel ezt a kérdést az iskolavezetés is, az önkormányzat is, mint teszi a hajó kormányosa ha vihart lát közeledni.

A településünk lakosságának összetétele láthatóan dinamikusan változik.

Ez egy sor könnyen megválaszolható kérdést vet fel nekünk, miként viszonyuljon ehhez a falu közössége.

De a könnyű kérdések megválaszolása után jönnek a nehéz kérdések, vagyis az, hogy milyen eszközökkel operáljunk a jövőben, hogy harmonikus (élhető) faluban lakjunk.

Ez ha valahol kérdés ma Magyarországon, nálunk már most láthatóan fokozottan az éppen a település szociális összetétele miatt.