Népfőiskola

Vannak üdítő pillanatok, azt is mondhatnám, hogy komolyságában a húsvét előtti 40 napban, a nagybőjti időbe illő.

Száz éve költözött ugyanis a Premontrei rend Magyarországra.
A rend tagjai pasztorációs munkát végeznek éppen úgy mint a rendbe nem tartozó papság, ugyanakkor tanító rend is, iskolafenntartó.

A levegő hőmérséklete ilyesmi volt mint a mai nap. 15 fok körüli.
Akkor ősz volt, szeptember. Most tél van, február.

Elmentünk a nagy domb aljáig és tanakodtunk. Fölfelé menjünk vagy a domb mellett megkerülve azt.

Egy versre. Egy versrészletre, egy magyar költő 1928-ban leírt gondolataira.

"A harcot becsületesen fel kell venni,
az úton becsületesen végig kell haladni,
a szerepet becsületesen el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül."

Nagyon nehéz minden harc, minden küzdelem. Most is ugyanúgy mint máskor. Ma is ugyanúgy mint a múltban.

A becsület útján menni ma sem könnyebb mint régen.

Ha valakinek van szilárd ideológiája, vezérfonalat talál benne a munkájához.
A rossz ideológia zsákutcába vezeti az embert, a jóra, az örökre, a bölcsességre és az Igére épült ideológián folytatott munkának pedig csak a végtelenben van megállása. Vagy a végesnek a végtelenné válásakor.

Hogy mennyire eltávozunk a természettől, a természetestől, -ezáltal mondhatni, hogy az égtől is, a földtől is- és valami elképzelhetetlen bizonytalan jövőjű világban élünk, ezt csak akkor tudjuk szinte elemi erősségű döbbenettel megállapítani amikor összevetjük napi olvasmányainkat -főleg a politikai híreket valamint a kereskedelmi adók műsorait (amit nem olvasunk, hanem nézünk természetesen) azza

Ha ötös számmal is -és nem nullával- végződik egy idő intervallum (születés, házasság, történelmi esemény), általában megemlékezünk róla.
A tízes számrendszer, -amiben számolunk a hétköznapi életben- már csak ilyen.
Ebből születnek aztán mítikus számok, mint pl a 3, vagy a 12, ezeknek többszörösei, amelyek nagyon beszédesek.
Gondoljunk csak a tizenkettőre.

Január 18-án ünnepeljük Árpádházi Szent Margitot. Ma, ennek az "előnapja" van, nem estéje hanem a reggeli órákban való rá emlékezés.

Még jól emlékszünk arra a karácsony előtti napokra, amikor elfogták a román diktátort és feleségét.
Emlékszünk a marosvásárhelyi eseményekre is ahol a rossz szándékú emberek rátámadtak a magyarokra, kiverték Sütő András, magyar származású író egyik szemét.

Igen, kedves barátaim rövid "a"-val. Nem hosszúval. Nem Mádéfalva, hanem Madéfalva.

Sok dologról mesél a történelem. Sok érdekes esemény volt a magyarok életében. Érdekes is, tanulságos is, tragikus is és hősies is.

Fegyelemre méltó cikk jelent meg a helyi egyházközségi lap, a Hitünk és Életünk XIX-ik évfolyamának 1. számában, a januári számban. Ez így a legfrissebb olvasnivalónk.

Az írás címe: Korunk veszedelme a Woke (e.:vók) ideológia.

....íme napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe és tudakolták: hol van a zsidók újszülött királya..." (Mt 2,1 - 12)

Ma Vízkereszt ünnepén, erre emlékezik az Egyházunk. Jézus születése utáni időkre, talán néhány napra, néhány hétre.

Az új esztendő még nagyon friss. 2024 még az elején jár, de megítélni ezt csak a múlt tükrében tudjuk. Mint mindent, ezt is.

Az egyházközség történetét -szorosan véve- a Historia domus, vagyis a ház története című iromány foglalja össze.
Nem krónika ez, de a krónika hitelességével íródik az a kevés is, ami lejegyeztetetik a mindenkori plébános által.

Reggelre -ha lehet- még sűrűbb volt a köd mint az előző napokon.

Az ember Jézus Krisztus születését áhítattal és szeretettel, a szegényes körülmények között élő Kisdedet együttérzéssel és egyben hódolattal olvassa.

Végre csend van. Békebeli áldott csend. Nem úgy mint az Adventben. Annak főleg utolsó napjaiban. Ja! Igen! A szeretet! Hajt bennünket. Vacsorák, céges bulik, zene, ének, kiáltás. Zavar. Tudatzavar. Megfordított idő.

Személyes élményként elmondhatom, hogy csupán a Gyímesekben található csángókkal volt személyes kapcsolatom.

A Moldvai csángók nem keverhetők össze Moldáviával, a volt Szovjetunió egyik tagköztársaságával, fővárosa Kisinyov. Moldávia és Románia egyesítését a románok szorgalmazzák ma is, két külön állam fúziója lenne mert ehhez a román lakosság révén közük van, -így gondolják.

Gáspár Simon Antal múlt századforduló szülötte. Értelmes parasztember abból a fajtából akit eszesnek is mondunk, műveltnek, nyitottnak a világra és felettébb nagy felelősséget érez népe iránt, a csángók világa iránt.

Adventi időszak van még néhány napig, így azt fogom ismertetni, miként látta az adventi időt Gáspár S. Antal a maga szép falujában a bukovinai Istensegíts nevű községben.

"Az egyházi évvel kezdve és avval befejezve. Minden féle táncz mulatságot Katalin tiltsa (úgy írom ahogyan a szerző írta GA) és András zárja.

Azt írtam a minap, hogy egy találkozásról írok, egy visszaemlékezésről mert a "zsíroskenyér" példájából indulva ez mindig szép szokott lenni. Nosztalgikus, merengő, kívánatos és ideidézendően, a mába, nosztalgikus.

Az én találkozásom Gáspár Simon Antallal volt, egy nem személyes találkozás, hanem az írásnak olvasása közbeni virtuális jelenlét.

Minden ember vonzódik a múltjához. Miért, miértse, ezekben a vonzódásokban a fiatalkori emlékek élednek újjá, mondhatom azt is, hogy szépülnek meg, kapnak sokkal több ma is bevonódó, vagyis a múltból a mába kéredzkedő szeretetet, mint amennyit az talán valóságosan megér.