Elírás

Mindenkivel megesik, aki tollat vesz a kezébe. Megtörténhet az tudniillik, hogy vagy rosszul idézünk valamit, vagy nem pontos az a fogalom amelyet használunk valamely dolog leírására.

Most is egy ilyen elírás foglalkoztatja az embereket. Miként történt, nem tudhatjuk, csak annyi bizonyos, hogy ebben a kis hazában egyféle értelmezése a dolgoknak fehér holló jelenség.
Mindent átpolitizálnak. Ez már nagyon unalmas. És lélekromboló.

Miről is szeretnék írni? Mi a hír mely "lázban" tartja a közvéleményt?

Elmondom, ahogyan én értem és értelmezem az egészet.

A gimnáziumok 10-ik osztályában használt irodalom könyvben megjelent egy vers, melynek egyik sora így szól: "zsidó, meleg, roma" ez változott a könyvben "zsidó, magyar, roma" megnevezésre.

A verset egy ötven éves költő írta, egy protestáns ember, neves is a maga területén, úgy hívják, hogy Kiss Judit.
A vers címe: Szó.

Van egy híres versünk, mely ugyanígy kezdődik, ugyanaz az első szótag, ez a Szózat.

Van-e hasonlóság Vörösmarty Mihály verse és Kiss Judit költeménye között. Van.
A költőnő finoman szerény, de ugyanazt a témát írja meg és ez a hazafiság, a helyben való hősi küzdelem, élet vagy halál.

Vörösmarty- tudjuk- a 19-ik század költője, Kiss Judit a 21-ik században él.

A hazafiság nem függ attól, hogy melyik században élünk. Ez szent dolog és míg van ember, akinek érinthetetlen és bántalmazhatatlan szó a "szent", legyen az a szent, ember, azaz személy, vagy dolog, érzés és érzelem, addig ez az érinthetetlenség fenn is marad. Ez pedig az emberiség életének végéig is kitart.

Vörösmarty hazafiságát ismerjük. Kiss Judit hazafiságát sem kérdőjelezhetjük meg.

Kiss is szózatot intéz a nemzethez miként Vörösmarty tette.

Nézzük meg a verseket, Vörösmartyét is, Kiss Juditét is versszakonként, hogy tényleg erről van-e szó.

Mindkét költemény 14 versszakból áll.
Vajon hogyan fáj az egyiknek és miként sajog a másiknak az a társadalmi jelenség, hogy az emberek elhagyják hazájukat, ideiglenesen vagy véglegesen.
Megjegyezzük természetesen hogy a két időszak az 1800-as évek és a 2000-es évek egymástól időben két évszázadra vannak és ez a (emberi lépték szerint) töméntelen időszak igen nagy változást teremtett minden területen.
A versek születésének történelmi környezete olyan messzire van egymástól mint az ökrös szekérrel való közlekedés a hibrid autóktól.
Mindezek közepette is igaz, miként az előbb mondtam, hogy a hazafiság és a haza szent fogalom.
Tehát fogalom, azaz életérzés. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem csak az ökrös szekéren lehet érezni a haza szeretetét hanem a hibrid autón is, netán a szuperszónikus repülőn is. Az Alföldön is, a hegyekben is, Erdélyben is és teszem azt föl a nyugati szabad világ bármelyik pontján is. (magyar az, aki magyarnak vallja magát).

A versekről.

Első szakasz:
Vörösmarty: itt születtél, itt is kell meghalnod.
Kiss: Van okod, hogy elmenj, van okod, hogy maradj.

Második szakasz:
Vörösmarty:Más helyen sem lesz jobb sorsod, itt kell vállalnod mindent.
Kiss: Itt, lehet, hogy áldozatként élet meg sorsod, de ott kinn bevándorló leszel. Mindkét hely kereszt.

Harmadik versszak:
Vörösmarty: Meghaltak a hőseink, ez és ezer év köt ide minket.
Kiss: Sívár, még nemteljesen művelt ez a föld, de a miénk, ahol kultúránk kivirágzott és éltet bennünket.

Negyedik versszak.
Vörösmarty: Nagy magyarok, Árpád, Hunyadi küzdöttek ezért a földért.
Kiss: Küszködünk, szeretünk, ez a dolgunk.

Ötödik versszak:
Vörösmarty: Sokan meghaltak itt, a legjobbak, hosszú volt a küzdelem.
Kiss: Lehet, mélyen vagyunk és ez így is marad. A vétkeseket futni hagyják, és te, mint tiszta ember bűnhődsz.

Hatodik versszak:
Vörömarty: Megtörni senki sem tudott minket csak megölni.
Kiss: Van mit fáétenünk, van miért harcolnunk, van mire büszkének lennünk.

Hetedik versszak:
Vörösmarty: Ezer éve történelmünk jogán kérünk a világot életet ( vagy sorsunkért halált).
Kiss: Dolgod van itt, világíts másoknak, ragyogj.

Nyolcadik versszak:
Vörösmarty: A küzdelmek nem maradhatnak eredmény nélkül.
Kiss: Itt kell maradnod, mert neked kell védeni azt aki nem védheti meg magát és el sem mehet innét.
Ebben szerepel az ominózus "tévedés". A költőnő a magukat megvédeni nem tudók közül a zsidókat, melegeket és a cigányokat említi. A melegek kimaradtak, magyarok kerültek a helyébe, ami nem kisebbség nálunk és nem is fenyegeti őket kivédhetetlen támadás senkitől lévén a többség, ezért ebben az új (téves) változatban a versszak nem csak igaztalanná vált, hanem történelmietlenné is.

Kilencedik versszak:
Vörösmarty: Az átok rajtunk nem fog, mert igazak vagyunk és szentek.
Kiss: Legkevesebb amit megtehetsz, hogy legalább meghallgatod a másikat.

Tizedik versszak:
Vörösmarty: Reményünk, hogy a jobb kor el fog jönni.
Kiss: Ütjük egymást, egymás ellenségei vagyunk, de így is ez az otthonunk.

Tizenegyedik versszak:
Vörösmarty: Készen vagyunk eltűnni, elpusztulni is.
Kiss: Ha szidjuk is egymást az magyar nyelven történik és a nyelv minden félreértést és tévedést megváltoztat.

Tizenkettedik versszak:
Vörösmarty: A világban nélkülözhetetlenek vagyunk
Kiss: Te magad vagy a fegyver, mely úrrá lesz mindenen

Tizenharmadik versszak:
Vörösmarty: Életünk és halálunk ez a föld, vagyis örök kincsünk.
Kiss: Nyugalmat teremtsünk, mert kicsi dolgokkal is bánthatjuk egymást.

Tizennegyedik versszak: Itt kell maradjunk, akár jó a sorsunk akátr roszz.
Kiss: Áldásként vagy magyar, lehet rossz az életed, máshol sem jó minden, és csak itthon érezheted magad jól.

Tudom, minden verselemzés csak paródiája sokszor az eredeti mondanivalónak.
Mindenkit biztatok, hogy olvassa el Vörösmarty versét, bár -feltételezem- könyv nélkül is tudjuk a Szózat-ot. Aztán olvassuk el Kiss Judit Szó című versét is és látjuk, hogy itt ia hazafiság szólalmeg, és kelt érzéseket bennünk.

Vörösmarty csak egy van. Kis Judit is csak egy van. Mint személyiség is és költő.

De minden ember fenség, mint Ady mondja.

Ezt a fenséget láttuk mi dányiak amikor irodalmi délutánunkon dányi születésű (vagy) lakos írásait hallgattuk meg.

Feladatunk, hogy felkeltsük másokban a líra alvó múzsáját. Sok szép gondolatot tudunk mondani egymásnak. És néha még okosakat is.
Ne legyünk passzív résztvevői csupán az életünknek. Két lábon járó robotok. El kell jutni egymáshoz, egymás lelkéhez mert az ezer éves haza is csak így maradhatott fenn. Így, mert nem csak ezer éves szeretet fűz bennünket egymáshoz, hanem ezer éves viszálykodás is.

Az ember lénye, személyisége óriási terhelésnek van ma kitéve. Lehet, hogy ezer évig bírtuk a küzdelmet, a viszályt mert erősek voltunk. Erősek, néha igazságtalanok egymással szemben is, de mindig voltak olyan "csatornák" melyek hozzánk vezették a felszabadultság és szeretet érzelmeit.

Most ezekből talán kevesebb van.
Védtelenebbekké lettünk, mint valaha is voltunk.

A Dányi Sebestyén Alapítvány (Sebestyén népfőiskola) meggyőződése, hogy sok szellemi kincs van a faluban azokban az emberekben akik talán ezt nem is tudják. Mi szeretnénk megnyitni a zsilipeket, hogy majd így kiáramlik minden felhalmozott szellemi kincs amelyeket irodalmi formába tudunk önteni. Versekbe, visszaemlékezésekbe, történetek leírásába, jövőképekbe, levélbe, netán humorba és ez leírva jusson el hozzánk.

Mi rövidesen meghirdetjük ezzel kapcsolatos felhívásunkat, de már most jelezzük e cikk olvasóinak és rajtuk keresztül másoknak is, hogy az Amatőr Alkotók Irodalmi Köre (lehet, más lesz a címe) várja mindazok jelentkezését akik így is hozzá tudnak és hozzá akarnak járulni falusi közösségünk feltámasztott erejéhez.