Lépésről-lépésre

Lépés, lépést követ. Haladunk előre.
Lépés, lépésre. Haladunk fölfelé.

Ünnepről ünnepre, eseményről eseményre. Vajon ez milyen haladás? Előre menve-e fölfelé tartva-e?

Itt a zsebünkbe határidő naplónk. Elővesszük, fellapozzuk kipipáljuk.
Ad acta tesszük.

Ez ma korunk emberének a programja. Enyém, tied, övé. Mindenkié. Kivétel nélkül, talán mindenkié. Csak (esetleg) a kevés kivételé nem. De mi nem tartozunk ezek közé. Nekünk nem adatik meg, hogy megálljunk. Hogy lélegzetet vegyünk. Hogy gondolatban megpihenjünk.

Juliska már nem fiatal. Egyedül él, beteg is egy kicsit. Vashiány, oxigén-hiány, étvágy-hiány. Kicsi elektromos kocsi, husszú kabát ha már 15 fok alá süllyed a hőmérséklet. Delén kendő, szép sarkosra megkötve.

A te dédnagyapád -mondja kissé hozzám hajolva a templom lépcső aljában, míg egy pár percre megállunk- Gódor Vendel volt. Az enyém -mondja- Gódor József. Aztán ott volt még Elek is és János is. Előttünk van egy percre a "Dallos" Gódor família -talán teljes egészében. A valóságban már csak ő él, Juliska, János, Balázs és én, "Fogi Ági" Gódor Baba és a Sződiek közül András, Mariska Budapesten. És a hugom, Annuska. Juliska öccse is -Józsi, most jut eszembe, meg talán Jani is, de nem sorolom, mert van még néhány lépés oldalra. Mindannyian túl már a hetvenen.

Gódor Vendeltől (Józseftől, Elektől stb) három lépésre. Három generációt felölelve. És körülbelül 150 évre.

Összetartozunk. Dallosok, Gódorok. Nem szól róla bürokratikus határozat. Nem vesztek össze rajta a honatyák, nem írta gránitszilárdságúra meg egy törvény sem. Csak a vér színe. A vér törvénye. A teremtés rendje.

Juliskának nem kell paragrafus az összetartozásra. Nekem sem kell.

Azoknak kell ezt törvénybe iktatni akik csak lépésről lépésre tudnak haladni. Mi nem úgy haladunk. Bennünket a létezés törvénye tart egybe. A lét, a létezés grammatikailag ige (szófajilag) de valójában eredet, (az Ige megtestesülése), nem csak Dávid királyig visszamenően hanem a "van" valóságáig amikor a van-nak megszületett ikertestvére a "legyen".

Mi van ezen csodálni való? Miért kell ezt törvénybe foglalni. És lépni. Hol rá, hol (el)lépni mellette.

Törvényt csak az hoz, aki nem biztos a maga dolgában. Ekkor lépéskényszerbe kerül és szabályoz. Körülír, leszögez, elhatároz és tilt.
Mit kell tiltani? A Van-t? Vagy a Legyen-t?

Az élet úgy természetes ahogy van. Juliska szép, történelmi delén kendőben, az élők az életben, a holtak az ő világukban.

A törvény magában hordozza annak megsértését. Be nem tartását.

De magában hordozza annak formalitását is. Igen a formalitást ahol a törvény teljesítése határidőnaplóban pihen. Eljön a törvény napja, elővesszük plajbászt. Kipipáljuk.

Mert az idő nem áll meg. "Azért jöttél, hogy eltöröld a törvényt" (Nem azért, hanem mert meg akarom erősíteni. Úgy-e milyen ismerős szavak?

Ezt tesszük-e? Segítünk-e a törvény megerősítésében annak, aki azt nem eltörölni akarta, hanem másképpen értelmezni és ezzel megerősíteni.

A székely székek törvénye és annak intézményei, mely együttesen alapot szolgálnak arra, hogy a székelyek önrendelkezéssel bírjanak, mégpedig sajátos módon. Nem azzal az önrendelkezéssel amit a világ ad nekik, hanem azzal, ami e szék rendjéből következik.
És erős most ez a rend? Az összetartozás deklarált rendje? Dehogyis erős.

Az összetartozást nem lehet elrendelni. Sem körülírni, sem pedig jó szívvel ünnepelni. Nem lehet, mert ünnep az maga is. Az összetartozás ünnep, ha ősi rendből fakad, ha a létezés törvényét követi, ha emlékét nem gyalázzák újra sem fogalmazzák, mint az újrafogalmazók egyik eszközét, fegyverét és pajzsát a napi küzdelmekhez.

Gyergyóalfalu templomának szomszédságában írva vagyon az olvasónak a legerősebb intelem: " vésd eszedbe, ez a föld székely volt és az is marad".

Nem díszes csomagolású törvény szülte azzá székellyé, és nem is az marasztalja, hanem az ősi hit, melynek támasza és táplálója a "Van" é a "Legyen".

A csomafalvi templom előkertjében álló kereszt síremlék pedig arra figyelmezteti olvasóját: az, aki itt lenn pihen, székely volt, mert gyermekeit Istenben szerette.

Ez a jogfolytonosság, ami végül Istenhez vezeti az embert az alapja egyedül az összetartozásnak.

A többi mind mulandó, mely véleményt megerősíti a határidőnaplóban szereplő kötelességünk: kipipálva 2023-ban is.