Piros kis műanyag kanál

Bevezetőként:

A dányiak pünkösdi, Csíksomlyóra való utazása előtt, némi nosztalgiával emlékezve a valamikori szép utakra, küldöm ˇajándékul" az ott szerzett élményemből írt történet novellisztikus változatát.
Legyen az Utatok Istentől áldott, szeretbéli zarándokút.

Tűzött a nap mint még soha talán. Ezer és ezer kicsi kályha melegítette a levegőt hozzá, úgy hogy a Barátok feredőjénél, ahol leginkább összeszűkül az út a "nyereg felé" menet, a keresztalják népe csak nagy nehézségek árán jutott előbbre. És így lesz ez legalább tizenegy óráig.

Így van ez már sok-sok éve Csíksomlyón.

Reggel már a Görgényi havasokban eregette döbör-pipájából a hegy a füstöt a Délhegy. Így lesz ez már egész nap -esni fog, ksergett a portás az eget kémlelve. Hetek óta így van. Olyan zöld már a krumpli (pityóka) szára. mintha valaki klorofillt szórna rá, miként a böllér teszi a teknőbe rakott szalonnával, kétkézzet szórva rá a sót.

Andrással támasztjuk a kerítést. Könny szökik a szemében -látom- míg oldalra nézek. Pedig nem olyan fából faragták ezt a sok nehézséget megélt "dányit", hogy könnybe fojtsa élményeit -ő a legidősebb a dányi zarándokok között- még talán az édesanyja sem látta sírni.
Az égi édesanya! Az más! A fájdalom könnyeit átveszi, örömkönnyeket ad helyette.

Jönnek a keresztalják, haladnak el előttünk.
Hallod?- érinti meg a vállam András. Olyan mint a szívünk dobbanása. Olyan. Hagyom rá, míg arra gondolok, hogy a pihenni vágyó szívet a defibrillátor ébreszti, az alvó hitet pedig a csíksomlyói búcsú.
Ez a kihülőben lévő hitünk ébresztője.
Acsíksomlyói búcsú az alvó hitek defibrillátora.

Jönnek a magyarok. Áradnak. A Székelyföldről, a Prtiumból, a tengeren túlról, a csángók a maguk földjéről.

A cíksomlyói búcsúsok vonulási vonalán, ahol énekek zengenek, zászlók lobognak, keresztek a magasba emelkednek, nehéz lépésű székely csizmák finom-szemcsés pora lepi be az utakat szegélyező füvet, szívek örvendenek, imák, fohászok szállnak fel a Somlyó tetejére, népművészeti mesterek kínálják remekbe szabott portékáikat. Itt nincs bóvli. Sárkányok, fénylövellő puskák, kacat minden mennyiségben mint a falusi búcsúkon, vásárokon, mérhetetlen giccs, a kultúrálatlanság bűzös üledékei.
Ez nem a zabrálók világa. Itt az Isten áldott tehetségeseinek munkája van.
A tárgyak, az alkotások itt nem elfödnek, betakarnak, hanem megmutatnak. Nem temetnek, hanem életre kelnek.
A tárgyak itt egyéniségek. Gondolatok hordozói, értékek közvetítői.
Ha magadra veszed, mint ruhát, eggyé válsz vele
Míg a világ egyneműsít bennünket, hogy könnyebben manipuláljon, ezek a művek megerősítik benned azt ami emberi és emberibbé teszi azt ami isteni.

"Somolyónak" van másik arca is. Másfajta üzenete, mely egyedivé teszi a búcsújáro helyek között is.

Azt mondják, akik már látták, hogy történelmi nehéz időkben, a balsors-tépte sorsok idején, amikor az ember elhagyja Istenét, a bennünk mindig harcot vívó rossz és gonoszság küzdelmeiben, Káin győzelme Ábel felett felsejlik rémlátomásainkban, és a gonosz felülkerekedésének láttán, akkor a templomban díszes oltáron álló Szűzanya -kinek lábánál két nemzeti világnagyság áll őrt, Szent István apostoli királyunk és a lovagkirály, Szent László- tehát Mária arca megváltozik. Borus lesz és könnyek öntözik. Szeméből patakzó könnyek.

A kisebbik Somlyón épített oltár elé igyekvő keresztalják az éles kanyar előtt, a célegyenesre vezető út bejáratánál egy zöldre mázolt szeméttároló edény előtt haladnak el.

A hulladék-tároló mellé most egy asszonylép. Cigányasszony. látszik földig érő husszú szoknyájáról, cifra öltözetéről. A blúza fehér, fejkendője lecsúszva a nyak irányába mintha leesni készülne.
Az asszony mellett gyermekei vannak. A legkisebb még karon, a következő baloldalán az anya szoknyáját markolja, egy másik babakocsiban és a negyedik, ez már nagyobbacska, mellette. A Nyárád mentéről jött-e vagy csak Szereda külső pereméről, nem tudni.
A termetes cigányasszony egy gyors mozdulattal megfogja mellette álló, legnagyobb gyermekének vállát a felkar találkozásánál és a kukába lódítja........
Megáll a lélegzetünk!

A gyermek egy kis idő múlva kidugja fejét a tároló edényből, ágaskodik és egy édességcsomagot, -talán fornetti- nyújt ki az anyjának.
Az asszony elveszi a fagylalttölcsért (vagy valami ilyesmit) és a kiskocsiban lévő gyermekének adja.

A kicsi gyermek -csupaszem- átveszi az ajándékot és a kiskocsiban lévő napernyő alá húzódik. Nézi-nézi az anyját és amikor az elfordul, a kezében lévő piros kis műanyag kanállal beletúr. A második sikeres próbálkozás után elindul a mini kanál a gyermek füle felé, majd irányt vált és két pici piros ajka közé csúsztatja, nagy boldogan.

Tanúja voltam.

Miként tanúja lelki szemeimmel is annak, hogy a templomban, a díszes oltáron lévő Napba öltözött Asszony, -kinek két apródja Szent István és Szent László magyar királyok- szeméből elindult egy könnycsepp.

Végiggördült a nemes orcán, majd patakká lett, kilépett a templom főkapuján, elöntötte egész Csíkot, majd egyre duzzadva Gyergyót is, Erdélyt is, a Partiumot, Magyarországot és az egész világot, hogy kimosson belőle minden szenvedést.

Ha majd haza jöttök kedves barátaim, hozzátok el nekünk a víz üzenetét. Mária üzenetét, könnyeinek áradatát, hogy mindig elérjen bennünket a fény, csillogó Mária-könnyeken át, egy mosolygó szebb világot teremtve.

Igaz világot, ahol a zöldre festett kukás edények nem terített asztal senkinek mert az élő Víz és az élő Kenyér vezérelte világ megérinti minden ember szívét és gondolatát.

Ha mentünk "Somolyóra" mindig tudtuk, az út nem csak oda, de vissza is vezet.

Csak visszafelé vezet.

Az as