Népfőiskola

Talán többen ismerik, talán nem azt az első olvasatra furcsának tartott írást amelyik Wass Alberttől származik, nem szó szerinti idézésben de azt megközelítően az alábbiak szerint.

Volt egy ember, aki az ő házának udvarán oszlopot épített. Nem építette ezt másból, mint apró homok szemcsékből, és a homok szemcséket köddel kötötte össze.
Az emberek látták ezt, fejüket csóválva mondták: bolond.

Miért van? Miért van ez, vagy az, vagy a másik, harmadik?

Sokszor tesszük föl magunknak ezt a kérdést ha valaminek nem tudjuk azonnal megmondani az okát.
És ne tessék korszakos eseményekre gondolni. Olyanokra amelyek kibillentik a világ tengelyét. Vagy gondoljunk erre is.

Tessék csak arra gondolni, hogy mi jelenik meg egy kisgyermek mosolyában.

Nehéz szerepet szán az idő az embernek, ha a múltra gondol, Kedves Barátaim!

Immáron harminc éve annak amikor először találkoztunk.
Kibír-e vajon három évtizedet a barátság az emlékek megkopása nélkül?

/folytatás/

A csillagok járása nagy király születését igéri. A fényes csillagutat kell követni, hogy a király születésének helyszínére érjünk -vélik a babiloni mágusok.

".... a csillag, melyet napkeleten láttak, vezette őket." Ezt írja Máté Evangéliumának 2,1 - 12 szakaszában.

Az adventi koszorú égő gyertyáinak lángjai ugrándozva ropták táncaikat, legkisebb unokám, a három éves Bálint szembogaraiban. A gyermek rezdületlen szempillával hosszan nézte a lángokat.

Az emberek -egyrésze- névjegykártyát használ.Nem mondom, nekem is van. A névjegykártyán az emberek arculatukat mutatják meg, vázlatosan. Ez vagyok,, így hívnak itt lakom, telefon imél,szakma, foglalkozás stb. A jó menőknek minőségi papíron és kivitelben mindez. Az enyém nagyon egyszerű formájú. Ez is megteszi.

A településnek is van arculata. Névjegye. Vagy kártyán, vagy anélkül. De van.

Sokat és sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a cikket.
Nem a végkövetkeztetés miatt, hanem azért, mert a cikk végén előhozakodó véleményem megalapozására indokoltnak látom ezt, de egyben az idézetet illetően személyesen érintett is vagyok.

Még mielőtt leírnám javaslatomat, közzé teszek egy nekem íródott levelet.

Nem hirdette óriás plakát. Nem hirdette kisebb plakát sem.
A dányi plébános viszont hirdette, hogy Szent Erzsébet napjára eső vasárnap, a 11 órás szentmise hálaadó mise lesz. Azok kérték, akik ezen a napon gyűltek össze először a templomban ezt követően az egyik dányi vendéglátó étkezdében, hogy együtt ünnepeljék azt a nevezetes dátumot, hogy 60 évvel ezelőtt végeztek a dányi iskolában.

Nagy felelősséget éreztek a fiuk, hogy rájuk bízza a család kisebb vagyont érő kincsét, a lábasjószágot, tehenet, üsző- és bikaborjakat.

A fiúk ebéd után találkoztak a Dallos tónál.
A Dallos tó az utcabéli telek végében volt. Szemüveges L A ajos házának falát az innen nyert agyagból rakták. A kitermelt föld mint tátongó sebhely éktelenkedett az ápolt, gondozott kertek közepén. Ez a roncsolt terület mint az Édenből ördög által kiharapott mennyei valóság utáni kép csúfította a tájat.

Búzapirítóan meleg volt a nyár. A nap magasan állt az égen, árnyékot is alig vetett az akác az árokparton. Kiégett a papsajt is, csak a macskatövis szúrós tüskéi meredeztek fenyegetően az ég felé.

Úgy beszéltük meg a tanár úrral, hogy az Őrs vezér téren találkozunk a metro bejáratnál. Ő Budán lakik, könnyűszerrel eléri a Déli pályaudvari végállomást, negyed óra múlva kiszállhat a szerelvényből.

A "Tiszta" nem más, mint a Hosszútiszta, azaz a Sebestyén tábla.
A sápi kanyarral szemben,, Dány felé. Na, de ezt mindenki tudja. Mindenki, akinek a dányi iskolában oktatták, tanították Sebestyén Sebestyén nevét és hősi példáját. Remélem, ez most is így van a dányi iskolában.

A Dányi Sebestyén népfőiskola, figyelemmel az előttünk álló két hét kiemelkedő napjaira, meghív minden kedvesérdeklődőt az alábbi két rendezvényére.

Az egyiket november negyedikén tartjuk. Két okból!

Mindenszentek ünnepe és Halottak Napja következik.

Kényes kérdésnek nevezzük azokat a bizonytalanságainkat, amelyekre magunk sem tudjuk a teljes, kimerítő választ.
De kényes kérdés az is, amelynek megvédésére vajmi kevés esélyünk lenne, ha valamely vitában az egyik vagy a másik fél álláspontjaként érvelni kellene. Mégpedig úgy, hogy a másik felet meggyőzzük igazunkról.

Régi iratokat kerestem egy öreg szekrényben. Mit találtam?
Édesanyám gyűjtötte régi újságokat, közöttük a Dányi Tükör, helyi újság néhány évfolyamának egy-két számát.

Már ez is tanulságos volt, érdekes, szinte történelmi időket idéző a számomra.

A tükör úgy-e egy tárgy. Egy olyan tárgy, amelyik mindennapjaink részévé vált. Nézegetjük "benne" magunkat pl reggel, borotválkozás közben, vagy a nők is nézegetik magukat, hogy a sminket "felrakják". Nem is gondolunk rá, hogy nélküle milyen bonyodalmas lenne az életünk.

A tükör olyan fontos tárgy, amelyik szólás-mondások, vagy népszokások alanyát is képezte.

Én most kedves olvasó, nem a címről szeretnék írni!
De nem is akarom azt kihagyni!
Mert valójában, a címről sokat írni nem lehet és nem is érdemes.

Miről van tehát szó?

Jó hangulatú társaság jött össze, hiba nélkül melengetett az őszi napsugár és kicsit ösztövér /sovány/ módon, de mégis csak szaporodott a leszüretelt szőlő a mustoskád körül.

Ez, szinte menetrendszerűen bekövetkezik. Mármint a sóhaj. Ilyenkor, szeptember táján, a tanévkezdés idején. Miért is ne, hiszen az alsó foktól a középfokon át a felsőfokú oktatással bezárólag 25 esztendő szeptembere hozott nekem is új izgalmat a tanévkezdésre. Negyedszázad évet töltöttem az iskolapadban vagy ilyen, vagy olyan oktatási formában.