Népfőiskola

Mint általában lenni szokott az év végéhez közeledve, néhány mondatban összefoglaljuk az év népfőiskolai eseményeit.

Kedves Olvasók!

Most, hogy látom a karácsonyról szóló írást, az alábbi mondat a végén,"Siessünk, menjünk el innen" nem tudom, hogyan került bele, én nem írtam ilyent sem előbb sem utóbb.
Megtréfált a tecnika? Sajnálom, remélem törlésre kerül, és ezt kérem is!

Ellenben, szívesen hívok mindenkit a népfőiskolánk utolsó összejövetelére, december 30-ra.

Amikor -hivatalból- több karácsonyi üdvözlő lapot alá kellett írnom annak elküldése előtt, mindig erre kényszert éreztem és nem töltött el boldogsággal.
Nem kell engem ebben követni tudom, de nem szeretem, soha nem is szerettem a csak divatból vagy szokásból kinyilvánított érzelmeket, gesztusokat. Ma sem szeretem.

Jézus Krisztust meglátogató "királyok" babiloni emberek voltak. Nem királyok, izrael nyelvét beszélték /lsd érdeklődés az ujszülött felől, Heródessel való társalgás/.
Királyok nem is mehettek volna Babilonból /keletről/ ezt a történelmi hagyományok nem engedték volna meg.

A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő. Ezekből alakult az 5. században: Kaspar, Melkhior és Baltazar.

Jézus Krisztus születésének idején rendkívül fejlett volt a "Folyamköz" lakta vidék, vagyis a Tigris és Eufrátesz környéke. Volt itt egy nagy ország, Babilónia, ahol a csillagászat, a matematika, az építészet mai szemmel nézve is bámulatos fejlettségről tanúskodik.

Lapozzuk föl a Bibliát, olvassuk el Dániel próféta könyvét és sok dolog érthetővé válik számunkra arról a korról.

Az ember, ha megteheti, gyakran gondol ma Szent karácsony Ünnepére.
Látom a boltokban a vásárlókat, ajándékot adnak ismerőseiknek, szeretteiknek és ezeket keresik.

Mielőtt elkezdenék a címmel megjelölt történetről beszélni, egy másik történetről szólok.

Álltunk az ifjúsági ház előtt, vártuk a szombatra hirdetett gyermek-lelki nap befejezését, egy páran.

A társadalmi mozgásformák legelemibb formája a népvándorlás.
A kultúra egy népnek az a sajátságos vonása, jellemzője, kincse, ami áthagyományozódik az egyik emberről a másikra, egyik csoportból a másikba, egyik rétegből egy másik rétegbe.

Miről szóltunk eddig?

Miután az első részben vázlatosan, mintegy figyelemfelhívásként a fenntartható fejlődésről és annak mai állapotáról szóltam, a veszélyhelyzetre irányítva a figyelmet, most néhány gondolatot az állampolgári részvételről, vagyis a demokrácia gyakorlásának egyik színteréről vagy jelzőjéről szólok.

Pontosabban szólva, kiáltvány a XXI. századi felnőttkori tanulásért, melyet témaként egy országos konferencia megrendezésének zászlajára tűzött a Magyar Népfőiskolai Társaság. Egy kibontakozó európai mozgalomhoz kapcsolódott ezzel.

November 25-én színvonalas és izgalmas, témákban bővelkedő, szaktekintélyek által vezetett tanácskozáson sok jó hazai ötlet is született.

Előre bocsátom, hogy nem én fogok mondani az alábbiakban hiteles, igaz, a tudományosság próbáját is kiálló gondolatokat az iszlámról. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok ilyen gondolatok, ilyen ismeretek birtokában.

Advent van. Advent első vasárnapjára ébredtünk.

Venio /venire, veni ventum/ a jönni ige teljes grammatikai alakja.
Adventus Domini annyit tesz, mint az Ur eljövetele.

Milyen csoda történt Betlehemben! - mondják az így-úgy magyarázók Krisztus Urunk születését.

Most már a dátum, a nap és az óra tudott.
Rangos vendégünk lesz december 10-én délután négy órakor kezdődő előadáson. A helyszínt, a részletes programmal együtt rövidesen közöljük.

Gondoljunk csak vissza egy kicsit és idézzünk fel néhány előadót, aki közénk jött, a dányi népfőiskolára. Ez a népfőiskola nem formális képzés, nem ad oklevelet, papírt stb annak aki eljön közénk.

Kicsit "belealudtunk" a nyárba de ismét beleerősítünk.

A soron következő összejövetelünknek pontos idejét még nem tudjuk, de az vagy december 3-a vagy 10-e lesz. Igen rangos vendéget várunk közénk, az időpont egyeztetése még csak folymatban van, még az is előfordulhat, hogy egy harmadik nap lesz a jó.

Szépen sütött a nap az erdő védelmében amíg a gyümölcsös mellett haladtunk. Símogatóan meleg novemberi napfény, mint amire vágyunk és számítunk az "ember" hónapok beköszöntével.

Sokan gondolják úgy, hogy ősszel gyümölcsfát ültetnek. Itt az ideje!

Sokan azt is tapasztalják, hogy korán, néhány év múlva a termőre fordult gyülölcsfa kipusztul.

A magyar forradalom hatvanadik évfordulójának megünneplése során többször eszembe jutott az ötvenedik évforduló véres eseménysora.

Nem csak a pártok, de a rendszerváltásra váró dányi önkormányzat is, az 1956-os forradalom lélekújító hevületében élve, megfogalmazta csendes belső forradalmának legfontosabb téziseit.

1956 magyar forradalma /és szabadságharca/ leégette a kor minden szennyét, piszkát, mocskát, a forradalom volt a magyar társadalom tisztítótüze. Volt baj elég, nyomor és üldöztetés, kétségbeesés és szegénység, hazudozás és hamis istenek /eszmék/ imádata. Alig volt még vége a híres-hírhedt Rákosi Mátyás fémjelezte eszement uralkodásnak. Ami utána jött, az sem volt lényegesen különb ennél.