Népfőiskola

Miután az első részben vázlatosan, mintegy figyelemfelhívásként a fenntartható fejlődésről és annak mai állapotáról szóltam, a veszélyhelyzetre irányítva a figyelmet, most néhány gondolatot az állampolgári részvételről, vagyis a demokrácia gyakorlásának egyik színteréről vagy jelzőjéről szólok.

Pontosabban szólva, kiáltvány a XXI. századi felnőttkori tanulásért, melyet témaként egy országos konferencia megrendezésének zászlajára tűzött a Magyar Népfőiskolai Társaság. Egy kibontakozó európai mozgalomhoz kapcsolódott ezzel.

November 25-én színvonalas és izgalmas, témákban bővelkedő, szaktekintélyek által vezetett tanácskozáson sok jó hazai ötlet is született.

Előre bocsátom, hogy nem én fogok mondani az alábbiakban hiteles, igaz, a tudományosság próbáját is kiálló gondolatokat az iszlámról. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem vagyok ilyen gondolatok, ilyen ismeretek birtokában.

Advent van. Advent első vasárnapjára ébredtünk.

Venio /venire, veni ventum/ a jönni ige teljes grammatikai alakja.
Adventus Domini annyit tesz, mint az Ur eljövetele.

Milyen csoda történt Betlehemben! - mondják az így-úgy magyarázók Krisztus Urunk születését.

Most már a dátum, a nap és az óra tudott.
Rangos vendégünk lesz december 10-én délután négy órakor kezdődő előadáson. A helyszínt, a részletes programmal együtt rövidesen közöljük.

Gondoljunk csak vissza egy kicsit és idézzünk fel néhány előadót, aki közénk jött, a dányi népfőiskolára. Ez a népfőiskola nem formális képzés, nem ad oklevelet, papírt stb annak aki eljön közénk.

Kicsit "belealudtunk" a nyárba de ismét beleerősítünk.

A soron következő összejövetelünknek pontos idejét még nem tudjuk, de az vagy december 3-a vagy 10-e lesz. Igen rangos vendéget várunk közénk, az időpont egyeztetése még csak folymatban van, még az is előfordulhat, hogy egy harmadik nap lesz a jó.

Szépen sütött a nap az erdő védelmében amíg a gyümölcsös mellett haladtunk. Símogatóan meleg novemberi napfény, mint amire vágyunk és számítunk az "ember" hónapok beköszöntével.

Sokan gondolják úgy, hogy ősszel gyümölcsfát ültetnek. Itt az ideje!

Sokan azt is tapasztalják, hogy korán, néhány év múlva a termőre fordult gyülölcsfa kipusztul.

A magyar forradalom hatvanadik évfordulójának megünneplése során többször eszembe jutott az ötvenedik évforduló véres eseménysora.

Nem csak a pártok, de a rendszerváltásra váró dányi önkormányzat is, az 1956-os forradalom lélekújító hevületében élve, megfogalmazta csendes belső forradalmának legfontosabb téziseit.

1956 magyar forradalma /és szabadságharca/ leégette a kor minden szennyét, piszkát, mocskát, a forradalom volt a magyar társadalom tisztítótüze. Volt baj elég, nyomor és üldöztetés, kétségbeesés és szegénység, hazudozás és hamis istenek /eszmék/ imádata. Alig volt még vége a híres-hírhedt Rákosi Mátyás fémjelezte eszement uralkodásnak. Ami utána jött, az sem volt lényegesen különb ennél.

1956-ban tizenegy éves voltam. Egészen tisztán emlékszem azokra az eseményekre amelyek a forradalommal kapcsolatosan Dányban történtek és amelynek én is részese voltam. Akár úgy mint szemlélő, érdeklődő gyerek, aki figyelte környezetét és hallgatta a felnőttek beszédét melyek

Hogy egy útnak mennyi csodája van, azt csak az tudja, aki az úton elindul. Szívesen elidőznék, hogy a csodáról, mint gyakran használt és közkedvelt szóról beszéljek, de most nem erről van szó.

Losonc mellett, Sztregovára is el szeretnénk menni. Reméljük sikerül, ha fegyelmezetten tartjuk az időt /mint eddig/.

Azt mondja Fényes Elek Alsó-Sztregováról, hogy tót község. Ma is zömmel szlovákok lakják, szép, fürdőjéről nevezetes hely.

A népfőiskola programunk részeként megyünk október elsején Losoncra. Miért éppen ide- kérdezhetné bárki.

Amikor az idei programunkat elkészítettük, vezérgondolatként használtuk azt a kifejezést, hogy értékeinket művelni, kutatni megyünk közel és távol.

A dányi gyalogos zarándokok most is, mint mindig, az útba eső keresztek előtt megálltak. Így történt ez a valkói keresztek előtt is.

Hogy egy ünnepben mi az öröm, és mi mellette a keserűség, azt nem mondom meg külön-külön, talán világos az magától is.

Október elsején megyünk Losoncra és emellett más magyar vonatkozású, irodalmi és történelm értékű helyre, helyekre is.

Zarándok-lelkülettel mentünk Kárpátaljára. Nem az ismeretlent akartuk megismerni mint a turista, de azt sem mondhatjuk, hogy ismerjük ezt a vidéket.

Úgy mentünk mint szeretetre vágyó magyarok, akik testvéreiktől várják ezt a szeretetet és ezt viszonozni is tudják.

A harmadik napon hosszú utat tettünk meg. Nem amiatt volt hosszú, mert nehéz volt az ébredés az előző napi pincelátogatás után, mert igaz, jó borokat ittunk, kitűnő hangulatban de nagyon is mértékkel.