Filkózás, szomszédolás

Junius volt.
Gyertek szabadmellű örömök és pusztuljatok gonosz iskolák -mondhattuk Adyval szabadon-, régi nyaraknak örömében gyermeki gondtalansággal dúskáló kiskamaszok.

Mi nem kértük szüleinket, hogy gondoljanak ki számunkra programokat a nyár meleg napjaira, mint teszik ezt -hiszen látom- a mai gyerekek.
Mi a természet, vagyis a föld gyermekei voltunk. Erősek, masszívak, földszagúak és kitartók. Összetartók. Összetartozók. Figyelmesek! Értékkutatók!

Perzselt a júliusi nap akkor is, de nem égetett.
Hétágra sütött a nap, de nem vakított.
Kis foton-csomagokban érkezett akkor is a Nap testében szétbomló hélium, de a Földet megvédte a rákkeltő sugaraktól a bolygót ölelő ózon rétege. Nem volt lyukas mint a ritkára mosott dunna, hanem egységes és hiánytalan.

Mára sikerült sok dolgot elrontanunk.
Többek között a környezetünket is. És a napjainkat is. A mindennapokat. A gyerekeinket is.

Kis sámlival, székekkel, vagy a szakajtó szájának lefelé fordításából alakított ülőhellyel érkeztek a férfiemberek a csatára.
Kártyacsatára.

Ezt a kártyajátékot magyar kártyával játszották.
A magyar kártya lapjainak négy változata van. És minden változatban nyolc kép található. Így lesz a lapok száma harminckét darab.
A lapoknak számértéke is van. Kettes, hármas, négyes, hetes, nyolcas, kilences, tízes tizenegyes.
A hármas számértékű lapokat filkónak is nevezik. Így van hát tök, piros, zöld és makk filkó a csomagban. A filkó kártyabéli neve, felső. Felső, egyenlő filkóval. Miként az ász, vagyis a tizenegyes számértékű lap is lehet disznó, de lehet zsír is. Piros, zöld, makk és tök ász, vagyis piros, zöld, makk és tök disznó. (zsír)

Nem bonyolult ez kérem.
Csak oda kell állni a kártyázó emberek mögé, vasárnap délután, miként tettük ezt mi is, és figyelni kell őket.
Mi még tehettük.

Az aratnivaló búzatábla illatával érkeztek a szomszéd emberek. Ebéd utáni alvást követően frissen és mosolygósan. Ritka ezt látni ma férfiembereken.

Jól emlékszem még ma is, rájuk.

András bácsi magas volt, két méter körüli. Ritkák voltak a fogai, dohányfüst okozta lerakódásokkal. Pattanásig feszült férfierő áradt belőle még mindig. Nem volt már fiatal -az én szememben.
Napcserzett arcára a summás élet ezernyi ráncot vont, tüdejéből apró, döcögő csomagokban érkezett a nevetés, mint azoknak szokott, akik millió tonna számra szívták mellre felnőtt éveik dús nyaraikban a cséplőgépekből áradó port. Főleg ott, ahol most is dolgozik. Mert most már gépfaros, ami annyit tesz, hogy a cséplőgép munkafázisainak végpontján van, ott, ahol a törekrázó ontja kifelé a meddővé vált kalászokat.
Por és pelyva.
Por és toklász.
Vályogot köp ki itt az ember. Egy idővel már azt sem, mert kiapad a száj, mint a puszták szikkadt kútjából a víz.

András bácsit nem ismerik a faluban.
Kérdezd csak meg, hol lakik Szabó András? Nem tudják. Ja, ja, eszmélnek később, amikor részletesen leírják habitusát, hát akkor úgy kérdezze, hol lakik Hajdú Bangyi!

András bácsi kicsi ember volt. Kicsi termetű, talán ha százötven centi magas.
András bácsit -a mostanit, akiről szó van- sem ismerte a faluban senki. Ez egy másik András bácsi, nem az előbbi.
Hol Lakik Szabó András -kérdezhették volna akár a Széchenyi utca belieket is, akik naponta találkozhattak vele, mert senki sem tudta volna, hogy ki az.
András bácsi suszter volt az utcánkban.
Háza előtt ezerszer elmentem, ezerszer olvastam a ház homlokzatára kitett táblát. "Palma Palma Okma Szabó András cipész".

András bácsi -mint mondtam- kistermetű ember volt. Otthon, a házban, vagyis a szobában volt a műhelye. Itt volt a berakós masina is, ami ontotta a meleget magából télen, hogy a platni is veres lett a hőtől.
András bácsi szerette az embereket. Este féltucat, vagy annál több beszélgető társa akadt, főleg télvíz idején, amikor már beszorultak az emberek mert az udvari munka is okafogyottá vált.
Rejtély volt számomra, András bácsi munkája. Hogyan kerül szájába a faszeg, sohasem láttam. Csak azt, hogy furcsa alakú kalapácsával az ár helyén képződött lyukba beveri.

András bácsi -mint mondtam- suszter volt.

Nagyapám gyakran mondta nekem, ha nem voltam szorgalmas az iskolában, hogy odaad Darnyik Bangyihoz suszter segédnek.
Számomra a suszterség, bűnös cselekedet volt, vagyis büntetésből lett valaki suszter.
Meg is magyaráztam magamnak, hogy ezt a bűnös foglalkozást, hogy "suszter", még a cégtáblára sem meri kiírni, mert ő is szégyenli ezt.
Azt írja inkább, hogy CIPÉSZ, mely szó valódi jelentése C(S)IBÉSZ, de a suszter szó jobban hangzik.

Tiszteltem és felnőtt fejjel méginkább tisztelem mindkét Szabó András bácsit.
Olyan emberek voltak ők, akik mint a légkörben a kondenzációs magvak, melyekre "ráül" a vízpára és eső lesz, azaz másokat magukhoz vonzó emberek, egy kisebb közösséget vezető emberek, pedagógiai szakszóval illetve őket, az "elit", akik bár életükben ezt a szerepet sohasem fedezték fel magukban, de értékként mégis csak viselték, és mint szívükből bőven áradó szeretetet ajándékba adták másoknak.

Így vált a filkózás az egész falut átszövő olyan társas játék, amelyekben érvényre jutott akár a filkó mindent vivő ereje, akár a kalapács szomszédokat hívogató hangja, ennek nyomán alakult -egyéb tényezőkkel együtt- önmagát a bajban, nehézségben felülmúló faluközösség, mely idáig vezetett bennünket.

Innét fogva rajtunk a sor.

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens