Gyász- és örömünnep egyidőben

Október 7-én, délután fél négy órakor kezdődött a dányi népfőiskola rendezvénye, melyet szép számú közönség előtt, nyitott meg a helyi népfőiskola vezetője, Gódor András, (ny. polgármester c. egyetemi docens), Kovács András plébános úr, Gódor Lajosné polgármesterasszony,és Nagy Júlia, a Magyar Népfőiskolai Társaság elnökségi tagjának jelenlétében.

Az összejövetel első része az Aradon, 169 éve kivégzett vértanúkra emlékezett.
Pecznik G. Éva tanár előadásában elénk tárult 1848-ban Európán átviharzott forradalmi tavasz, melyet magyar vonatkozásban a következő év október 6-án kivégzett hős tábornokok dicstelen, de nekünk mégis örök dicsőségben ragyogó halála zárt le.

Az előadás nagyon fegyelmezett, összeszedett, lényegre rávilágító, tanáros komolysággal folyt, de ugyanakkor nemzeti lelkületet tápláló légkörében, elragadtatással figyelt a közönség, mintegy részeseként az eseményeknek, ami a magyar nemzeti emlékezet legkomolyabb történelmi szemléletére és értékvilágára utalt.

Megható volt az előadás záróképe, amikor a projektor kivetítette a hős 13 tábornok arcképét, archaikus énekkel felsorolta az énekmondó a neveiket, és legvégén megjelent az égen a történelmi (nagy) Magyarország kontúrképe, miközben katartikus élményünk támadt, hiszen arra emlékeztetett bennünket, amikor Szent István királyunk Szűz Máriának ajánlja fel koronáját és országát.

Az első része az összejövetelnek tehát így zárult, a Szent Imre Ifjúsági Házban. Emelkedett lélekkel. Még akkor is így, ha gyásznapot tartottunk, mert úgy éreztük, növekedik bennünk a haza iránti szeretet.

A második részben a Dányi oromkereszt út című könyv bemutatására került sor.

Kiemelhető a bemutatóban, az a rész, amikor a könyv szerzője (vagy inkább társszerzője) Gódor András az oromkeresztekről beszélt.

Mit jelent nekünk, keresztény embereknek a kereszt? Valójában ezt a kérdést tette fel és válaszolt rá, mint ahogyan tudatos döntésként, ezt értelmezhették a dányi vallásos családok, amikor házaikra keresztet tétettek.

A kereszthez általában és első hallásra a szenvedő Krisztus képe jelenik meg előttünk.

Milyen tartalmakat hordoz ezen kívül a kereszt, folytatta elmélkedését az előadó.

Egy régi eseményre, több mint ezer éve történt, az egyház életében fontos főpapi összejövetelre, a 787-ben tartott zsinatra utalt, amikor így idézett: az életadó keresztet el kell helyezni az egyház épületeiben, táblaképeken, falakon, házakon és az utak mentén.
Kiemelte a zsinat azon, keresztre utaló megállapítását, hogy: é l e t a d ó.

Az ortodox egyház különösen nagy becsben és tiszteletben tartja a keresztet. A halál eszközéből a megváltás eszköze lett, és hiszi az egyház, hogy a keresztben jelen van Krisztus energiája, megváltó és gyógyító ereje.
Kiemelendő itt is -mint hangsúlyozta az előadó- a kereszt m e g v á l t ó és g y ó g y í t ó ereje.

Következtek az Egyházatyák közül néhányon, elsőként is Szent Jusztinosz, aki, a nagy ókori filozófusra Plátonra visszavezethetően, a kereszt szimbólumában a Világmindenséget összetartó erőt látta.

Ugyancsak Jusztinosztól idézte az előadó azt a képet, amelyet a szentmise Olvasmány részében mi is gyakran hallunk, vagyis a zsidóknak az amalekiták feletti győzelmét, amikor is Mózes kitárt karja-melyben a kereszt alakját utánozza, mindaddig győzelemre segíti népét, ameddig a kereszt forma érvényesül.
A kereszt e r e j e nyilvánul itt meg.

Szent Ágostontól vett idézetben a kereszt jelében való m e g i g a z u l á s t, míg Szent Gergelytől a felszólítást idézte: Ha Czirenei Simon vagy, vedd a keresztet és kövesd.

A huszadik századból Teilhard de Chardin jezsuita ide vonatkozó keresztről mondott állításában a szomorúság jelképe helyett, vagy a tilalom fájaként bemutatott kép helyett, az elfojtás tagadásaként, inkább a c é l t láttatja meg, sőt inkább a teremtett világ képét, mely Istentől fönntartva halad előre.

A bemutatott könyv szép kivitelű, elgondolkodtató, a község szeretetéről tanúskodik, melyet többen, kik a szerkesztést, fényképezést végezték, Dóczi Kriszta és Ádám László gondosságára is utalva, egy emlékezetes kordokumentumot hoztak létre.

Szép, tartalmas délután volt azt állíthatom, hiszen ha még családtagként írtam is a fentieket, elfogultsággal nem vádolhatnak.

Bizonyíték erre az összejövetel utáni kötetlen beszélgetés is és a sok-sok elhangzott kedvező-vélemény.

G