Népfőiskola

Az ökumenikus imahét vasárnap, /egy hete/ kezdődött és szombaton fejeződött be.
Az evangélikus templomban Dr Stella Leontin prépost-plébános vot a szónok, a fő-igehirdető.
Ezt megelőzően, Lőrik Levente baptista lelkész, Ullmann Péter premontrei atya és Hugyecz János /Janó atya/ olvasott egy-egy igeszakaszt és mondott utána imát, könyögést.

Csütörtök este a görögkatolikus templom, pénteken a református templom volt az imahét találkozó helye.
A
A görögkatolikus templom a város legfiatalabb temploma, a református a maga patinájával talán a legidősebb.

A baptista imaház kívülről nézve, akár irodaház is lehetne. Modern /mai stílusú/ épületet a rajta elhelyezett kereszt teszi egyértelművé.

Igen, a kereszt!

Kedden este Máriabesnyőn telálkoztak egymással a Krisztushívők egységéért imádkozó emberek.
Máriabesnyő a dányi ember számára különleges hely. Szeretett zarándokhely. Én magam -engedtessék meg a személyeskedés egy pillanatra- szívdobogva közelítem meg mindig a kegyhelyet, lévén hogy itt jártam gimnáziumba, mert akkor itt volt a "Török Ignác" székhelye. Most a belvárosban van.

Hétfőn este hat órakor a zsúfolásig megtelt Gödöllői Szentháromság templomának szentélyébe vonult nyolc pap, a város különféle vallási felekezeteinek képviselői. Két plébános, egy perjel és kisegítő papok, lelkészek.

Egy kicsit messzebbről kezdem az írást annál, mintsem a téma ezt indokolttá tenné, de talán mégsem felesleges.

Kornai János, jeles közgazdász írta még talán a 80-as években könyvét, ami a szocializmus gazdaságtanáról szólt. A könyvének címe /egyetemi tankönyv egyben/: Hiány.

Nagyon hideg van, az enyhülés is csak átmeneti lesz -adja hírül a meteorológiai jelentés.

Megígértem, hogy Dobó Erzsébet a Szárnypróbálgatások című antológiában megjelent másik két versét is ismertetem.
Ez kerül most az olvasó elé, de szeretnék előtte egy-két dolgot még mondani.

Milyen nagy öröm a felfedezés!
Milyen nagy öröm, ha -rendezgetvén a könyveket itthon- olyan könyv is a kezünkbe kerül, amellyel régebben találkoztunk. Méltatlanul kiesik emlékezetünkből, egy-egy könyv vagy írás.

2008-ban "Szárnypróbálgatások" címmel jelentettek meg pályakezdő költőkről egy országos antológiát.

Mielőtt folytatnám a 2016-os népfőiskolai év rövid tartalmi kivonatát /rezümé/, a mai nevezetes nepról szólnék néhány gondolatot mert az összefüggésben van az eredeti szándékkal.

Vízkereszt ünnepe van, a népi mondás szerint ezen a napon újra vízbe mártózik Jézus Urunk, emlékeztetve a Jordánban való megkeresztelkedésére.

Mi a valódi tartalma egy szervezet működésének, azt a hirdetett programja legfeljebb megcsillantja, de hogy mi a lényegi működése azt ez nem mutatja meg.

Így vagyunk mi is ezzel. A "számadás-félében" csak felsoroltuk a tevékenységi formákat, most pedig annak rövid lényegi mondanivalóját fejtjük ki.

Mint általában lenni szokott az év végéhez közeledve, néhány mondatban összefoglaljuk az év népfőiskolai eseményeit.

Kedves Olvasók!

Most, hogy látom a karácsonyról szóló írást, az alábbi mondat a végén,"Siessünk, menjünk el innen" nem tudom, hogyan került bele, én nem írtam ilyent sem előbb sem utóbb.
Megtréfált a tecnika? Sajnálom, remélem törlésre kerül, és ezt kérem is!

Ellenben, szívesen hívok mindenkit a népfőiskolánk utolsó összejövetelére, december 30-ra.

Amikor -hivatalból- több karácsonyi üdvözlő lapot alá kellett írnom annak elküldése előtt, mindig erre kényszert éreztem és nem töltött el boldogsággal.
Nem kell engem ebben követni tudom, de nem szeretem, soha nem is szerettem a csak divatból vagy szokásból kinyilvánított érzelmeket, gesztusokat. Ma sem szeretem.

Jézus Krisztust meglátogató "királyok" babiloni emberek voltak. Nem királyok, izrael nyelvét beszélték /lsd érdeklődés az ujszülött felől, Heródessel való társalgás/.
Királyok nem is mehettek volna Babilonból /keletről/ ezt a történelmi hagyományok nem engedték volna meg.

A hagyományos három név szír forrásokban fordul elő. Ezekből alakult az 5. században: Kaspar, Melkhior és Baltazar.

Jézus Krisztus születésének idején rendkívül fejlett volt a "Folyamköz" lakta vidék, vagyis a Tigris és Eufrátesz környéke. Volt itt egy nagy ország, Babilónia, ahol a csillagászat, a matematika, az építészet mai szemmel nézve is bámulatos fejlettségről tanúskodik.

Lapozzuk föl a Bibliát, olvassuk el Dániel próféta könyvét és sok dolog érthetővé válik számunkra arról a korról.

Az ember, ha megteheti, gyakran gondol ma Szent karácsony Ünnepére.
Látom a boltokban a vásárlókat, ajándékot adnak ismerőseiknek, szeretteiknek és ezeket keresik.

Mielőtt elkezdenék a címmel megjelölt történetről beszélni, egy másik történetről szólok.

Álltunk az ifjúsági ház előtt, vártuk a szombatra hirdetett gyermek-lelki nap befejezését, egy páran.

A társadalmi mozgásformák legelemibb formája a népvándorlás.
A kultúra egy népnek az a sajátságos vonása, jellemzője, kincse, ami áthagyományozódik az egyik emberről a másikra, egyik csoportból a másikba, egyik rétegből egy másik rétegbe.

Miről szóltunk eddig?