Gyermektörténet a parkban

Zöldre festett fű-színével harmonikusan illeszkedett a tájba,az új illatát még frissen kibocsátó vasszerkezet,ami valójában egy konditerem
a parkban. Átlátszó műanyagtető zárja le a teret az ég felé.
A rozsdabarna színű négyzetlapokból összerakott rekortán puha lépteket biztosítva barátságossá és hívogatóvá tette, ezt a szabadtéri izomerősítésre szánt tornaszer-komplexumot.

A kis patak a tér mellett az iskola felől futva igyekezett idáig, és lustán, önmagával feleselve nyújtózott tovább a nagyhíd felé.

A tér sarkában három gyerek gubbasztott. Egy tíz év körüli kislány, nevezzük Nórinak, két öccsével, Nándival és Gergővel.

Egy idősebb úr érkezett, nála már jóval magasabb unokájával, egyenesen a játékszerek felé tartottak.

- és ti..? Kérdezte a fiú a riadt szempároktól, -ti mit csináltok itt?
Nóri szemei tágra nyíltak -talán a fiú látásától, vagy inkább kedves érdeklődésétől és gyorsan válaszolt. A nagyfiúk itt jártak és elzavartak minket innen, pedig szerettük volna kipróbálni ezeket a .... ezeket a tornaszereket.

A fiú magas volt, sportos alkat. Soványnak tűnt, de inkább izmos és inas, mint azok a tizenhat évesek, akik rendszeresen sportolnak.
Szinte mindennek bizonyítékaként levetette idegen nyelvű feliratot hordozó világoskék pólóját és ezzel a mozdulattal lendületet véve, elkapva a vízszintes rudat, átlendült rajta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, ha az ember az utcát járja.

Az idősebb úr a fiú gyenge parafrázisaként fekvőtámaszhoz készülődött, nagyokat fújtatva a gyakorlat megkezdése előtt.

A három gyerek -testvérek- közelebb mentek a kis mesterséges térhez és ámulták a nagyfiú gyors ütemben végzett gyakorlatait.

-Na, gyertek ti is -invitálta a gyerekeket a fiú, olyan gimnazista féle korú, biztosan ügyesek vagytok ti is- tette hozzá. Nézzétek -mondta tovább, nagyapám is elkezdte a gyakorlást - és szája elé tette a kezét, hogy a hang csak a gyerekekhez érjen- cinkos mosollyal folytatta: pedig már elmúlt 70 éves.

A testvérek mosolyogtak ezen a megjegyzésen és a küzdőtérre futottak.

Nórika bukfencezett a levegőben, két kézzel erősen fogva a vasrudat.
Gergő óvatos volt. Dani viszont mint akiben éppen most érte el a kritikus tömeget a beléépített atomerőmű, úgy szökött fel a bordásfalon, hogy azt Afrika őserdejében is megírígyelték volna az illetékesek.

Nórika pólója -hát hogy is mondjam- nem volt frissen mosott. Lehet, hogy reggel még igen, de -tudjuk, hogy van ez a kiskamaszoknál- délutánra színét veszti.
Folyton csacsogott és az úr felé fordulva, mondta. "Én már az ötödik osztályt végeztem, közepes tanuló vagyok de vannak négyeseim is".
És a fiúk?- kérdezte az öregúr, azok hogy tanulnak.
Hát... jött a bizonytalan válasz, Gergő kitűnő, de Danika olyan,... olyan...hiperaktív. Ő szereti legjobban édesapánkat, de apa nem él velünk.

Nyár van! Tomboló hőség.

Három kisiskolás, a játszótéren.

Az öregúr elgondolkodott azon, ettek-e ma ezek a gyerekek, ki adott nekik enni, ki felügyel rájuk?
És még számtalan gondolata volt, bizonytalan is, határozott is.

Búcsúra készül a falu!

Mi a búcsú? -kérdezi a fiú nagyapjától.

Minden nap búcsú van- feleli a kérdezett, ha elbúcsúzunk, vagy búcsút intünk véglegesen bűneinknek.

Hogy ez a három gyönyörű gyerek hogyan éli meg, hogyan éli át a nyári szünidő napjait, vagy inkább az év minden napjait,miként élnek a Nórikák, Gergők és Danik, vajon hány ember mondhatná el magáról, ma sem ünnepelhetek búcsú napot, mert nem hogy bűneimtől szabadultam volna, de inkább bűnöket szereztem.
Gyanítom, hogy sokan.

A játszótéren, a tornaszerek között víg élet folyt.A félmeztelenre vetkőzött fiú -két gyakorlás között- miután köré sereglett a három testvér, baráti szeretettől áthatva oktatta őket a különféle gyakorlatok minél szebb kivitelezésére.
Ámulták a testvérek az arányos sportos testet, de főképpen azt, hogy találkoztak egy "nagyfiúval" aki barátként szólt hozzájuk.

Ez a fiú -bizton állíthatom- búcsú napot tartott.
Mert a felebaráti szeretet messze üldözi a bűnöket.

Akár még a játszótéren is, ahol friss-zöld-vas illatú anyag formálja nem csak a testet de a lelket is.

Dány 2018 julis 30

Gódor András