Október-végi előzetes

Ma még a vasárnapi rendezvényünkre készülünk

(vasárnap, október 7 délután fél négy órakor az Ifjúsági Házban),

de nem feledkezünk meg arról az október 27-re tervezett összejövetelünk témájáról sem, amelyik feltételezésünk szerint nagyon is időszerű feladatot érint még ma is,: miként neveljük az iskolában a gyermekeinket, hogy tehetségük kibontakozzon.

Hogyan tölti be az iskola tőle jogosan elvárható feladatát, tehetjük fel a kérdést és válaszolunk is rá :hozzásegíteni a gyermekeket tehetségük szerint a tőlük elvárható legmagasabb iskola szint eléréséhez, vágyaik beteljesítéséhez.

Ma, amikor az iskola a viharszerű gyorsasággal érkező reformelképzelések sorozatát és izgalmait éli, vagy esetenként igáját nyögi, akkor kell görcsoldóan felüdülni azokban a nézetekben, pedagógiai eljárásokban, gondolatokban és filozófiában, amelyek a magyar nép felemelkedésének huszadik századbani útját vázolta fel és amelyek most is, sőt talán most még inkább mint valaha iránytűként mutatnak utat, mind a gyakorló pedagógusnak, mind az iskola országos irányítóinak.

Miről van, miről volt szó, a huszadik században, a két világháború között kialakítandó iskolai formulában? Ez nem tűzött ki maga elé kisebb feladatot, mintsem azt, hogy a magyar értelmiség utánpótlása a nép köréből kikerülő intellektusokból álljon.

Mit jelent ez egyszerű magyar nyelvre lefordítva?

Azt jelenti, hogy a nép tehetséges fiai, akiknek a szülők szegénysége miatt az oktatási rendszer zsákutcáiba tömörülve, esélyük sem volt a továbbtanulásra, egy megreformált iskolarendszerben nyílt utat kapjanak, hogy értelmiségi munkakörökbe kerülhessenek.
Mert ha a nép uralkodik majd a tudományban, uralkodni fog a politikában is.
Nincs népi-nemzeti politika népi sorsból kikerülő egészséges lelkülettel és tudással rendelkező emberek nélkül!

Legyen a nép a széles bázis a magyar értelmiségi osztály kialakulásához.

Ez nagyon fontos kérdés volt akkor.
És ez nagyon fontos kérdés még ma is!

Izgalmas azt a kérdést körüljárni, hogy mit vagy kit nevezünk ma "népnek" és ennél fogva kit nevezhetünk ma a '"nép fiainak".

Én ezt egyszerű példával világítom meg
.
Ha az én környezetemben, az utcánkban, a Széchenyi utcában, vagy a Pesti úton, akár a Hunyadi utcában is, élő családok gyermekei közül az arra rátermettek felsőfokú tanulmányokat végeznek és ennek megfelelően állást is kapnak, akkor én ezekre a gyerekekre büszke vagyok. Mindegyikre. Ezek a mi fiaink!!
Ezek a "népből" kerülnek ki.
Ha ezek közül bárki is, anyagi vagy szociális körülményei miatt tehetségének és szándékának fényes bizonyítékai ellenére a felsőfokú tanulmányokból kimarad, akkor ez számomra szomorúság.
Itt a "nép", vagyis én és mi mindannyian veszteséggel számolunk.

Az október végi összejövetelünknek témája tehát a népi gondolat térhódítása a magyar nevelésben.

Az október végi nép-nemzeti gondolat négy ember, négy zseniális ember pedagógiai nézeteit köti egy csokorba.

Ezen négy ember közül egy pedagógus, egy művész (író), egy zenetudós és a negyedik pedig pap.

Ennek megfelelően a színes virágcsokrot köti Karácsony Sándor, Németh László, Kodály Zoltán és Márton Áron erdélyi püspök.

Aki ezt a csokrot átnyújtja nekünk, a témában jártas ezen kiváló emberek munkáját kutató és értő ember lesz.

Október 27-én tehát népi gondolat a magyar nevelésben, előadás és beszélgetés.

Mindezt megelőzően pedig október 7-én az Ifjúsági házban (vasárnap) délután fél négy órakor kiadvány bemutatása, melynek címe:

DÁNYI OROMKERESZT ÚT
(a könyv ajándékban elvihető)

Ezen alkalommal emlékezünk meg az Aradon kivégzett 13 vértanúnkról is.

Az ajtónk minden jószándékú érdeklődő előtt nyitva.
Most is, ezután is.

Dány 2018 október 4

Gódor András ny. polgármester c. egyetemi docens