Itt vagyNépfőiskola

Népfőiskola


Az év utolsó napján

A kettős arccal ábrázolt mitológiai alak, Janus (Jánusz) még az istenek korából ránk maradt ókori római istenség a kezdetnek és a végnek egyszerre történő ábrázolása, aki előre is néz de hátra is tekint, akinek temploma háborúban nyitva volt, békében zárva, gyakran jelenik meg különféle ábrázolásokban az év utolsó napján.

Mariska és a rózsafűzér

Ritkán jár hozzánk a póstás. Nem mondom, hogy sohasem, de nem mindennapos vendég. Kedves, közlékeny ugyan -már ami a hétköznapi témákban belefér- szívesen hallgatom én is.
Most ugyan elsietett, de a póstaláda nem maradt érintetlen.

Kell-e cégér?

Kell-e cégér a jó bornak?
Úgy tartja a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér.
Egy másik népi mondás meg úgy szól, hogy néma gyermeknek anyja sem érti
szavát.

Kiderül hát ezzel, hogy "termékmegjelenítésről " van szó.

Igazán miről is?

Beharangozó

Kedves népfőiskolások, kedves zarándokok, Dány község tisztelt Polgárai!

A kezemben tartok egy könyvet. Olyan "friss", hogy még a nyomdai munkák illata is érződik rajta.

Kik voltak az aranyballagók, és még néhány más...

Az 1969-ben végzett tanulóink, már 64 - 65 évesek.
A bölcsesség korába léptek.

Vízválasztó korosztály

Az 1969-ben ballagó dányi gyerekek, az általános iskolát 50 éve hagyták el.
Erre való emlékezettel szervezték meg a Gyöngyvirágban azt a közös ebédet, amelyre -még élő vagy elérhető- tanáraikat is meghívták. Előző írásom erről szólt.

50 éve történt - őszinte gondolatok egy évfordulóra

Félszáz éve, 1969-ben végeztek az iskolában azok a mára már nagyszülőkké váló egykori eleven, friss észjárású, szorgalmas, tisztelettudó "kislegények" és kisleányok, akik 1954 szeptembere és 1955 augusztus 31 közötti időben születtek.

Ők találkoztak feleségüktől, férjüktől elkisérve, hogy ünnepi ebéd keretei között, terített asztalnál emlékezzenek a régi és persze a mostani időkre is.

Kislány az oldalpadon

Nem régimódi történettel kezdem, bár addig is eljut az esemény fonala.

Húsvétkor történt, most, csupán néhány napja, bár most is Húsvét nyolcadában vagyunk.

Elmondtam már egyszer -úgy emlékszem-, hogy a templomban a hívek, régen megszokott és a hagyományokhoz alkalmazkodó rendben foglalták el a helyüket a padban.

Egy kisváros, mely önmaga tudott lenni. (Együtt a feltámadt Krisztussal)

Önmaga úgy, hogy megtartotta falusias jellegét és belső atmoszféráját (értékeit), ezzel együtt élt mindazon lehetőségekkel, melyeket egyrészt regionális helyzete, vagyis a település-hálózatban elfoglalt pozíciója és az állam szubvencionális rendszere együttesen meghatároz, ezzel párhuzamosan olyan alkotó szellemiség alakult ki benne, amelyik lépést tartva a fejlődéssel, nem csak urbánussá, váro

Igaz mese felnőtteknek

Minden embernek fontos, hogy milyen jövő vár gyermekére. Hogyan tud beilleszkedni a világba, elégedett, boldog életet él-e, lesznek-e vágyai, tervei, és milyen eszközökkel fogja ezt elérni. Milyen körülmények között zajlik egyáltalán az élete.

A kalapos ember városa

Ki a kalapos ember?
Az a kalapos ember, aki kalapot visel a fején.

És aki a kalapot készíti, az nem kalapos ember?
Aki a kalapot, a kalapokat készíti, az is kalapos ember.

Üzenet egykori kollégáimnak, kartársaimnak

Köszöntelek benneteket illő tisztelettel. A jelenlevőket is, a távollevőket is. (A tanulókat is. A tanulóifjúságot. A ballagó diákokat.)
Kívánok még mindig sok sikert és áldást kérek rátok, a munkátokra.

Végtelenül kiszolgáltatott az ember -úgy látjátok ti is?- mondom most én, és tudjátok-e minek a kapcsán?

Egyedi és sajátos oka van ennek.

Tettek erőterében

Mehetek autóval, biciklivel, vagy csak úgy gyalogosan, ráérősen, de a temető kapujának közelébe érve, mindig hangosan dobog a szívem. Lopva tekintek a tábla felé, vajon üres lesz-e végre, vagy most is hírül ad valamit, szomorú hírt, a halál hírét. Fiatal erős, életvidám emberek mentek el közülünk az elmúlt napokban, hetekben.

Széllel szemben...

Lustán jön a tavasz, mint egyes hírportálon a friss hír.
Mindegy!

Ha kikeleti túra, akkor legyen! Kikeleti! Tavaszköszöntő. Szabadság-szimbólum.
Ha a forradalom és szabadságharc ünnepe van, akkor oda is bátor emberek kellenek. Felvállalók! Bevállalók!

Meghívás emléktúrára

Március 16-ára (szombaton) "Kikeleti gyalogtúra"-t szervezünk és egyben tisztelettel emlékezünk a 48-as forradalomra és szabadságharcra, melyet a kitűzött kokárdánk is jelképez.

Az útvonal:

Indulás a Takarékszövetkezet előtti térről, szombaton, délelőtt kilenc órakor.

Tóth László halálára

Gyöngyházfényű gyémántkacagások élén eltörött az idő.
Lehulló alkony-napok súroló fénye fölszántotta földet. Jót nevet rajta az elmúlás.
Szürke fémhuzalok villámlása nyirkos tenyerek érintésére megállítja a szívet, míg meleg magma-tűztől perzselődik a föld.
Holnap már csikorgó sikítással üdvözli az ércmadár a felkelő napot.

Farsangi történet

Látszólag nem nagy esemény. Túlburjánzott itt vagy ott, vidékektől, népi szokásoktól, hagyományoktól függően.
Szép színes ha karnevál formájába mutatkozik, elrettentően csúnya ha a busókra gondolunk.

Lehet szolíd, visszafogott, kézfogóba hajló, mint nálunk, itt Dányban, három napig tartó vígságban, míg el nem jön húshagyó kedd napja.

Gondolat - töredékek (avagy bejegyzés egy évkönyv margójára)

Visszaemlékezni annyit jelent, mint újra érezni azokat az élményeket, amelyek máig hatóan élnek bennünk.
Az emlékezés persze lehet csalóka is, ha az ember legfrissebben megélt élményeit -múltbeli történetként- vetíti vissza, mintegy fordított projekcióként (belevetítésként) és így az átértékelt múlt nem más, mint a jelenvaló múltbafeledkezése.

Hol kukorékol a japán kakas a Rét közben?

A Rét köz -asszociáció: "Nincs egy árva fűszál a Rét-köz kelőben, (tudom, Aranynál "a torzs-köz kelőben- házai a mocsarasra néznek.

Erkölcsi és hitbéli....

Szívesen emlékszem vissza régi időkre, azokra a padokra melyekben ültem, azokra a tanítókra, tanárokra, professzorokra akiket hallgattam. Vagy akikre hallgattam?

Ez jutott eszembe két hír kapcsán melyekről röviden szólok.
Az egyik hír egy megtalált, már-már sárguló papírra vetett sorokban, másik egy beszélgetésben ölt testet.