Ora pro nobis

Vannak események, dolgok, történések a világban amelynek közvetlenül részesei nem vagyunk. Úgy értem hát, hogy nem a mi "kompetenciánk" sem annak létrejötte, lefolyása, eleje és vége.

Európában közel nyolcvan éve béke van. Béke volt. Ez különös adomány, amelynek megőrzésére úgy kellett volna vigyáznunk mint a két szemünk világára.
Mára oda jutottunk, hogy búcsút inthetünk a békének, talán nem csak két ország háborúja kapcsán de annak kiterjedése (eszkalációja) nyomán is.

Ha nem vagyunk sem okozója, sem aktív résztvevője Oroszország és Ukrajna közötti háborúnak, akkor mi közünk hozzá, most is, a továbbiakban is!

A világ egységesülése (globalizáció) miatt, és ennek európai vetülete akarjuk vagy nem, belesodor bennünket ha nem is a fegyveres konfliktusba, de a háborúhatásaiba.

Mennyire óvjuk, védjük a megszületett gyermekeket. És ezt követően is, bevonódunk az életükbe (involváció) belépünk az ő fejlődésükbe. Féltjük minden lépésüket. Ellátjuk őket mindennel ami az élethez és a fejlődéshez szükséges. Testi táplálékkal, lelki fejlődéshez szükséges intellektuális és szakrális javakkal, jövőjükre irányuló minden más lépéssel ami majd egy harmonikus létben és életben ki fog teljesedni egy szuverén, szabad, nyitott, emberbarátságra hajlamos, Istenhez forduló egyén formájában.

Egy puskagolyó a szempillantásnyi idő töredéke alatt véget vethet az életnek.
Iszonyatos teher ez nekünk, kibírhatatlan kín, az élet harmonikus szimbólumának vágya összetörve. A szívünk összetörve, a hangulatunk széttépve, az életreményeink megbicskázva.

És mi mégis csak hírként vesszük a donbaszi történeteket. Liszicsanszk a Donyec(k) medencében van, sok dányi embernek keserű kenyeret és nagy adag reménytelenséget adott, amikor orosz hadifogolyként itt, a bánya mélyére kényszerült.

Zarándokhely nekünk ez a térség. Lelkünkbe ivódott a tárnák mélyében füstszerűen gomolygó szénpor, apáink furcsa, nem kért és nem várt tartózkodási helyén. Négy, vagy még több évre száműzött szabadságuk lelkeink kötelékévé és kötelességévé vált, megőrizni az emberi méltóságnak megmaradt szikráját azon a helyen, ahol százak és ezrek pusztultak el már békeidőben. Magyarok is, németek is. Kényszerből és nem hazaszeretetből.

A nagyurak persze most is csak játszanak. Az emberi sorsokkal, az emberek életével. Arat a halál Donyeckben! Mariupolban is Odesszába is.

Van egy hely. Van, "ott fenn a hegyen, ahol a szív békét keres, A Golgotán áll a kereszt." Golgotává teszik talán Európát is. Ezen a Golgotán Isten-teremtette emberek lesznek megfeszítve.

És mi mégis csak hírként olvassuk a történteket. Ahol a halál az úr, ott a fegyverek élnek, virulnak és ropognak. Bonyolult szerkezetű gránátok, a fény sebességét is meghaladó, a légben surranó különleges gázzal töltött rakéták lökik széjjel láthatatlan vasmarkukkal az éltető levegőt. Ahol a rakéta az úr, ott a józan ész működése befejeztetett, száműzettetett.

Van egy hely. Van több ilyen hely. A mi templomunk az a hely, ahol a szív békét keres. És békét talál.
Minden hétköznap este. A béke eszköze a Szentolvasó Királynéja.

Estefelé, alkonyat közeledtével. Nem több ember talán két tucatnál. Jó esetben. De annyi ember mindig van és mindig lesz is, ami ahhoz elég, hogy a rózsafűzért elmondja. Váltva egymást minden tized után.

A dányi templomban minden nap estefelé, hat órakor. Csak egy órácskára tedd szabad magad erre az időre. Annyi óra van az életünkben és van a egy napban is huszonnégy, amiból bőven kitelik egy kicsi órácska ahhoz, hogy csatlakozz azokhoz akik a békéért esedeznek, imádkoznak.

A legnagyobb fegyver a mi kezünkben van. Úgy hívják, hogy rózsafűzér.

A fiatalok kedvéért, akiket magam is hívok mások mellett ezekre a szép összejövetelekre mondom el, miként is történik hétfőtől péntekig a dányi fohász!

A rózsafűzérnek négy titka van. Ezeket a titkokat tárjuk fel az imádsággal.

Hétfőn az Örvendetes titok amely Jézus születéséről és gyermekkoráról szól.

Kedden a Fájdalmas titok, Jézus vérrel való verejtékezésétől kezdve a kereszthalálig.

Szerdán az dicsőséges "olvasó" kerül sorra, mely Jézus feltámadásától indul és Szűzmária mennyei megkoronázásáig tart.

Csütörtökön Szent II János pápa által feltárt titok mondatik el, amely Jézusnak Szent János által való megkeresztelésével kezdődik, az első isteni csodára való utalással folytatódik, mely Kánában egy lakodalom alkalmával történt, ahol Jézus Mária kéréséra a vizet borrá változtatta, majd meghirdette Isten országát és végül az Eucharisztia (Oltáriszentség) mint minden titoknál tíz Üdvözlégy Mária-ba foglalva, nekünk adatik mint az utolsó vacsora legnagyobb ajándéka.

Pénteken a fájdalmas rózsafűzér kerül sorra.

Minden "titok" -mint említettem- tíz Üdvözlégy Mária elmondásának közepén kerül sorra.

Közösen mondjuk a felvezető imádkozása után a második részt, "Asszonyunk Szűz Mária Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk....."

Imádkozzál érettünk Istenanya (Ora pro nobis) imádkozzál a szenvedőkért is. A halálba menőkért is. A holtakért is.

Hisz olyan nagy a Te respekted, tekintélyed az Úr előtt, hogy meghallgatja az imádat. Meghallgatja és nem először hallgatja meg. Meghallgatta a kánai mennyegzőn is amikor a vizet borrá változtattad.

Minden rossznak a forrása földi eredetű. És nagyrészt emberi indíttatású.

Nem vagyunk mentesek mi sem a bűntől. Ha nem is vagyunk háborút kirobbantó bűnös emberek, de a mi kis világunkban, körülöttünk igenis szítunk ellentétet. Embertársaink ellen. A józan ész itélete ellen. A saját előnyünkre és javunkra a rend ellen vétve. Kihasználva pozíciónkból adódó lehetőségeket. Sokszor arra sem vagyunk méltóak, hogy nevedet említsük Szűzanya.

Most mégis bátran és reménykedve kérünk, szólunk hozzád, hallgasd meg a mi kis csoportunknak ennek a kicsi létszámú elszánt s bizakodó embernek a könyörgését. A Rózsafűzér elmondásának erejében bízva fordulunk hozzád Mennyi Anyánk. Légy pártfogója a földi békénknek is. Légy pártfogója a mi bűneink elengedésének is. Légy párfogója ki nem érdemelt kérésünknek, kéréseinknek hiszen őszintén mondjuk imánkba : Most segíts meg Mária ó Irgalmas Szűzanya.

Nagy a mi templomunk. Kevesen vagyunk benne estére hajlóan.
Sokan elférnek még mellettünk akiket vár imára buzdítóan minden megjelenésénél a Medjugori Szűz is.

Mindszenty József azt mondta, hogy ha lesz egy millió imádkozó magyar, akkor országunk nem vész el.

De lesz-e? Van-e?

Vagy úgy járnánk mi is ha megszámlálnának bennünket ötven igazat keresve, mint azt a bibliai történetben olvassuk, hogy ennyit nem találnának. Vagy talán még negyvenet sem. Harmincat? Az is sok. Akkor húszat, tízet, vagy egyet.

De ebből az egy igazból, mint mustármagból a hatalmas lombú fa nevelődik, úgy sokszorozódik majd az imádkozni óhajtó dányi emberek száma is, akik az ukrán-orosz háború megszűnéséért minden este találkozva, imádkoznak.

Imádkozzál értünk Szűzanya. Ora pro nobis.