Kovid előtt, után és közben

Nem, nem lehet megszokni a halálhírt. Azt, hogy emberek mennek el, hagynak itt bennünket. Még maradhattak volna. És különben is, miért éppen ők. Miért nem én, miért nem más.
Mindenkire sor kerül egyszer.
Húsvét dicsősége, Jézus feltámadása a halálból az egyetlen vígasz nekünk. Ez hitünk alapja is, mert Szent Pállal szólva, ha Krisztus nem támadt volna fel a halálból, akkor mire való lenne a ti hitetek. A mi hitünk. Nemcsak alapjaiban remeg meg az egyház, hanem a mi életünk reménye, alapja, távlata, értelme is semmivé foszlik.

Elüthetnénk azzal a kérdést, a halálról való elmélkedést, az ember örök és megmásíthatatlan sorsát, hogy mint azt nagymamámtól hallottam, nem jött még onnét vissza senki. Nagymamám (az anyai, Máté Örzsi) mélyen vallásos ember volt. Hogy így "bagatellizálta" látszólag a halált az nem az ő hitetlenségét, pláne nem egy nihilista álláspontot fémjelzett, hanem azt a népi bölcsességet inkább, amit rajta kívül más is képviselt, -mondhatni egyetemes paraszti látásmód és vélemény) nevezetesen, arra való figyelmeztetés, hogy Isten dolgában ne akarjon az ember beleavatkozni.

Nagyon mély vallási és filozófiai kérdés nyomja az ember vállát, ha a földi szolgálat végére gondol. Nem teheti, hogy ne gondoljon, mert egyrészt látja maga körül a környezetet és benne a gyors elszólítást. Másrészt a mindennapi életben is százszor találkozik a gondolattal, azzal a készültségre való felhívással amit népi bölcsességek az ima erkölcsi magasságába foglaltak.

Szelíd bölcsesség a "senki nem jött még onnét vissza". Nem gúny, mint mondottam, mert egy leírásban pl két szerzetes is erről beszélget, elmélkedik éveken át. Erről, vagyis a túlvilágról. Röviden le is írom mire mentek.
Aki előbb eljut "oda" -állapodnak meg, az a földön maradt társat értesíteni fogja az ott tapasztaltakról. Ha semmi sem változik, minden úgy megy az égben is, ahogyan a földön, akkor ezt a rövid szót üzeni "le". Aliter.
Ha más körülményeket tapasztal mint volt az itt élete során, akkor mondja azt, hogy: Taliter.

Jött is a jelzés fentről imígyen: "Totaliter aliter" Vagyis egészen más.

Komolyabbra fordítva a szót, a hívő ember Jézus halálát és feltámadását soha meg nem kérdőjelezi. A húsvéti ünnepkörben meg is tartja ezt hosszú időre jó emlékezetébe, mégpedig annyira mélyen, hogy "kitart" ez a következő húsvétig is.

De ne csak addig. Vagy ne csak Húsvétkor legyen ez téma. A legfontosabb emberi sors. Választóvonal a materializmus (ateizmus) és a hit között.

A szent iratok felé fordulva (Szentírás, Biblia) leszögezhetünk egy fontos tényt, mégpedig azt és olyant, amit a tudomány is igazol. Ez pedig az embernek az a sajátossága, hogy testi-lelki egységben van. Vagyis olyan pszichoszomatikus lény, ahol a test (soma) elválaszthatatlan a lélektől.(Szellemtől, pszichétől.)
Vagyis a változás az egyik összetevőben, mondjuk a testben történik akkor az a lelki világra is hat. És fordítva. Lelki betegségek, bajok a testet is beteggé teszik.

Az ember sorsa is e két területen dől el mindig. Soha nem az egyikben vagy a másikban. A halál és a feltámadás kérdése is ugyanezt bizonyítja Jézus esetében. És az ember esetében is ugyanígy lesz. Halálakor nem csak a testben történik változás hanem a lélekben is. Ha előreszaladunk ezzel a kérdéssel, akkor azt mondhatjuk, hogy nem csak a halál érinti meg a testet is, a lelket is, hanem a feltámadás is. Nincs úgynevezett lelki feltámadás test nélkül. Ezt mondjuk minden nap a Hiszekegyben.

Nézzük meg komolyan most már az Írásokat.

Az első Korintusi levélben (6,20) ezt olvassuk: Nem tudjátok, hogy a testetek a Szentlélek temploma, aki bennünk van és akit Istentől kaptatok. És egy fontos gondolatot még ide sorol Pál apostol mert ezt mondja: "nem vagytok a magatokéi"! Roppant fontos mondat.

Pál apostolt reménység tölti el míg megvallja, hogy megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élek akár halok.

Egy fontos mondat, mely írásunk teljes jogosultságában hangsúlyozandó: "érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel"

Jézus feltámadása és megjelenése a tanítványoknak (is) éppen napjainkban mondott evangéliumi részletekben nyer pontosítást amikor megjelenik a bezárt ajtón keresztül. Ez a test beszél, eszik, iszik és tanácsot ad. Ez a feltámadt test igaz, nem a régi formájú (soma) testi valóság, hanem úgynevezett lelki test. Áthalad a falakon, a kulcslyukon, akadályt nem ismer.

Márk evangéliumában (12,25) szintén egy hitvallás olvasható mert szerinte ha a halottak feltámadnak, akkor azok az angyalokhoz lesznek hasonlók, az angyalokhoz, akik a mennyben vannak.

Az Isten feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani. A Korintusi levél hatodik szakaszának 12-ik verse ezt a távlatot csillantja meg nekünk.

Semmi sem automatikus. A mennybe jutás sem olvassuk a Római levélben (8,11) "Ha annak lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor Ő életre kelti halandó testeteket, a bennetek való Lélek által. Jegyezzük meg ezt a matematikai logika által feltárt implikációt: "ha bennünk lakik a Lélek, akkor ő életre kelti a testet." Ha!.....Akkor!

Néha talán elsiklik az a fontos tény, ami a Római levélben is igen hangsúlyos, -és zárja le az Apostoli Hitvallást is- hogy minden üdveseménynek a Szentlélek világítja meg az értelmét. A feltámadás is Lélek közbenjárásával nyeri el Vígasztaló jellegét.
Az Apostoli Hitvallás (Hiszekegy) hangsúlyt helyez a feltámadásra, és ebben a dicsőségben egyesül ismét az ember lelke a testével.

Sok és szép formában jelenik meg előttünk Húsvét ünnepe. Virágok díszítik a környezetünket, zúgó harangok, beszédes csengettyűk, tömjénfüst, gyönyörűen éneklő kórusok, illatos levegő. A legfontosabb ezeken túl a tény. Feltámadt Krisztus a halálból. Örök reménységünk, hitünk és életünk legfontosabb mozgató rugója.
Egy bizonyosság szólal meg bennünk. Jézus mondja halkan, alig hallhatóan -vagy inkább hallani véljük- hogy ő, az Isten, földi, emberi életében megízlelte a megváltás erőit, halálával és a feltámadásával kiszakadt ebből a világból.

De a megváltás erői ezt követően, ma is, állandóan, megállás nélkül,kovidban vagy azon kívül, tovább vívják a maguk küzdelmét, így adott a lehetőség minden ember számára, részt kaphat mindenki a végső győzelem örömében és dicsőségében.

Csak legyen elég muníciónk, kitartásunk mindezt végig harcolni.