Zarándoklat és évforduló

Átölelni, átkarolni valakit vagy valamit a szeretetnek, a ragaszkodásnak, az elfogadásnak, sőt azt mondom, hogy az imádatnak az egyik legkifejezőbb bizonyítéka.
Gondold meg, hányszor öleltél, érintettél, szorítottál magadhoz embert, embereket, vagy tárgyat, tárgyakat kifejezvén az együvé tartozást, a "soha el nem engedlek" megindító fogadalmat.

Egy ilyen ölelés, átkarolás, soha el nem engedlek fogadkozás kel életre abban a zarándoklatban is, amit már tizenöt éve szerveznek az egyházközségek Budapest agglomerációjában, hogy a különböző helyről érkező emberek kilenc szakaszon át végül egyesülve, láncot képezve imával, azonos időben (19 óra) tartott, más-más helyen végzett szentmiséken mondjanak hálát a zarándoklat adományaiért és kérjék Szűz Mária segítségét a városra (főváros) de valójában az agglomeráció minden településére kiterjedően.

Mi, akik a fővárosunk árnyékában élünk úgy hiszem a tágabb értelmezésű agglomeráció tagjaként szintén részesülünk ebben a segítségben, áldásban, főleg akkor, ha személyesen is képviseljük, kisebb-nagyobb létszámmal a településünket a májusban tartandó Élő Rózsafűzér zarándoklatokon.
Mint ahogyan erről már többször is írtam.

Milyen lelki és testi, szellemi és fizikai "épülések" válnak lehetővé, azt az ima és a szent énekek menet közbeni végzése mellett meg is láthatjuk, a természet szent templomát tudatosan birtokba véve megtapasztalhatjuk.

Néhány mozzanatot szeretnék feleleveníteni mely mindezekre bizonyíték és bizonyíték arra is, miként növelhetjük tudásunkat, bővíthetjük ismereteinket egy ilyen úton.

Az Erzsébet park Gödöllőn, a maga tiszta jelenlétével, ősfáinak biztos őrállása mellett vár bennünket, a parkon áthaladó vendégeket és bocsát egyben útra is, talán szomorú és kisírt szemekkel a gyors távozásunkért.

De mi nem hogy elhagynánk a parkot, de egyenesen gazdagabbak leszünk állandó lelki maradásunkkal.

Itt van például Erzsébet királyné szobra.
A magyarok szeretett királynéja most is olyan elegáns mint amilyen a képeken, most is olyan légies és finom, visszafogottan örvendő és a búnak enyhe megjelenésével vonzóan ragaszkodó magyar népéhez mint amikor először szívébe zárt bennünket. Bennünket magyarokat.

A szobrot gyengéd pillantással megsimogatjuk, több időre most vele lenni nincs lehetőség.
A huszadik század legelején, 1901-ben állították fel ezt a szobrot és a magyarok által felemás módon, hol dicsérve, hol elmarasztalva, hol elfogadva, hol a szívünkből kitaszítottan (attól függően, hogy mit jelentett az osztrák császár (és magyar király) nekünk, bút vagy bánatot, elismerést vagy büszkeséget, "ferencjóska" volt vagy elfogadott koronás fő, megmásíthatatlanul szép királyné hites ura, is jelen volt a szoboravatáson.
A szobor méretére jellemző, hogy a világ elsőnek alkotott Erzsébet szobra, két és fél méter nagyságú, bronzból készült alak, faragott kő posztamensen nyugszik.
Az alkotó művész neve:Róna József.

Régebben, a Tölgyesen áthaladva még beengedtek bennünket a körül kerített családi házakat hordozó parkba, de most már nem élhettünk ezzel a lehetőséggel. Nem baj! A zarándok nem panaszkodik és nem minősít, csak akkor, ha nagyon muszáj.
A park-falu szegényebb lett egy zarándokok által biztosított élménnyel, mi pedig nem mehettünk el Szent Jakab szobra előtt, aki a településnek egyébként a névadója. (Nekünk pedig azért is kedves, mert a templomunk névadója, emlékezetes komoly szent az öregebbik Jakab. A fiatalabbik apostol Alfeus fia volt. Az öregebbik pedig Zebedeusé.

A Szent László kilátót Makovecz Imre tervezte. A Gyertyános hegy része, a Gödöllői dombság harmadik legmagasabb pontja 371 méter a Balti-szint felett.
A kilátót a mogyoródi asszonyok (Nőegylet) ötlete és gyűjtése fémjelzi, azzal a majdani lehetőséggel (Makovecz így gondolta életében), hogy a kilátó mellé kápolna is készül.

Apropó Mogyoród!
Mi is benne élünk lelkileg a községünk a jubileumi éve miatt az Árpád-korban, nos tehát Mogyoród is így van ezzel, mert egyik legkorábbi esemény volt az itt folyó csata, mely Mogyoródi csata néven került be a magyar történelembe.
Családi perpatvar királyéknál. Salamon királyt unkaöccsei László és Géza hercegek megtámadták és Mogyoród térségében le is győzték. 1074 márciusában. Ez persze sok eseményt és tanulságot is magában hordoz, és bonyolult, mint amilyen a magyar királyok története is az.

A Szent László kilátótól számítva jobbra fordul a zarándokok azon csoportja akik Fótig mennek és balra az a csoport akik Kerepesre igyekeznek.Mi már fordultunk jobbra is, balra is a kilátó előtt, de akármerre is mentünk mindig szép szóval és agapéval fogadó egyházközségekbe értünk. Kerepesen is így volt, és ezt a pillanatot megelőzően Kerepeshez tartozó Szilasliget kis kápolnájában is.
Mogyoródon is nagyon kedves emberek élnek az egyházközség közelében ez mindenképpen igaz. És ugyanilyen felejthetetlenül vendéglátók Fótiak is.
A váci püspök, Marton Zsolt is várta a zarándokokat Fóton, de mi nem találkoztunk vele mert a mi utunk Kerepesre vezetett. Most!

Nagyon emlékezetes élmény már magában a zarándoklat is, leginkább azért, mert ez egy lélekben elvégzett túra. Éppen ezért különválik a lelki és a testi (fizikai)élmény. Nem is halad egymás mellett tulajdonképpen, mert a fizikai élmény erősödése fáradságban, izomgörcsök jelentkezésében, derék, térd és boka területén levő rendellenességekbe csúcsosodik ki, a lelki élmény "fékezett habzású" -mondaná a háziasszony, ami azt jelenti, hogy inkább a zarándoklat tényét követő napon, napokon keríti az embert hatalmába. És ez egy olyan jó alávetettségnek tűnő élmény, amikor az ember szívesen válik kicsinnyé, maga és mások számára is jelentéktelenné, mert eltörpül a világ a lélek élményének túlburjánzásában.

Most is hatása alatt vagyunk még és mivel szeretjük ezt a hatást, szeretjük a test sanyargatását, a fizikai lét törvényének háttérbe szorítását, mint teszik azt a kiválasztott nagy szentek.

A mi élményünk ma gyakorta kötődik az Árpádházi királyokhoz. Elsősorban IV Bélához és lányához Margithoz.
Ha nem is tudunk olyan nagy tetteket véghez vinni mint nagy elődeink és példaképeink, de a rájuk való emlékezés, akár gondolati cselekvésben akár tettekben, egyebek mellett azt bizonyítja, hogy szeretünk a községünk említésének 750-ik évfordulójára felajánlani az életünkből emlékezetes tettet, tetteket.