Vérpiros pálmaágak

Vérpiros pálmaágak viszont nincsenek. Csak zöldek.

Vértől pirosló utak viszont vannak. Lehajló, beléveszett, belétáposott pálmaágakkal.
Mindez ma történik. Mindez ma kezdődik.
Virágvasárnapon.

A virágvasárnap egy szép képpel indul. Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. A nép követi vagy inkább fogadja. Ruháikat levéve, pálmaágakat lobogtatva puha szőnyeg kél a sziklás földön.
A sokaság kiáltozik: Hozsanna Dávid fiának! Áldott ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban. (Mt 21,8)

Ez a virágvasárnapi körmenet alapja. Ez a pálmaágas, örvendő, kiáltozó, hozsannázó sokaság. Ez az őskép bennünk, kétezer év után. Pálmaág helyett barka. Így szokás Európa hidegebb tájain.

Erről ír Bálint Sándor etnográfus, "szögedi" ember. Szeged-Alsóváros szülötte. A vallásos néprajz európa-hírű tudósa. Talán néhány évvel azt mondjuk, boldoggá avatott Bálint Sándor.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű. Itt történik minden évben a püspök jelképes bevonulása, helyesebben szólva, az Úr jelképes bevonulása Jeruzsálembe.

Sok-sok táján a magyar vidéknek, már szombaton megkezdődött (virágszombat) a barkagyűjtés.

Göcsejben például a kisfiúk az erdőbe mentek barkát gyűjteni. Süveges alakúra formált papírokkal díszítették fejüket. Felbokrétázták, felpántlikázták, oldalukra fakardot kötöttek.
A kislányok fejét maguk készítette fehér koszorú ékesítette. Így mentek már az iskolába is.
A tanító vezetésével énekelve, nótázva indultak a dombokra, zsebükbe mélyesztett főtt tojást ettek ha megéheztek.
Nyalábba kötötték a felszedett barkaágakat és most már templomi énekekkel vonultak le a dombról, egészen a templomig, az oltárig. A templom falához támasztották az örömmel és vidámság közepette dombról hozott barkákat. Ezt osztották szét másnap, virágvasárnapon a nép között.

Mikes Kelemen, a Fejedelem nagypénteken történő haláláról így ír: "Virágvasárnap gyöngesége miatt nem mehetett templomba. (Mármint Rákóczi Fejedelem) A templom közelében lévő házban hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, letérdenállva vette el a kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni."

A virágvasárnapon a barkát azért szentelik, hogy mindazon hívek, akik ebből vesznek, ájtatosan fognak vele élni, minden testi s lelki veszedelmektől Istennek kegyelme által megőriztetnek, -mondja Somogyi Elek néprajztudós. Mert abban áll azoknak megszentelések -folytatja- hogy azok a lakosok akiknek hajlékában találtatnak szentelt ágak, az ördögnek minden ártalmitól szabadok legyenek.

A szentelt barkát használták orvosságul is.
Szegede hideglelésre orvosság. Máshol torokfájás elmulasztására. A matyóföldön a templomból hazavitt szentelt barkával megverik az eladó lányt, így juttatják őt minél előbbi férjhezmenéshez.
A mestergerendára tett barka jó lesz minden rontás ellen ami az állatokat érné.
Ha a méhkasok elé teszik, jobb lesz a méztermelés, de szlovák földön a szentelt barka hamuja a vetőmag közé keverve jobb termést biztosít.
Az égiháború ellen is jó a szentelt barka, mert ha a nyitott kémény alatt elégetik, tovaszállnak a viharfelhők.
A bevándorolt német területen a virágvasárnapi barkát nagypénteken vagy húsvétkor kiviszik a temetőbe és hozzátartozójuk sírjának földjébe szúrják.

Nagyon gazdag magyar néprajzi hagyományok alakultak ki, és nem csak a virágvasárnapi eseményekhez kapcsolva, hanem az év minden fontos és jeles egyházi ünnepéhez.

Míg egyrészt egy véres és számos törvénysértő esemény kezdete Virágvasárnap, úgy egy gazdag lelki élményt és hatást is eredményez a magyar parasztság életébe, szokásaiba.
A templomi ünnepségeken mélyen átélték Krisztus szenvedését és magukba zárták annak történeteit, ugyanakkor a mítoszokba, mesékbe burkolt szellemi világban újabb események születtek, akár Virágvasárnaphoz kapcsolódva is. Ezek az események, melyekből egy párat felsoroltunk, nem halványítják el azt a mély szakrális érzést amely kialakul éppen a szenvedéstörténet átélésében is.

Virágvasárnap Jeruzsálem életében egy olyan esemény is, amely nem csak erre a napra jellemző, de végig kiséri szinte az emberiség egész történetét, ugyanis a virágvasárnapi hozsannázó tömeg szinte órák alatt átalakul "feszítsd meg őt" gyilkosság pártoló tömeggé, igazságtalan, véres kezű bíróvá.

Hogy mi "programozta át" a húsvét ünnepére összesereglett zsidó nép agyát szinte órák alatt, azt nem látjuk.
Pedig ott volt bizonyára a tömegben sok-sok csodás gyógyulást átélt, még nem olyan rég halálos beteg. Ott voltak azok is bizonyára akik ingyen kaptak kenyeret és halat. Ott voltak a lélekben gazaggá lett korábbi pogányok is és ott voltak mindazok, akik Isten országának eljövetelét várva, éppen Jézusban látták a Messiást.

Vagy azok voltak ott talán akik zsigerből "politizáltak"? Akiknek egy - két jel nem volt elég az igazság meglátásához?
Vagy talán a szinhedrin, a legfőbb zsidó tanács valamit kitalált, amivel elvette az emberek józan eszét?

Vagy éppen most jött el az idő az emberek bűntől való szabadulásához. A megváltáshoz.

Vajon leképezi-e megismétli-e a történelem saját magát.

Nézzük ezt figyelmesen és gondolkodva egyrészt a népi vallásosságban, másrészt a Nagyhét liturgikus eseményeiben.