Népfőiskola

1918 december elsején Gyulafehérvárott tartott román népgyűlésen, hol volt talán kétezer ember, mondták ki, közfelkiáltással a románok, Erdélynek Romániához való csatolását.

Trianonban ezt jóváhagyták alig két évre rá.

Románia, a központi hatalmak tagja volt hazánkkal együtt az első vh-ban, de a háború vége előtt kb fél évvel át állt az ellenséghez. (Nem utoljára tett ilyet)

Bensőséges ünnepre szólított a meghívó.
Nem kevesebb mint hétszáz évre visszamenően van levéltári dokumentum arról, hogy a szomszéd település, Zsámbok már létezett.
Köszöntjük a kisebb testvért, húgunkat vagy öcsénket, a falu határát messze túlhaladó hírességű Zsámbokot fennállásának 700 éves jubileuma alkalmából.

Végül arról szeretnék szólni vázlatosan, hogy a mi népfőiskolánk, a dányi Sebestyén népfőiskolai csoport hogyan tudná segíteni az okos falu program szélesítését, megvalósulását.

Ehhez az eddigi gyakorlatunkban területet nyert tevékenységek mellett, új kaput, új kapukat kell nyitni.

Az elkövetkező hetekben, hónapokban kiterjed a hazánk vidéki (nem nagyváros = vidék) területeire is, és talán elsősorban a falvakra az "okos falu" elnevezéssel hirdetett vidékfejlesztési, falumegújulási program.
Ez lezajlott a nagyvárosainkban, a megyei jogú városokban, most a vidéken a falun lesz a sor.

Mit jelent az okos falu elnevezés?

Az, hogy a mi hazánk, Magyarország földrajzilag, tájilag, könnyen áttekinthető, nincsenek merész térszíni megosztások, és egy nap alatt az egyik végéből a másik, legtávolabbi végébe is könnyen eljuthatunk közlekedési eszközökkel, még nem jelenti azt, hogy életszínvonal, infrastruktúrális fejlettség, vagy az élhető (élvezhető) életforma egyformán jellemző lenne a magyar emberekre, a haza polgáraira

Az utca közepén áll a ház.
Ablak-szemei -ha nyitva volnának- látnák a tőlük néhány méterre lévő két szép hársfát, melyek tavasz virágzáskor oly erős illatot árasztanak, hogy a könnyük is kicsordul tőle, bárhogyan szeretnék az érzelmességük ílyféle megnyilvánulását titkolni.

Több szervezet együttműködésével rendezték az "Élhető Magyar Vidék Jövő..." címmel tartott műhelykonferenciát Kecskeméten, a megyei Katona József Könyvtárban (Piaristák tere 8), igen gazdag programmal és kitűnő előadókkal, egyetemi tanárokkal, sikeres agrár szakemberekkel és nagyon figyelmes, értő hallgatósággal.

Boldog lett ugyan, boldoggá avatását, mint leendő (Habsburg születésű) magyar királyét, már csak nemzeti okokból is örömmel vettük. De soha nem lett magyar király.

Ha egy kicsit megkésve is a halottak-napi megemlékezéssel, de mégis eljutottunk a Hosszútisztásra Sebestyén dányi és a dányiakért tett vértanúságának emlékére gyertyát gyújtani.

Kalmár Nándor gazdatiszt által megjelölt helyen álló márvány tábla őrzi az egykori hőstettet, a véráldozat utolsó állomását,melyet -mint rá írva van- a "polgári erény emlékének" szentelt.

1630

Kedves Barátom!

Ismeretlenül is -engedd meg-, hogy köszönetet mondjak neked, bár úgy érzem, nem vagy rászorulva az én köszönetemre.
Barátomnak szólítalak, akárki is vagy, mert jólesik ez nekem, hogy barátként gondoljak rád.

Márai Géza (c. egyetemi docens) ragyogó előadást tartott ismét a községháza nagyobbik termében. Lehettünk vagy - mindegy mennyien voltunk. Azaz mégsem mindegy, mert szó szerint húsba vágó kérdéseket feszegetett az előadó.
Mit is eszünk, mi a kereskedelem kínálata, húsfélékben, édességekben, tésztafélékben, üdítő italokban?

Kedves Barátaink!

A csillagok mai állása szerint, szombaton, 10-én, amint ezt mondtuk már ezelőtt, megyünk ki a Sebestyén emlékműhöz, gyertyát gyújtani.
Indulás 9 órakor a Takarékpénztár előtti térről.
Az út körülbelül egy jó óra oda és ugyanennyi vissza.
Nem sietünk, beszélgetünk, határ- szemlét tartunk a "Sebestyén" , a Nagyhát, Paskom dűlőkben.

Nem is az őszt, inkább késői nyarat idézi bennünk a ránk köszöntő november.
Két ünneppel is bejelentkezik. Elsején Mindenszentek ünnepével, másodikán a Halottak napjával.
Így van ez már régóta. Hosszú évszázadok óta. Legfeljebb a dátumok változtak. Vagy ha nem változtak, akkor az ateizmus akarta kitörölni az emlékezetből. A szenteket is, a szentek sorába vágyakozó-várakozó halottakat is.

Akik a tudománnyal, annak mikéntjével, tartalmával, irányultságával stb foglalkoznak, a tudományt, illetve a tudást egyrészt részesítik a "hétköznapi", másrészt az "ünnepi" jelzőkkel.

A szombati összejövetelünk a Plébánia nagytermében volt. Nem olyan óriási terem ez, de mégis jókora.

A történelemben élünk, sőt mint ahogyan a latin közmondás tartja, Historia est magistra vitae, a történelem az élet tanítómestere is egyben.

Körbevesz bennünket a világ, a rá jellemző sajátos történéseivel.
Szűkebben, a családi környezettől kezdve, egészen a látó és láthatatlan határokig, a falunk, az országunk, a nagyvilág, végestelen végig.

Megnéztem, mit megtudtam, minden olyan internetes, tv-s közvetítést, összefoglalást, mely az október 23-i ünnepségekről tudósított.

Kedves Barátaink!

Most, amikor egy hosszú hétvége esős reggelén az elkövetkező hét hajnalaira is ébredtünk, különösen ritka és egyben felemelő az, hogy kedden ünnepeljük az 1956-os forradalom világeseménnyé lett, az önfeláldozó hazaszeretetnek magyaros hittel és szabadságszeretettel megindított és elbukása ellenére erkölcsiekben példamutató eseményét, és ezután négy nappal,

A kórház meleg tapintatú, klór és gyógyszer szagú levegőjét nagyon nehezen tudta elviselni.
Az első emeleten, a főorvos szobája mellett volt a kórterme. Egy ágyas szoba, riasztó fehérség, az ágya mellett orvosi műszerek, vezetékek, csövek, géz és víz.

Bágyadtan kelt föl az októberi nap, mintha elment volna a kedve megvilágítani a földet, tompa árnyékokat rajzolt a keleti irányba fekvő, kisablakú parasztház első szobájában.
Ebben a házban albérlőként -vagy ki tudja milyen módon- lakott a tanító Alpár, fiatalabb, az általános iskolát most végző, de nála fejjel nagyobb öccsével.

Ezzel a kérdéssel kezdi Márai Géza A termőföld minősége és a táplálék értéke című fejezetet abban a könyvben (Agroinform kiadó Budapest 2014)amelyet rajta kívül több szerző, tudományos fokozattal rendelkező emberek is közülük, írt ezen a címen: A magyar föld sorsa.