Falu a hó alatt (második rész)

Hideg szél fújja át a teret a Zrínyi és Thököly utca között. Nyugati szél, hideg, téli szél a Szabadság utca felől.

Az ember hangulata Szent Margit szobrához érve ennek ellenére bensőségesen ihletett.
A posztamensen a Duna vize hullámzik, a tömb közepén Sebestyén dányi hős és vértanú, a ló farkához kötve, haláltusáját vívja. A szöveg körbeveszi, mintegy átkarolja a talapzatot: Benedek dányi lakos gyógyulását hirdeti melyet a szentté avatott királylányhoz való fohásznak köszönhet, aki ezt az Istennél való közbenjárásával esdekelte ki.

Szent Margit a dányiak szentje!
A dányiak Szent Margit kegyeltjei!

Szent Margit már életében is közvetlen kapcsolatban állt Jézussal.
IV Béla király akit második országalapítónak is hívunk, lányát ajánlotta az ország tatároktól való megmentéséért szent életre, ártatlan szívvel földi szenvedésre és gyönyörökbe érő imádságos találkozásokra az Úrnak.

Advent az imádság időszaka. Kiemelten a hajnali misék áhitatában, orgona nélküli csendességben és orgona-vezette énekekben: Jöjj, óh jöjj Üdvözítő! Beteljesült már az idő, tárd ki az ég zárt ajtaját....Vár a világ, sóvárgva vár!

Szent Margitról azt mondta egyik apáca társa, hogy "Eloszlott néminemű malaszt az ő orcájában és néminemű megélt erkölcs az ő tekintetében".

Várjuk mi is az adventi idő szent kegyelmét.
De vajon éljük-e annak erkölcsi gyümölcsét?

Margit tudta, hogy a szeretet forrása Isten.
Bőjti napokat tartott egész napos imádságban, vezeklő övet viselt Krisztus szenvedésében való osztozásban, bűnbánatot a világ mások által elkövetett bűneiért.

Vajon mit kezdünk mi szánalmas kis adottságainkkal, tehetetlen jóakaratunkkal, törékeny hitünkkel, pislákoló szeretetünkkel?

Szent Margitot úgy jeleníti meg a parkunkban felállított szobor, mint olyan embert, akinek fejét nem érintette királyi korona vagy hercegnői ékszer.
A király -mert hát ilyen a politika, legyen az a 13-ik vagy akár a 21-ik században, vagyis következetlen és haszonelvű- háromszor akarta férjhez adni lányát külföldi uralkodókhoz.
Vitték volna is a gazdag és erős Magyarország féltett kincsét csehek, morvák és mások is, de Margit hűségesküjét, melyet csendes imádságaiban Jézusnak tett, semmi földi kincsért el nem cserélte volna.

Aki keresztény akar lenni, annak hősnek is kell lenni!

Margitot a világ bűnei üldözték.
A bűnök ma is a szentek ellenségei.

A hős életét áldozza az eszméért.
A szent életét áldozza hitéért.

Még Krisztus utáni első és második században is üldözték a keresztényeket a pogány római császárok és vazallusaik.
Tertullianus ókeresztény írótól, aki ebben a korban élt, származik a mondás: Semens est sanqis christianorum! Annyit tesz lefordítva : A keresztények vére magvetés.

A mai keresztényüldözés az ókorit is meghaladja.
Hősnek lenni azt jelenti, hogy akár életünk árán is kiállni az üldözött keresztények jogai mellett. És az üldözött emberek jogai mellett.
Vajon megtesszük-e ezt?
Tudjuk-e hol gyilkolják halomra ma is a keresztényeket?
Azt hiszem, hogy tudjuk!
Hány üldözött keresztényt fogadunk be mi, családi otthonunkba?
Vagy hányat fogadnánk be, ha a sors úgy hozza?

És nem csak az advent idején.

Margit a kolostor szolgája volt. Mindenki szolgája, gyámolítója, imádságba üdvözült menedéke.

Ma, a hatalom és az uralkodás istenének katonája a világ.
Szórakozás és bűnre való hajlam pestise uralkodik médiumok többségén.

Az anyagelvű világ (nagyobb materializmus mint bármely előbbi kor bármelyik rezsimében) mítoszába vergődve, korlátozott a szellem világossága.

Nem értjük, nem látjuk a jeleket, melyek figyelmeztetnek bennünket, életünk vonata szakadék felé rohan.
Mi is mondanánk ma a köztünk járó Jézusnak: "küldj jeleket, hogy higgyünk! Hogy el fogsz jönni, hogy te vagy az akit várunk, -bár a jelek itt vannak körülöttünk és bennünk.
Minden dolgok mintázata bennünk van a Teremtés óta. Bennünk, hát közel hozzánk.
Mi mégis külső erőknek hiszünk és kétes, csábító ajánlatokat várunk. Pótcselekvésekbe menekülünk.

Azt mondjuk szánkkal, hogy az elcsendesedés ideje van.
Mégsem hallunk sóhajt és belső beszédet. Mert nincs csend sem bennünk, sem körülöttünk.
Istent keresünk, de azt nem úgy hívják, hogy "A Mennybéli", hanem úgy, hogy emberi, nem úgy hívják, hogy "Az Aki Eljő", hanem úgy, hogy az, amit megépítettem, előhívtam, összeraktam.
Nem úgy hívják, hogy Teremtő, hanem úgy, hogy teremtettem.

Nem úgy hívják, hogy Megváltó, hanem úgy, hogy megváltottam, nem úgy hívják, hogy Szabadító, hanem úgy, hogy szabadítottam.

A modernnek nevezett világ nem úgy hívja, hogy Lélek, mely a vizek felett lebegett a kezdetekben, hanem úgy hívja Istent, hogy én, aki megtehetek mindent. (Politikusként, vezérként, vezetőként,de inkább, valóban szánalmas figuraként)

A modernnek nevezett világban nem az Isten az első, hanem a grammatika egyes szám első személye. vagyis én!

Tekintsünk végül a hólepel alá, a tiszta, üzenethordó valóságba:

Ha Dányban sétát teszünk, azt az üzenetet kell megértenünk, melyet a falu lelke, akár képekben, szobrokban kifejezve hordoz. Egy fuvallat, egy áldott szél, vagy áttetsző szivárvány-szépség, nemes költemény vagy marasztaló vígasztalás.
A tárgyak megkopnak, elveszítik az új illatukat, belepi őket a por, a feledés is talán, de a szép szellem, mely a történelem mélységéből tör elő, és az Örök Igétől kapja erejét, túlél minden kort és embert, óhajtva hozza létre a szentek szellemét, megörökít, megtermékenyít, hazába oltja és nemzetébe zárja itt élő fiait.
Bizonyságául annak, hogy minden mulandó, mely nem Istentől való.

Advent van!
Karácsony van!

Sík Sándor a professzor, jezsuita pap és költő, a két világháború között, Szent Magyarság címmel előadássorozatban ezt mondja zárszóként:

"Eljött az óra. Itt az útmutatás, a szent Árpádok útmutatása. Magyar, kövesd és élni fogsz! Ha nem követed, nem fogsz élni....Egy kéz nyúlik feléd a magasból. Magyarok Istene, adj nekünk országos kegyelmet....az egyetlen utat, melyre Szent István áldott jobbkeze mutat".

Gódor András