Népfőiskola

1956-ban tizenegy éves voltam. Egészen tisztán emlékszem azokra az eseményekre amelyek a forradalommal kapcsolatosan Dányban történtek és amelynek én is részese voltam. Akár úgy mint szemlélő, érdeklődő gyerek, aki figyelte környezetét és hallgatta a felnőttek beszédét melyek

Hogy egy útnak mennyi csodája van, azt csak az tudja, aki az úton elindul. Szívesen elidőznék, hogy a csodáról, mint gyakran használt és közkedvelt szóról beszéljek, de most nem erről van szó.

Losonc mellett, Sztregovára is el szeretnénk menni. Reméljük sikerül, ha fegyelmezetten tartjuk az időt /mint eddig/.

Azt mondja Fényes Elek Alsó-Sztregováról, hogy tót község. Ma is zömmel szlovákok lakják, szép, fürdőjéről nevezetes hely.

A népfőiskola programunk részeként megyünk október elsején Losoncra. Miért éppen ide- kérdezhetné bárki.

Amikor az idei programunkat elkészítettük, vezérgondolatként használtuk azt a kifejezést, hogy értékeinket művelni, kutatni megyünk közel és távol.

A dányi gyalogos zarándokok most is, mint mindig, az útba eső keresztek előtt megálltak. Így történt ez a valkói keresztek előtt is.

Hogy egy ünnepben mi az öröm, és mi mellette a keserűség, azt nem mondom meg külön-külön, talán világos az magától is.

Október elsején megyünk Losoncra és emellett más magyar vonatkozású, irodalmi és történelm értékű helyre, helyekre is.

Zarándok-lelkülettel mentünk Kárpátaljára. Nem az ismeretlent akartuk megismerni mint a turista, de azt sem mondhatjuk, hogy ismerjük ezt a vidéket.

Úgy mentünk mint szeretetre vágyó magyarok, akik testvéreiktől várják ezt a szeretetet és ezt viszonozni is tudják.

A harmadik napon hosszú utat tettünk meg. Nem amiatt volt hosszú, mert nehéz volt az ébredés az előző napi pincelátogatás után, mert igaz, jó borokat ittunk, kitűnő hangulatban de nagyon is mértékkel.

A Szent István-napi ünnepségnek alig lett vége, másnap reggel öt órakor Beregsurány felé vettük az utunkat, a Kárpátaljára vezető egyik úton. Huszan voltunk, megtöltöttünk egy kisebbfajta autóbuszt.

Az ember, ha autót vezet a közúton, jól teszi ha szelektáltan kémleli az utat, nem figyel az úttest fölé keresztbe húzott hirdetésekre, útszéli óriásplakátokra, hirdetőoszlopokra. Könnyen érheti baleset.

Fölteszi halkan a kérdést az egyik, éppen ilyen munkát végző dolgozó, szinte magának, de felém fordul: mi az a fesztivál. A másik -jólértesült- rávágja: hagyomány.

A cím alatt közölt cikkben egy helyesbítést szeretnék végezni, elnézést kérve az olvasótól a téves közlés miatt.

A kereszténység, zsidó vallás és az iszlám közös gyökere nem Jákob ősatya, hanem Ábrahám. Pontosítsunk tehát! Izmael, Hágár fia Ábrahámtól és Izsák is fia akinek anyja Sára, Ábrahám felesége. Az iszlám hagyomány szerint, Izmael az arabok ősatyja. Sírját Mekkában őrzik.

A háboru olyan esemény /volt/, hogy a szemben álló felek lőtték egymást. Ma nem így van, pontosabban szólva ma esetenként másként van.

Nos, tehát lehet-e elégszer mondani, hogy individualizálódó, azaz "egyénivé váló" de leginkább helyes ha azt mondjuk, hogy elmagányosodó társadalomban, mint amilyen -többek között- a magyar tásadalom is, és ilyen a falu is, a vidék is, a mi falunk is, egyre fontosabb szerep jut a legkülönbözőbb közösségek kialakításának, egyre nagyobb jelentőségű a közösségi nézet előtérbe helyezése és szükségess

A szövetkezésről

Milyen keserű tapasztalata az embernek az, amikor egy esemény balul sül el.

Leszögezzük már az elején, hogy semmi kétségünk ne legyen a címet illetően, hogy a közösség természetes alapja az összetartozók azon felismerése, hogy több bennük a hasonlóság mint a különbség.

Most, hogy -mondjuk ki őszintén ezt is- súlyos, négy nullás vereséggel végződött mérkőzés után, haza jöttek "fiaink", a magyar labdarúgó válogatott az Európa bajnokságról, -kizárólag népfőiskolás lelkülettel- kell néhány szót szólni a szereplésükről.

Tegnap, vagyis 17-én pénteken a müvelődési ház kistermében másféltucat ember hallgatta Nyitray Ákos előadását, melynek címe, témája a szövetkezet alakítása volt.
Fiatalok is voltak, középkorúak is és mások, nők, férfiak, vegyesen.

Nem használtam azt a kifejezést, hogy szociális szövetkezet és ezt a jelzős szerkezetet az előadó is csak elvétve hangoztatta.

Harmadik, befejező szakasz következik mely Dr Kálmán Attila életének egy-egy mozzanatát világította meg, előtérbe helyezve Dányban való tanítói működését.

Először is a sorozat választott címéről.

Erdélyben él még ma is egy pásztormondás. Így szól:" Nem az a pásztor, aki kihajtáskor, Szent György napján pásztor, hanem az a pásztor, aki behajtáskor, Szent Mihály napján elszámol".

A dányi Sebestyén Sebestyén népfőiskola -helyi civil szervezet- befejezte az első félévi "kurzusát" május 28-án, szombaton, Dr Gémesi György gödöllői polgármester előadásával.