Kitekintés a jövőbe

Több szervezet együttműködésével rendezték az "Élhető Magyar Vidék Jövő..." címmel tartott műhelykonferenciát Kecskeméten, a megyei Katona József Könyvtárban (Piaristák tere 8), igen gazdag programmal és kitűnő előadókkal, egyetemi tanárokkal, sikeres agrár szakemberekkel és nagyon figyelmes, értő hallgatósággal.

Én is jelen voltam -két társammal együtt, Dányból- , bár személyes vonatkozású megjegyzésnek tartható, de mégis elmondom, hogy olyan érzésem volt a rendezvény után, (de közben is) mint számos alkalommal aktív dolgozó koromban, amit talán "versenyló" effektusnak is mondhatnék. (Persze ma is dolgozom, de ezt most másként hívják)
Ez jellemző volt rám mindazon esetekben, amikor egy ilyen vagy hasonló összejövetel után, szétfeszített szinte a tettre készség, a munkaláz és alig vártam, hogy hazaérkezve, azonnal a megvalósításba kezdjek az elhangzottak szellemében.

Láttak már verseny előtt lovat az indító boxba kényszeríteni? És látták azt is, milyen győzni akarással kezdi a vágtát?
Dübörög a föld és izzik a lég!
Ha láttak, -és minden bizonnyal így van- akkor nem ragozom tovább az érzéseimet. Lássuk ezután a feladatot, melyet az élet, a megmaradás szelleme ír fel nekünk, a konferencia üzenetében.

Miről szóltak az előadások konzultációk, csak tőmondatokba sűrítve:

Az ország, fejlettség tekintetében szétszakad. De nem is ketté, hanem töredezetté. Már ma is így van, de méginkább így lesz a jövőben.

Az a kérdés, hogy a mi falunk ezen töredékek melyik fajtájához fog tartozni. A leszakadókhoz vagy a dinamikusan fejlődőkhöz, esetleg a nehéz küzdelmek árán a talpon maradókhoz. A kiüresedőkhöz, vagy az okos népességtől dúsítottakhoz.

Nagyon nagy a tét, igazi kihívás ez nekünk, melyet nem más, mint az utánunk következő nemzedék fogja szó szerint is értékelni, sőt a bőrén érezni a mai és a holnapi tetteinket. De, hogy ez nekünk -addig is- szenvedést, vergődést hoz, vagy életerős élményeket, az rajtunk is múlik.

A témát, mely végig kísérte a tanácskozást, Csatári Bálint (MTA emeritus kutató) vetette fel e szavakkal: az Okos Falu programja és az Európai Unió projektjei.
Ma nem áll meg magában egy (kis)település. Térségben, más településekkel való együttműködésben képzelhetjük csak el a versenyképességünket. Legyen ez önkormányzat a maga intézményi hálózatával vagy szellemi és anyagi, termelési potenciál, az mindegy.

Minden előadót külön-külön nem említek, mert túlságosan terjedelmes lenne ez az írás, ami már önmagában is unalmas.

A forradalmi újításokat mondom, nevek említése nélkül.

Az agrárium mai gyakorlatának tarthatatlansága.

Az elárvult házak, belterületek sorsa.

A termékszerkezet és az emberi munka összefüggései.

Az okos falu csak okos emberekkel valósítható meg.

A tömeges agrártermelés "özönvíz-kori" stagnálása és az igazi innováció.

Falukép kontra új települési belsőségek.

A kistermelés reneszánsza.

Az ökogazdálkodás helyett organikus alapú gazdálkodást.

Az emberi közösségek minősége falun.

Művelődés és könyv, szemben a feleslegesen használt (ártó) telekommunikáció.

Népesség csökkenést eredményező, a mai trendet megszüntető termelésbe vett kapacitások.

Fehér foltok, elnéptelenedett falvak és feldúsított települési centrumok.

Falukutatás és a falu belső tartalékainak feltárása, jövőkép, helyben maradás, élhető falu, élhető vidék.

Lenne ezekhez mit mondanom! Lenne, és van is, volt is néhány keresetlen szavam. (Írásos dolgozatok tanúsítják)

A bevezetőben az ember szerepét Csaba testvér, -igaz csak videóüzenettel- áldás szerűen vázolta amikor arról beszélt -szép zöld környezetben tett felvétellel-, hogy az Isten gyönyörűségesre teremtette ezt a világot. Azt a feladatot adta nekünk, hogy legyünk az Ő mindenkori munkatársai. Nem elrontani, hanem gyarapítani és szépíteni születtünk a földre.

Megfogalmaztam magamban hazafelé a tennivalókat.
Röviden erről most ennyit mondok: Életet lehelni a holt tárgyakba, épületekbe "infrastruktúrába", és bizalmat lehelni a másik emberbe, közösséget teremteni az elvadult egoizmus és a lusta nemtörődömség helyén.

Tudom, értelmes emberek a dányiak.
Hát rajta, az értelmes cselekvések (további) mezejére kell lépnünk.
Mert mit ér különben a 750 éves falu történet, ha nem tudjuk ennek sorsát a biztonság, remény és eredményesség útjára vezérelni.

GA