Versenyben lenni (első rész)

Az, hogy a mi hazánk, Magyarország földrajzilag, tájilag, könnyen áttekinthető, nincsenek merész térszíni megosztások, és egy nap alatt az egyik végéből a másik, legtávolabbi végébe is könnyen eljuthatunk közlekedési eszközökkel, még nem jelenti azt, hogy életszínvonal, infrastruktúrális fejlettség, vagy az élhető (élvezhető) életforma egyformán jellemző lenne a magyar emberekre, a haza polgáraira, az elejétől a végéig. Mint mondani szokás, Battonyától Nemesmedvesig.

Differenciált fejlettségi struktúrában, nem csak a nyugat - kelet lejtő, és nem is csak a falu - város különbsége, hanem az egyes településtípusokon belül is nagyon nagy lehet a különbség.

Az viszont -mert bennünket ez érint leginkább-, hogy a mi falunk hogyan állja a versenyt, állja-e egyáltalán, az a regionális elhelyezkedésen túl, tőlünk, dányiaktól is nagyban függ.

Hogy mit teszünk, teszünk-e egyáltalán a településünkért, többet annál, hogy itt lakunk, itt adózunk, elsöpörjük a házunk előtti közterületet és használjuk az elkészült infrastruktúrát, röviden szólva, hogy ez a település van bejegyezve állandó lakhelyként a személyi igazolványunkban, döntő módon meghatározta és a jövőben méginkább meghatározza az életünk minőségét és a település fejlődését.

Ezt úgy hiszem mindenki tisztán látja.

De azt, hogy mit kellene tenni és főleg azt, hogy miért és hogyan kell tenni, már kevesebben tudják.

El kell szakadnunk -tudom, nagyon nehéz- a hagyományos mérőszámoktól, vagyis attól, hogy mit neveztünk az elmúlt években falufejlesztésnek, nem önkényesen meghozott gondolat mondatja ki velem, hanem az a mérhetetlen nagy változás, -amire néhány éve, egynéhány évtizede még nem is gondolhattunk- de, elsősorban a digitalizáció és a huszonegyedik század hozta nagy átalakulások most szinte kiáltva, ordítóan kiáltva tárják elénk.

És nem is velem , hanem mindenkivel kimondatják, akik látják azt a nagy belső feszültségekkel terhelt világot amiben élünk. És úgy élünk, mint akikre a változás nem úgy köszöntött rá, mint a polgári fejlődésben előrehaladt és messze előttünk menetelő nyugati világra, hanem úgy szakadt ránk, mint akik hosszú évtizedek elzártságában élve, nem látták, mert nem is láthatták a világ rohamos változásának előjeleit.

Gondoljunk a migráns kérdésre. Felkészülhettünk rá? Nem készülhettünk.
De nem erről van most szó. A migrációt csak mint mindannyiunkat érintő kérdést, a további problémák felvezetésének hangsúlyossága miatt mondtam.

Hát akkor lássuk e bevezető után, mi is a helyzet a falufejlesztésnek a modern és szükséges felfogása területén.

Először is, mint fontos probléma góc van jelen nálunk is a községből való elvándorlás, melynek jövőképe még a mai helyzetnél is siralmasabb, ha arra gondolunk, hogy már az általános iskolát sem itt járják gyermekeink.
És lassan az óvodáig is lehúzódhat e számunkra kedvezőtlen tendencia.

Az elöregedés rémképe is fenyeget bennünket, részben a fiatalok eltávozása, részben a születésszám alakulása miatt.

A népességszám nem csökken és ez a falunkba költözőknek és a cigány etnikum születési rátájának is köszönhető.
Mindkét jelenség, más-más okból kifolyólag a helyi társadalom számára, és főleg az intézményrendszereink számára komoly kihívást jelent.
A kihívás szó azt jelenti, hogy erre nekünk jó választ kell adni. Úgy értem a jó választ, hogy mindez ne a község problémás területeinek gyarapodását, hanem a település erőforrásainak bővülését is jelentse. Közel és hosszú távon.
A beköltözőknek a helyi társadalomba való aktív bevezetését tarthatjuk jó lépésnek, a cigány népesség körében pedig a szociális - kultúrális gettósodás megszüntetését.

Korunk nagy kihívása, és egyben a fejlődésnek is eszköze a széleskörben terjedő digitalizáció.
Ez azt jelenti, hogy két fronton kell "támadást" indítani.
Az egyik, a digitális eszközök hatékony terjedése és felhasználása, a másik, a hagyományos kultúrális, szociális, népegészségügyi és oktatási feladatok intenzitásának és módszerbeni megújulásának szorgalmazása.
Ezeknek a tudományos alapjai elég erőt jelenthetnek, ha a helyi, közösségi és egyéni továbbképzésekben elfogadást nyernek.

Ha azt mondtam fennebb, hogy a falufejlesztés elavultabb formáit cseréljük le és új mérőszámokat vezessünk be, akkor nem mondtam mást, mint azt, hogy komplex fejlesztési programot kell kidolgoznunk, ami egyrészt a hagyományos feladatok ellátását, másrészt a digitális eszközök bevezetését és ennek,szintén eszközként való alkalmazását jelenti.

Ne feledjük hát ezt a mondatot el: Komplex fejlesztési programot kell írni a falura és ennek mentén a versenyképességünket úgy javítani, hogy az a trend, ami néhány évtizede a múlt káros hatásainak felszámolásához, és a település infrastruktúrájának teljes kialakulásához vezetett, ne torpanjon meg.

Ne legyen kétségünk a felől, hogy ha eddig nehéz és kiterjedt munkát kellett végezni, akkor ezután még nehezebb munka következik, mely másként lesz kiterjedtebb és minőségében is eltérő az eddigiektől.

(Folytatás következik)