Kell-e ma ünnepi tudás

Akik a tudománnyal, annak mikéntjével, tartalmával, irányultságával stb foglalkoznak, a tudományt, illetve a tudást egyrészt részesítik a "hétköznapi", másrészt az "ünnepi" jelzőkkel.

A szombati összejövetelünk a Plébánia nagytermében volt. Nem olyan óriási terem ez, de mégis jókora.
Megtelt hallgatósággal, hogy szinte -egyik résztvevő szava szerint- "még a csilláron is ültek". (Ez persze költői túlzás, de a lényeget azért kifejezi).

Igen, -szögezhetjük le- igény van ma az ünnepi tudásra!
Mint amikor a hétköznapi, a dolgozó ruháját leveti az ember, frissen mosakodva az ünnepi gúnyába bújik, akkor a lelke is felöltözik ezzel, hiszen fenséges pillanatok következnek.

Négy kiváló magyar ember -mint korábban a meghívónkban ezt leírtuk- Karácsony Sándor, Németh László, Márton Áron és Kodály Zoltán gondolatait hallhattuk az előadótól, Virt Lászlótól, aki e lélekben is nemes emberek életútját feldolgozta a róluk írt könyvében, melynek bemutatója volt tegnap este, a népfőiskolai program keretében.

Sokan voltunk, még a fővárosból is ide látogattak, sőt neves tanárok is eljöttek, akiknek kapcsolatuk volt, és van a községünk diákjaival.

Egy beszédnek, előadásnak az ad rangot, veretet, színt, értelmet és színességet, ha a kiválasztott téma nem az aktuálpolitika szárazon zörgő unalmas frázisait ismétli, vagy szelídebben szólva nem igyekszik az előadó minduntalan a mára, az aktuális -és ellentmondásaiban soha nem szűkölködő- kérdésekre -úgymond- mutogatni, hanem a kiválasztott téma belső összefüggéseire és gondolataira irányítja a figyelmet.

És ahhoz, hogy emelkedettnek mondjunk egy beszédet, szükséges ehhez az értő közönség is, akit hallgatónak mondunk, de belső énjében nagyon is aktív és intellektusában felkészült.
Mint a mi tegnapi közönségünk.

Sokan megvásárolták tegnap Virt László könyvét. Ez igen örvendetes tény, és felveti annak a jövőbeni képét, hogy újra találkozzunk az íróval, amikor már könyvét elolvastuk.
Én ezen már túl vagyok, ezért biztosan állíthatom, hogy nem könnyű olvasmányt vesznek a kezükbe azok, akik a Magyar nevelés, népi gondolat című könyvet elolvassák.
De hát olyan ez, mint a gyógyszer, kis adagban hat. Vagy inkább olyan mint a méz, csak kávéskanálnyi kell belőle, hogy meggyógyuljon a torkunk.

Gondolkodtat ez a könyv!

Ha csak arról szólna ez az írás, Virt László gondolatai és interpretációi, hogy ez a négy ember -egymástól függetlenül- mit gondol népről, hazáról, nemzetről, nevelésről, kisebbségi létről, gazdasági kérdésekről, világtörténeti folyamatokról, és legfőképpen a NÉPFELSÉGRŐL, amely az (akkori) mában és a nem túl messzi múltban zajlottak, akkor azt mondhatnánk erre, hogy jó kis történet, igazi tükör, ábránd és mese. Talán még azt is mondhatnánk:geg.

De ez a könyv, ezek a gondolatok a mának is szólnak. Sőt! A mának is igazán szólnak.

A nagy elméket-és az említett négy embert ide soroljuk- az különbözteti meg a hétköznapi embertől, vagyis tőlünk, hogy vates-szerű, azaz jövőbe is látó, ezért ez művüket, gondolataikat értékállóvá teszi.

Néhány témát felvillantok-de tényleg csak néhányat, mondhatni, hogy mikronnyit- azért, hogy a fentieket érzékeltessem.

Társadalom-elméletükben szólnak a szocializmus-kapitalizmus megítélésről. Mind a négy ember azt hangsúlyozza, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között eredeti szándékukat illetően nincs különbség. Kizsákmányoló mindkét rendszer, melyben az ember csak a tőke eszköze, munkaerejével profitot elsősorban másnak termel. (Mutatis mutandis -a különbségek is fellelhetők persze.)

Ehhez tartozik annak a hangsúlyos említése, hogy az Egyház, visszautalva az 1891-ben, XIII Leó pápa által kiadott Rerum novarom enciklikára és ennek szinte folytatásaként, negyven évre a Qadragesimo anno, XI-ik Pius pápa által jegyzett enciklikára, felismerte a tőkének a világra veszélyt jelentő szerepét.
Elsősorban Márton Áron azt sem hallgatja el, hogy hol és miben késik az Egyház együtt élni-lélegzeni híveivel.

Kiemelkedő szerepet játszik az EMBER személye mindegyik nagy gondolkodónknál.
Karácsony Sándor perszonalista filozófiájában a másik ember ugyanolyan jelentőséggel bír, mint ha saját énjéről szólna valaki. Én nem lehetek meg a másik nélkül, én bennem él a másik ember és viszont. Hangsúlyozzák az Evangéliumnak a szeretet parancsára épülő gondolatát.

A magyar észjárás különlegessége játszott szerepet a nemzeti megmaradásunkban. Ezt a sajátos magyar, nemzeti jelleget az idegen hatalmak gyengítették.
A magyar nemzet "kevert népességből" állt össze. Ki a magyar, azt nem a származása dönti el, hanem az, hogy miként tudja elfogadni és építeni a mi kultúránkat. A magyarság tehát nem származás kérdése, hanem hit és azonosulás kell hozzá.

A demokrácia kérdéséről szó szerint azt mondják, hogy a demokrácia nem más, mint közakarat, ami nem tűri protekciót, nem tűri az önjelölteket, és nem tűri az alakoskodó lakájjelleműeket.

Márton Áron három követelményt támaszt egyenesen a demokráciával szemben:
Először is azt, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy tudják az igazságot.
Másodszor azt, hogy a saját erejéből cselekvő népet előbbre kell sorolni a kívülről mozgatott tömegtől.
Harmadszor pedig azt tartja fontosnak, hogy a demokrácia csak lelkileg művelt emberek között működik jól, tehát ha pusztán csak kijelentjük, hogy demokrácia van, akkor ez csak hamis állítás lehet.

Se szocializmus, se kapitalizmus!
Hát akkor mi legyen?
Egy harmadik, közbülső út legyen. Ezen az úton maradjon ,meg az ember méltósága, alakuljanak ki eszmei és gazdasági közösségek, szövetkezetek, épüljön a nép kiváló jellemére a társadalom, legyenek vezetők nagyszámban a nép fiai.
Ezért meg kell szűntetni a kettős mércét, a falu elmaradottságát.
Kiművelt emberek kerüljenek ki a falvakból, és menjenek oda vissza szolgálni.
A nép nyelve az igazán hiteles nyelv, nem lehet a népet butaságba és szolgaságba tartani.

És még számos-számtalan példát és témát említ e könyv.

Nem a múltnak, a mának és a jövőnek írták, mondták igazságaikat, a néppel teljesen azonosuló, Párizs hangversenydobogóit éppen olyan biztonsággal járó ember mint a Zobor vidék, vagy Erdély tájait a zenetudós Kodály, vagy a polgári családból származó, író, orvos, pedagógus polihisztor Németh László, a biharban lévő Földes paraszti származású fia Karácsony Sándor, és a Székelyföld "terméke", a Csíkszentdomokoson születő püspök Márton Áron.

Szép esténk volt!

Épüljenek terveink ezekre a gondolatokra és neveljük ki a dányi értelmiség helyben szolgáló seregét!
Isten adjon nekünk ehhez erőt.

Gódor András, a helyi népfőiskola vezetője, ny. polgármester c egyetemi docens