Tápanyag = táp anyag?

Márai Géza (c. egyetemi docens) ragyogó előadást tartott ismét a községháza nagyobbik termében. Lehettünk vagy - mindegy mennyien voltunk. Azaz mégsem mindegy, mert szó szerint húsba vágó kérdéseket feszegetett az előadó.
Mit is eszünk, mi a kereskedelem kínálata, húsfélékben, édességekben, tésztafélékben, üdítő italokban?

Az a benyomásom támadt előadás közben -ezt el is mondtam-, hogy akkor láttam magam előtt ilyen képet, amikor sok évvel ezelőtt olvastam Werfel könyvét, azt hiszem, az volt a címe:Halljátok az igét.

Halljátok, hallgassátok az igét, ezt mondta Jeremiás próféta a zsidóknak, akik messzire kerültek atyáik hitétől, vereséget vereség követett, a megsemmisítésnek a réme is felsejlett, az idegen erőktől való pusztító megsemmisítés.

Ha meg nem tértek, akkor elpusztultok! -ez volt Jeremiás üzenete a zsidókhoz, amit Werfel kitűnő könyvében feldolgozott.

Láttam a világhálón, -bizonyára többen is látták- hogy olyan gyermekek születnek a "művelt" nyugaton -talán francia példa volt- ahol a megszületett csecsemők végtaghiánnyal, fejlődési rendellenességgel jönnek a világra.

Környezeti ártalom eredménye ez az elrontott természet, a megsebzett bolygó, amely már lassan visszafordíthatatlan világkatasztrófához vezet -miként az örökléstan tudománya ezt meg is állapította- más olyan esetekben is kimutathatóan, amikor is a genom (génkészlet) szerves tartozékává lett, a szerzett (tanult) tulajdonság.

Méginkább így van ez a környezetet károsító vegyszerek esetében.

Ha a mai naptól kezdődően -ilyen súlyos a helyzet- csak egészséges életet élnénk, táplálkozásban, testmozgásban, stressz nélküli helyzetben stb, akkor is hatása lenne az elmúlt megbetegítő folyamatoknak még éveken keresztül.

Úgy akarnak bennünket "kigyógyítani" a mi betegségeinkből, mintha az alkoholistát is úgy szoktatnák le a szeszes ital fogyasztásáról, hogy minden nap a kocsmába vinnék.
Ráiszik nem gyógyul.
Mi is "ráeszünk" -csodálkozunk, hogy nem gyógyulunk.

Csak az étellel szembeni tisztelet tart vissza attól, hogy néven nevezzem, mit etetnek velünk, ha olyan virslit, csokoládét, stb stb vásárolunk, amilyeneket az előadó, Márai dr felsorolt.

Ne gondoljuk viszont azt sem, hogy az életünket mások és csakis mások rontják el.
Elrontjuk mi azt magunk is!

Mondjak egy példát?
Hát mondok!

Halottak napján, -réges régen, néhány évvel ezelőtt- szép, fehér színű gyertyát vittünk szeretteink sírjára.
Olyan volt a temető, mint izzó napkorong, gyertyák fénye csillogott a sírokon. A gyertya lángja rávetődött az arcokra, a szép-szomorú arcokra. A könnyek csillogására.
A szemek bogarában, gyertyalángok játszottak, fel-fellobbantak, inogtak, dűlöngéltek, mint kedves és játékos mozgású násznagyok nótázás közben a lakodalmi asztal főhelyén -éjfél körül.

Életszerű volt régen a temető, az életet a fény biztosította.
Az a fény, amely, mint meleg, vagy mint tűz, vagy mint láng, oly sok népi mondánkban fellelhető.
És megtalálható a szent könyveinkben is, szent hitünkben is a karácsony ünnepéhez kötődően, Pünkösd napján és így tovább.
Keresztelő Szent János is azt mondta, aki majd utánam jön, az fog igazán keresztelni. Nem vízzel, hanem tűzzel és Lélekkel.
El is jött a Lélek, lángnyelv formájában az apostolokra.
Azóta itt van velünk.

Vagy mégsincs itt?

Ki tudja megmondani, miért lettünk pogányok Halottak napjára? (Is).

Eltakartuk a lángot, a fényt, a tüzet, lángoló szerelmünk jelképét, műanyagba burkoltuk.

Piros műanyagburokban lapulnak a lángok, nem látjuk őket.
A temetőkben csak botorkálunk, meg-megbotlunk, visszafogta a fényt a műanyag fala.

Becsaptak bennünket!
Cigány-módra cifra temetőkben bolyongunk, - tiszta lángú szent helyek helyett.
Most, halottak napján a szellő sem rezdítette a faleveleket.
A lángok is loboghattak volna, fényesen, tisztán, úgy mint régen.

A műanyag-mécsesek a mi elrontott életünknek a jelképei.

Olyanok, mint az az élelmiszer, melyben hús helyett szójabab van.

Mi, mindezt szótlanul tűrjük.

Ha nem tudnák megvetetni velünk a halottak-napi műanyagmécsest, akkor nem tudnák eladni nekünk a műanyaghúsokat sem. Mert tudnánk, mindenben tudnánk, mi az érték és mi nem az. Hús helyett szója, fényesen csillogó, karácsony, pünkösd ünnepét fényessé tevő láng helyett műanyaggal lefojtott fények.

Ez a mi formánk.

Megkérdezték a zsidó rabbitól -olvastam C.G.Jung könyvében a példabeszédet-, szóval megkérdezték, mondd rabbi, miért van az, hogy régen tudott szólni az Isten az ő népéhez, ma pedig ilyenről nem hallunk, bár oly nagyon szeretnénk.

Azért van ez, -mondta a bölcs rabbi, mert nem tudunk egészen mélyre hajolni!

Megakadályoz bennünket ebben a műanyag-mécses és a hús nélküli virsli! A valódi értékek hiánya. A szerzett és emberi piedesztálra emelt bűneink.

Mindkettő a mi művünk!

A hitét vesztő, a lényeget szólamokkal és ravasz eszközökkel elsímító emberé.

Vajon meddig? Meddig még?

Gódor András
ny. polgármester c. egyetemi docens