Történelmi sodrásban tegnap és ma

Bensőséges ünnepre szólított a meghívó.
Nem kevesebb mint hétszáz évre visszamenően van levéltári dokumentum arról, hogy a szomszéd település, Zsámbok már létezett.
Köszöntjük a kisebb testvért, húgunkat vagy öcsénket, a falu határát messze túlhaladó hírességű Zsámbokot fennállásának 700 éves jubileuma alkalmából.
Dány község alig öregebb az ünnepeltnél. Talán fél évszázaddal, vagy még annyival sem.

Alkalmam, -mint az ünnepségen jelenlévőnek- vagy talán inkább ihletettségem volt, hogy gondolataim a távoli és közelebbi múltról, máról, vagy félénken a holnap jelképezte jövőről jöjjenek elő az ünnepi megemlékezés eseményei felelevenítése során.
Nem volt bűn ez, inkább azonosulás a látottakkal, hallottakkal és némi vízió is, melyet a tudat alatti ősvalónk irányít.

Zsámbok, 1987-ben megmutatta, hogy mit ér az egység, az együttgondolkodás és a felelősség akkor, ha a szülőfalu jövője forog kockán. Ez központi gondolata volt az eseménynek.

A községi közös tanácsba kényszerített falu lerázta magáról a hatalom által nyakába rakott igát és önállósodott.
Ez országos hír volt,vagy talán azon is túl haladt, mert egy központosított irányítás alatt lévő országnak egy méretét tekintve kicsiny közössége dacolt a hatalommal, szembe ment vele és győzött felette.
A központosítás mindig, vagy általában a gyengék eszköze.

Ha községeink törekvése általában is egyirányú volt,ami egyet jelentett a múlt hátrányainak leküzdésével és a jövő alapjainak lerakása felé mutatott, az eszközök úgyannyira különböztek, mint amennyire más-más a mi falunk és a szomszédunk népviseleti ruhája.

Lehetne terjedelmes írásba foglalni ezt, de akkor sem lenne más, mint az egyezőségeknek és a különbségeknek színes felsorolása.

Nézzük inkább a mai helyzetet, vázlatosan, mint amennyire ez egy ábrándos pillanatba belefér.

A mi községeink köré nem épültek doboz-gólemek, építészeti förmedvények, ide nem telepítette eszközparkját és építészeti szemetét a nagytőke.
Mivel a tőke tőkét vonz, ezért az állami pénzeszközök sem "csorogtak le" olyan mértékben mint amilyen mértékben a település-térség fejlesztése ezt megkívánta volna.

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, tényként elmondhatjuk, hogy az uniós pénzek, mely összegszerűen rengeteg, egy ciklusban eléri a tizennégy ezer milliárd forintot, meg-megjelentek az önkormányzatnál, hol több hol kevesebb mértékben ezen kívül a nagyüzemi módon folytatott mezőgazdaságban is, a kisvállalkozások pénztárcáiban is, de ez nem érte el a fejlesztési dinamikához szükséges mértéket.
Hogy csak vázlatosan fogalmazzak.

Mennyire fejlődőképes egy település,azt a község gazdaságának legfontosabb dimenziói szabják meg.

A falu fejlődését befolyásoló tényező, mondható, hogy a "motor", a helyi társadalom erőtől duzzadó, dinamikus, jól és kiegyensúlyozottan működő kis- és közepes vállalkozásaitól is függ.

A település- és vidékfejlesztés egyik, de mondhatom, hogy kulcskérdése a helyi törekvések mellett az állami preferenciáktól függ.
Ez disztribúciós, vagyis elosztási kérdés.

Mi lehet a mi községünk gazdaságának legfontosabb dimenziója?

Én két részterületet említek a sok közül.

Az egyik, az emberek tudása, képzettsége, fogékonysága és felkészültsége.
Ez oktatási-képzési-nevelési kérdés. Az "okos" falu kiemelkedő programja.

A gazdasági dimenziónak másik területe a föld kérdés.

Mi itt a helyzet?

Magyarországon, a nemzeti össztermék képződéséhez -GDP-nek mondjuk- a mezőgazdaság 3,7-del járul hozzá.
Azt látván, hogy milyen a magyar mezőgazdaság természeti potenciálja -föld, víz, napfény, talaj, stb- ez nevetségesen kevés.

A foglalkoztatásból a mezőgazdaság is csak 4,6 százalékkal veszi ki a részét. /2014-es adat/

Egy adottságait tekintve -és történelmi múltját is nézve- mezőgazdálkodásra termett országban felháborítóan alacsony mutató.
Ezen változtatni szükséges!

A zsámboki ünnepségen bemutatták, hogy az önállósodás óta milyen fejlődési dinamikán ment keresztül a község.
Ez nem vitatható eredmény, sőt büszkeségre is ad okot.
A falu minden polgára és a képviselők, polgármesterek is kivették ebből a részüket.
Gratulálni lehet mindehhez.

De én tudom, hogy egy falu több annál, mint amit számítógépre vihetünk és a projektoron bemutathatunk.

Zsámbok történelmi példát mutatott az önkormányzati önállóság kivívásában.

Mi volt a történelmi példa?

Szembe menni az akkori hatalommal, mert ez nem volt kockázat nélküli.
Ki tudta még akkor, hogy már csak két-három éve van a fennálló rendnek?

De a történelmi példa nem (csak) ez.
A történelmi példa az az összefogás, amelyik a falu önállósodása érdekében egységet alkotott.
Az egység a történelmi példa.
Az egységben mutatott erő a történelmi példa.

Következésképpen elmondhatjuk, hogy Zsámboknak is, Dánynak is, a falvaknak is történelmi mértékkel mérhető kötelessége az egység kimutatása minden, a falu jövőjét érintő kérdésben.

Hazánk ma tagja az európai országokat tömörítő Európai Uniónak.

Sok pénzt kapunk tőlük?
Igen!
Meghatározza ez a pénz a nemzet jövőjét?
Igen is meg nem is.

Az uniós támogatás -az a sok ezer milliárd amit fennebb említettem- a nemzeti összterméknek -GDP- talán ha 5 vagy 6 százaléka.
(Nem sok, de sajnos több annál, mint amit a mezőgazdaság produkál)

Ez a kérdéses dolog egyik oldala.

A másik az lenne, hogy -paraszti nyelven fogalmazva- mennyibe kerül ez nekünk.
A tőke és a profit logikáját tudva, nem kevésbe. Sőt!!!

Végszóra:

Egyszer volt egy falu, amelyik a "világ csodájára" dacolt a hatalommal.
Nem volt más eszköze, mint a faluban élő emberek közös akarata.

Azóta harminckét év (józsefattilányi idő) telt el. Lassan már ennyi.

Ha más nem az emléke ennek megmaradt.
Bennünk is, a zsámbokiakban is.

Nem hiszem, hogy az emlékek véglegesen eltűnnek. Hogy elfelejtődnek.

Főleg ha mi magunk sem hagyjuk feledésbe menni.

Ehhez viszont tudni kell, hogy a projektor "szeme" nem lát mindent.

De az ember, az ember, az igen!

Dány 2018 december 1
Gódor András. ny. polgármester c. egyetemi docens