Levél egy ismeretlen emberhez

Kedves Barátom!

Ismeretlenül is -engedd meg-, hogy köszönetet mondjak neked, bár úgy érzem, nem vagy rászorulva az én köszönetemre.
Barátomnak szólítalak, akárki is vagy, mert jólesik ez nekem, hogy barátként gondoljak rád.

Mégis megteszem azt, hogy írok neked, (bár tudom, nem illik másokat terhelni ki nem érdemelt és meg nem kérdezett barátságokkal) mert, olyant tettél, mely túlmutat egy emberi kapcsolaton és ezért mondhatom, hogy nem csak rólam van szó. Illetve rólam is szó van, meg másokról is, időben és térben, időtlenül és határtalanul.

Elmondom neked -bár lehet, hogy tudod is-, hogy a szerzetes tanár, Olaf Placid, bencés atya, aki a Gulágon töltött éveket- úgy tartotta a lelket rabságra ítélt magyar hadifoglyokban, hogy "kitalálta" a túlélés 10 pontját.

Ebből a tíz pontból egy így hangzott: "apró dolgoknak is örülni".
Az öröm a lélek ereje és a túlélés záloga is egyben.

Nagy és váratlan örömöt szereztél nekem és gyalogló társamnak, Andrásnak, amikor szinte a semmiből, míg mi az időt ütvén hétköznapi dolgokról való beszélgetéssel, -csak úgy mint akik jól ismerik egymás gondolatát is, szinte gépiesen jártuk az út porát- elénk tárult egy kép, egy oltárkép, egy szobor a pusztában, melynek nagyon megörültünk -talán Mózes örülhetett úgy az őt és népét vezető füstoszlopnak- és ez nem volt más, mint egy frissen épített fülke, benne egy mozaikképpel, amely -mint írtad is a szobor talapzatára- GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONYT ábrázolta.

Nem nagy dolog, mondhatja más, aki csak a magasból tudja szemlélni a világot, de nekünk, akik a földről nézünk szét is, fölfelé is, annyit jelentett, mint amit Placid atya is írt a túlélésről: olyan apró örömöt, amelyek közül ez, ez az egy, most nagyon fontos volt.
Fontos azért, mert -úgy érzem- egyben üzenet értékű is.

Milyen nagyszerű kép van a szobor -mi másnak nevezzem- mögött: egy élő kis biocönózis, a nem régen ültetett gyümölcsfákkal és a fák élő tartozékaival. Kicsi állatokkal, apró növényekkel, csúszó-mászó bogarakkal, talán kis fürge gyíkkal is, olyan, olyan érzésem volt egy pillanatra, látva az élet és az Életet adót együtt, mintha a teremtett földet látnám, szorgos emberekkel, józan életű családokkal, földi és égi harmóniában, itt Dányon, a Nagyhátra vezető út mellett.

Mondja azt valaki nekem ezután, hogy nincs itt nálunk, a magyaroknál, és itt nálunk a dányiaknál szándék és kedv a kis gazdálkodások, helyi kis gazdaságok megteremtésére. Ha mondja valaki, akkor -ne vegye sértésnek-de kinevetem.

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, a Kos zodiákusában (csillagképében), Böjtmás havára esik, amikor, -emlékeztetek Molnár V József előadására, amikor itt járt nálunk, a dányi népfőiskolán- és mondta, ilyenkor "Mézillatúak az egek, az Atya haragja (bűneink miatt) irgalmassággá változik és megbocsát".

Ez az érzés, november 9-én, látva az általad felállított szoborképet, újra megelevenedett előttem. Szent Mihály havában, tavasziasan szép, napsütötte délelőttön.

És bizonyára mások előtt is, akik ezt látni fogják.

Hát ezért bátorkodtam neked írni.
Hogy elmondjam mindezt.
És ezt szerettem volna mások helyett is megköszönni neked.

Sebestyén sírjához iparkodtunk, a Hosszútisztásra, amikor ez a "csoda" megtörtént velünk, hogy láttunk egy szoborképet, Gyümölcsoltó Boldogasszonynak a tiszteletére állítva, egy kis gyümölcsös előtt, szerényen meghúzódva a domb alján, nem messze a Nagyháttól.

Azt írta Molnár V József, neves etnográfus a könyvembe: "Szeretettel, mert az ünnepek lelkünk rendezői".

Ünnep pedig mindig van, ha akarjuk.

Kedves Barátom!
Te is tudtál ünnepi érzést csiholni szívünkbe!

Ha majd eljön a nagy nap, amikor -a néphit szerint- majd Szűz Mária almát olt, akkor, Gyümölcsoltó Boldogasszony táján rólunk te se feledkezz meg.

És szóljál nekem, hogy együtt örüljünk annak az időnek, amikor az ember a Teremtőnek munkatársává válik.

Addig is vigyázz az ültetvényre, jönnek a kis őzikék éhesen és a nyulak is, hogy lakmározzanak a zsenge hajtásokból.

Jó egészséget kívánok, és szép termést, baráti öleléssel:

Gódor András
ny. polgármester, c. egyetemi docens

U.i.
Holnap, vagyis november tizedikén a Takarékszövetkezet elől reggel 9 órakor indulva többen megyünk Sebestyén sírjához, gyertyát gyújtani.
Gyere el Te is, ha meg tudod tenni, ott megyünk el a szoborkép mellett.
Megállunk egy pillanatra nyilván, csak egy sóhajtásnyi időre, hálát adni a kép előtt az idei termésért és a jövőbeni "kis örömök" megezerszeresedését kérve, mert ez a modern idők rabságából való szabadulás egyik záloga.