Még egyszer a piros ruhás angyalkákról karácsonyi üzenet gyanánt

Gondolom, minden kedves Dányi Krónika olvasó rájött arra, hogy a piros ruhájú angyalkák itt élnek köztünk. Itt Dányban. Nem írom meg, melyik utcában és azt sem, hogy melyik fiatal családban van ez a négy kicsi gyerek, akik közül a legnagyobb talán első osztályos korú, a legkisebb pedig a -gondolom én- nagyon várt kis trónörökös, talán ha két éves. Három lány után kisfiú, azt jelenti, hogy az Isten nagyon tud szeretni. Nagyon tud az emberek kedvébe járni. Nagyon tud örömet osztani és áldást is, mindkét kezével. Gazdagon.

A kicsi lány, az iskoláskorú felnőtt embereknek is méltó örömet szolgáltatva, kérdezi az édesapjától, tudja-e miért dobog úgy az ő kis szíve.
Na miért -kérdezem én is felnőtt olvasóimtól.
Mindenkinek van válasza erre, azt biztosan tudom. Hogy jobb válaszok-e ezek mint amit a kislány válaszol az általa feltett kérdésre, azt nem gondolom.

A kicsi lány azt mondja a kérdésre, saját kérdésére, hogy ti. miért dobog oly melegen, az ő kis szíve, arra így adja meg a választ:
Azért dobog így, mert tele van SZERETETTEL.

Ezzel a gyermeki szeretettel, amelyik elvisz bennünket bizonyára a betlehemi jászolig, kívánok én minden kedves Dányi Krónika olvasónak áldott Ünnepeket.