Itt vagyTartalom / Nem térkép e táj
Nem térkép e táj
Nem bizony. Nem térkép.
Mint Radnóti mondja szép versében: "Ki gépen száll fölé, annak térkép e táj, s nem tudja hol lakott Vörösmarty Mihály".
"Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa".
Hogyan lehet egy tagadószó a "nem" pozitív megközelítésű azt itt jól látjuk. "Nem" térkép. Valóság. Hús-vér-ideg-eszme-elme-lélek valóság.
Alig hagyjuk el a falunkat Isaszeg felé, jobbra fordulunk egy igen rossz minőségű úton. Az olajosok útján -ahogyan mi mondjuk.
Főleg a bevezető szakasza rossz. Mehetsz jó rugózású modern autóval rajta, de nem ajánlatos beszélni ilyenkor. Leharapja az ember a nyelvét.
Hát még nagytestű traktorokon! Mert megy itt bőven az is. Teherrel, teher nélkül. Szólóban vagy pótkocsival. Egyre megy. Egyfelé megy.
A késő délutánon fáradni látszó nap megül rövid időre az akácerdő fáinak csúcsán. Először a legmagasabb csúcson, majd az alacsonyabb fák koronájának hegyén. Mintha lépcsőn menne lefelé, hogy hosszú és dolgos nap után megpihenjen az erdő valamelyik tisztásán.
Vöröslő sugaraiban megfürdik egy-egy égi madár, míg átsuhan a fénykévén.
Friss szántású föld felett kiterjesztett szárnyakon lebeg egy nagy madár, majd zuhanó repülésbe kezd, mint légibemutatókon az orsót író repülők. Viheti zsákmányát haza, éhes szájakon tátongó fiókáinak.
Csend van. A szív dobbanása hallik, már érdes a lélegzet is, nagyokat fújtat a tüdő míg visszafogottan szemléli az ember a tájat.
Nem turistai látványosság ez, divatos szóval mondott desztináció, vagyis "élményanyag", hanem az erek duzzadó kíváncsisága,ott, ahol még nem ért véget a szülőfalu határa, de átváltozott, (gazdagodott és szegényedett).
Gazdagodott létesítményekben és szegényedett termőfelületben.
Négy dróthálóval bekerített privát tulajdon meséli a változások sorát.
Van a kerítéseken belül minden, aminek lennie kell, egy jövőt remélő embernek.
Épületek, messzi múltra tekintő nemezből készült sátor, madárház, számtalan galambbal a tetőn, műanyagszékek műanyagasztal körül. Aztán gipszből törpe, gólya, megidézve a mesék világát és a gazdag természetet. Egymásmellett mind. Jó ez így vagy nem, döntse el az akinek ez tiszte, tisztsége.
Csaholó eb a másik udvaron. Fényözön közepette köszönti az arra járót a nappal is égő villanyfényben. Ember egyik portán sem látható. Fizikailag.
Talán a harmadikon, ha nem is testben lévén, de a tárgyak üzenetében igen. Gazdálkodásra utaló épületek, fészer, szalma, gépi eszközök.
A negyediken átható élet van. Élet úgy is mint emberi fenség, méltóság, egyediség, utánozhatatlanság és úgy is mint jelkép. Beszédes jelkép a nagy magtárban felhalmozott búza képében.
Búza, tritikálé (rozs és búza szülőktől), kukorica nagy halomban, szójatömeg a sarokban, napraforgó, mint egy nagy fekete kiáltás.
Két ember az udvaron. Mi másnak nevezzem a teret, a kiterjedést, ahol lüktető élet folyik. Nem a ház körül ugyan, de három hatalmas raktár ölelésében, helyt adva a precíziós nagy mérlegnek és a gorombán duruzsoló szárító nagy "úrnak" a nap helyettesének az olajat zabáló sirokkónak, magvakat szárító földi küldetésnek.
Mi tagadás, nagy élet folyik ezen negyedikként említett telephelyen. Két tapasztalt ember, János és József -mindketten túl a hatvanon- az egész rendszer megálmodói és a kivitelezés motorjai, most is a munkafolyamat legérzékenyebb helyén vannak. Őrtállók. Felvigyázók, árufogadók és továbbítók. A termelési integrációban a tárgyaló felek. Észnél kell lenni. Gyorsan "lenyúlják" az embert a termőföldet talán sose látott kereskedők.
Erdő alján, ahol a madárdal még úgy szól mint a a magányos berekben, ahol az éneket az erdő még befogadja de a dallamát avar-mély susogással színesíti is, hogy az ember néma ajakkal és kitárult szívvel köszönthesse a Mindenség Urát, hálát adva az újért, a sorsért, a terepért, a tiszta elme bölcsességéért. Ezért nem a beszéd, hanem a tettek emberei vigyázzák a tájat. A vagyont, a birtokot, a földnek gazdag üzenetét, a jövőnek reménységét.
A dányi határ tekintélyes részének központja az olajosok útján felépült három raktár, a kiszolgálókkal együtt.
Az "udvarosokhoz" tartozik még András, (évfolymtársa Jánosnak) és Gellért. A fiatal reménység. Vagy már több is annál: Szuverén, maga lábán álló ember, aki "beviszi" a termelésbe egyetemi tanulmányainak minden, ide vonatkozó esszenciáját. Kiváló fiatal gazda ő, határozott jövőképpel és a paraszti gondolkodás révén olyan munkájához kötődő identitással, hogy bizonyíték valamint mérce arra, nem az "öregeknek" találták ki a mezőgazdasági munkát. Mert aki földanyaként szereti és tiszteli a mezőgazdaságot, a mezőgazdálkodást, az agrikultúrát, azt a föld nem lehúzza hanem felemeli. Mint a telt búzakalászt, amelyik szálfaegyenesen áll, de teremtője előtt meghajtja a fejét.
Ez a mai nap dicsérete. A munkának dala. És diadala.
Gyermekkoromban az olajosok útja és ettől északra húzódó területek az úgynevezett "muszáj" dűlő, szegény emberek vállalt nyűge volt. Alacsony termelési értékkel, fagyzugos terület.
Ide kívánkozott a mezőgazdasági vállalkozás egyik dányi fellegvára.
Milyen lesz a folytatás -teszem fel magamban a kérdést. Jóllehet talán a választ már meg se hallom. A változások sorát ki éri meg, ki nem, az csak a Nagy Könyvből olvasható ki.
Tisztelet azoknak a dányi mezőgazdasági vállalkozóknak, akik a legtisztább, legősibb, legtöbb szakralitást birtokló munkához, a föld megmentéséhez fogtak. Akik kenyeret adnak az embernek, bort is talán tiszta metszésű pohárban, és békességet is ha támaszai tudnak lenni ennek a dűlöngő világnak.
Minden tárgy leromlik, leomol minden épület. Elszakad minden ruha. Elhasználódik az ember is.
Egy dolog örök lesz. Ez pedig a föld, a termőföld, az anyaföld, a földanyácska.
Hat teremtő napba sok dolog belefér. A föld teremtése is. Ami pedig ekkor jött világra, a nagy Mindenség akaratára és kedvére, az örök is marad. Isten adta nekünk a földet és mi ne hagyjuk ezt elpusztítani.
Ne hagyjuk vad keselyűk martalékának, akik nem tudják mi a Bio. Mi az élet. Míg föld lesz, aratás is lesz. Míg aratás lesz, ember is lesz.
A föld több mint amin járunk a föld (talajként) az amin élünk.
És akkor nem lesz térkép nekünk ez a táj, minthogy nem is volt soha. Kisarjadnak az életből az új életek. Elhozzák majd községünknek is a reményt. Az örök reményt.
Vége lassan az ősznek is. Aludni tér a föld, megpihen a földet művelő ember, miként megpihent a hetedik napon az Alkotó is.
Végső megmaradásunk záloga lett a titok mely itt él köztünk. Bepillantás az örök műhelybe.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges