Még egyszer Móra Ferenc

Bizonyára emlékezünk iskolai élményeinkre, azokra főleg amelyek mély nyomot hagytak bennünk.
Emlékszünk olvasmányainkra, a jó példákra vagy éppen az elutasítottság miatti rosszakra.

Emlékszünk talán Szeptemberi emlék címmel megírt, Móra Ferenc tollából kikerült írásra is.
Az író ebben a kis novellában leírja életének egy fontos szakaszát, a kisgyermekkort. Azt az időszakot közelebbről szólva, amikor Móra Márton fiát, vagyis az írót, a kis Móra Ferencet a megaláztatás sora kisérte. Ennek a megaláztatásnak gyökere az író családjának szegénysége volt. A harmadikos gimnazista kis Mórát (a mai hetedik osztálynak felel meg) azért nem írták be a gimnázium harmadik évfolyamába mert nem tudta a család kifizetni a beíratás költségét. Hat forintot.

Aztán minden elrendeződött, mert beavatkozott a Gondviselés bölcsessége ennek a kisfiúnak megrekedt életébe. Amikor már minden veszni látszik, amikor a tudás fényessége nem lopózhat be a kisgyermek elméjébe, amikor a meg nem érdemelt kitaszítottság már-már depriválttá, megfosztottá teszi a kis boldogtalant, jön még egy mozzanat, egy nem várt esemény, egy félénk pillanat szülte győzelmi esély és a probléma megoldódik.
Katartikus élmény még elolvasni is. Idézzük hát fel ezt a pillanatot.

Móra Ferencet nem vették lajstromba a harmadikosok naplójába. Hat forint hibádzott ehhez. Abban az időben ez tetemes pénznek volt mondható. Főleg a szegények között.

Az iskola (és a tudás) iránt vágyódó kisfiú a folyosón guggolva, hallgatja a latin tanár magyarázatát. Lopva-félve, mint törvénysértő, mint jogtipró, aki már-már az élet alágyűrtje lesz, izgalommmal figyeli a feladat megoldását.
A latin nyelv tömörségét, szépségét mutatja meg a feladvány: Hogyan fordítjuk le ezt a mondatot magyarra: Unus es Deus! teszi fel a érdést a tanár.

Sorra szólítja az osztály jeleseit, de egyik felelet sem jó. Míg -mindenki megdöbbenésére- a folyosóról süvítve erősödik fel egy gyenge hang, az egyetlen jó megoldás ."Egyedül Te vagy az Isten".

El-elgondolkodik az ember, hány és hány fiatal, jóeszű, tehetséges gyerek marad ma ki az iskolából, mert anyagilag a szülők nem bírják a versenyt. Az előírásokat. Az iskola tárgyi mivoltában előírt követelményeit.
Drága ára van ma is a tudásnak.
Egyesek bírják, mások nem. A nemzetnek ebből eredő veszteségeit vajon ki tárja föl. Ki hullat ezekért a gyerekekért akár egy könnycseppet is. Kinek a fájdalma ez a szülőkön kívül. A kiművelt emberfők hiányát ki siratja ebben a materializált világban!
És hol van az a híres demokrácia, ahol egyenlők az esélyek. Kinek, kiknek épülnek sok-sok milliárd forintból az elit iskolák, egyetemek sora, ahová nem csak bejutni nehéz, inkább lehetetlen mert a pór nép gyermekének mindez csak álom. Teljesíthetetlen vágyálom. Nem csak a politikai hatalom, nem csak a gazdasági hatalom, de a tudáshatalom is címkézve van.

Az anyagi szegénység szellemi szegénységbe torkollik. A "jók", az "eszesek" születtek a világ urainak lenni. Mások érjék be azzal, hogy jelszavakat kapnak. Könnyen megjegyezhető lózungokat és valósággá soha nem konvertálható álmokat.

A szellemi szegénység terméke lesz majd a széthúzás. A megosztottság. A soha be nem teljesülő álom, a nemzeti egység. Az egységes és szolidáris nemzet eltemetve, már gondolatban is.

A széthúzás terméke az ellenségeskedés. Az ellenségkép kreálása. A valódi veszély helyett kitalációk és politikai termékek kábítják az embert.

Felszínre kerül és teret nyer magának a hazudozás. A be nem tartott igéreteknek bagatellizálása.

Nem eszmék és elvek harca és ütközése uralja a közbeszédet hanem soha nem igazolt dogmák, hamis evidenciák.

Létezik persze egy tisztes szegénység is. Egy visszafogott életritmus ahol a józanság az úr. Ahol a javakat birtokló beosztás kitart az év végéig. Ritmikusan szükségszerűen. Ahol az igények és lehetőségek összhangja van. Ahol nyitva a tér és termékeny az idő egy magasabb szintre lépni. Ahol nem gátak emelkednek a társadalmi mobilitás előtt hanem mint keresztény és józanul konzervatív világban szokás emberség, szolidaritás és empátia az élet motorja.

Szegények mindig lesznek köztetek -hangzik el Betániában, azon az emlékezetes vacsorán (Márk 26,21) ahol az igazság és áldozat karöltve mutatta meg magát a folyton-folyvást hitében megújuló világnak, és annak az iránynak amely egyetlen követendő cél a gondolkodó ember számára. A Krisztusban élő emberré válás szükségszerűsége.

A kisgimnazista Móra Ferenc által megfejtett világra éhes minden ember. Vagy tudja ezt vagy nem, vagy felfogta vagy még homályos a látása ,mintha tükör által szemlélné a világot: (Pál)

Mondjuk hát ki, naponta többször. Először a szánkkal suttogva, majd egyre hangosabban, hogy a világ megtudja, megértse. Unus es Deus! Egyedül te vagy az Isten. A Megváltó. A kereszthalált szenvedő és dicsőségesen feltámdott második isteni személy, kinek második eljövetelét várva, ma még szenvedjük az eredeti bűn óta bennünket sanyargató sátáni világot (mely folyton újratermeli magát bennünk is, általunk is), mígnem a józan belátás lesz úrrá rajtunk és bennünk.

Csak ahhoz egyetlen dolgot kellene naponta mondanunk. Mondani és hinni. Hinni és ezáltal cselekedni. A szekularizált világ manipulációit isteni bölcsességgel felismerni, mert tudjuk Egyedül Te vagy az Isten.