Az igazság kedvéért

Az ember számbaveszi időnként valamikori ismerőseit, tanítóit, előljáróit, a településünk köztiszteletben álló tagjait, mindazokat akik a legértékesebb munkájukat hagyták ránk, az erkölcsi példaadást, a tudásbéli hatalmakat, a hazafiságot, a térrel, néppel való azonosulás szeretve viselt kincseit.
A legfontosabbakat.
Az örömmel viselt bilincseket.
Hogy ide tartozol. Ehhez a tájhoz, ehhez a rónához, ezzel a sokszor szakadtan megviselt sorsú néphez. És nem szabadulhatsz. Mert nem is akarsz szabadulni, csak türelmetlenül tenni. Mindig csak tenni. A jót, a példamutatót, a követendőt, hogy mint a madár, legyen szabad a szárnyalás, az elrugaszkodás, az eltávozás, mert tudod, hogy a szíved gravitációja úgyis visszahív. Visszavonz. Magához láncol és nem ereszt. Nem enged.

A kötődésnek az önmegvalósulásnak, a történelmi esszenciának a tükörképe az ünnepekben jelenik meg. Abban, miként tudsz emlékezni. Milyen tiszta derivátumok, lecsapolt érzések, megtisztított, kegyelemben úszó megbánások törnek elő belőled. Miként tárod ezt mások elé. Tudod-e ezt. Próbáltad e ezt. Önmarcangoló, az igazságot keresve. És legfőképpen, mered-e ezt.

Jövőre ünnepel a falunk. Hallottam hivatalos emberektől.
Jövőre lesz hétszázötven éves a településünk.

Sietve megyek el Kókán a községháza mellett. Persze az én sietősségemet már csak a megszokás táplálja, éppen ezért hosszú percekre megállok, ha valami érdekeset, tanulságosat látok.
A kókai községháza mellett, ahol valamikor egy jó kis épület volt, friss kávéval, péksüteménnyel és a kávétól is hatékonyabb szíverősítővel -sok ember kedvére- most egy szépen kimunkált obeliszk látszik. Bár nem szeretem nagyon ezt a formát, de mégsem idegenkedem tőle. Megállok hát és olvasom rajta, hogy emlékül készült ez a község nyolcszáz éves évfordulójára.

A kókaiaknak könnyű dátumot mondani. Hiszen okmány erősíti meg, tudják ki és mikor alapította szülőfalujukat.

De mi, dányiak nem vagyunk ebben ilyen szerencsések.
Mi nem tudjuk pecsétes irattal bizonyítani, mikor is született, alapíttatott ez a falu. És kinek köszönhetjük mindezt.

Van viszont közvetett bizonyítékunk. Mítosz is lehet, legenda is lehet. Ez is nagy kincs még akkor is, ha nem annyira objektív, egzakt, mint a pecsétes írás.

Jövőre 2022-t írunk.
Vonjunk hát ki 2022-ből 750-et. Mert ez lenne a kezdet. Az alapítás éve. (Hogy ki alapította, hogyan és miért, azt már nem is kérdezzük.)

Megkapjuk az egyszerű számtani kivonás eredményét, és ez pontosan 1272.

Ez lenne a kezdet? Az origó? Táncteremben a kályha, ahol a táncot a tanulás idejében kezdtük?

A millennium évére elkészült Kozár Gyula atya községünkről készült munkája és ha nem is törekedett a teljességre, a mindent feltáró körülményre, de az egyházi vonal következetes számvavételével mégis sokat segít nekünk. És azoknak, akik azt mondják, hogy jövőre lesz településünk 750 éves. Kerek szám, illik hozzánk, belőle táplálkozunk.

Kozár atya munkája első kötetének címe: Fejezetek a 700 éves Dány életéből. (Lássuk jól: fejezetek és nem monografikus tételek)

Megjegyzés alul: Írta Kozár Gyula, 1972

Hát innét ered a 750-es dátum, mert ha valami 1972-ben 700 éves volt, akkor 50 évvel később, azaz 2022-ben 750. Tökéletes következtetés. Illetve egybetartozás. (Ha "A" egyenlő "B"-vel, akkor B" is egyenlő "A"-val. Formállogikai tétel.)

Felmerül a kérdésünk, honnét vette Gyula atya az 1272-es évszámot?

Községünknek ha nincs is (vagy eddig még nem került elő) pecsétes születési dátuma, akkor vannak a fentebb említett segítségek.

És ez nem más, mint Szent Margit élete, amelyik megjelent a Nápolyi legendában.

Vegyük sorra a tényeket, ha nem is úgy (csúsztatva hát) mint az Colombo hadnagy teszi, de szigorú logikai sorrendbe állítva.

Ehhez nekünk Szent Margit életén kívül rendelkezésre állnak más történelmi adatok.

Ilyen a tatárjárás (Helyesebben mongol-járás) és a Muhi csata.
Ilyen adat még Benedek élete, aki csodás gyógyulást érdemelt ki Szent Margit sírjánál illetve koporsójánál.
És ilyen (vélelmezett) adat Sebestyén élete, mely a dányi legendában él a nép ajkán.

A központ szám, amelyet el nem feledünk tehát 1272.

Nézzük a történéseket.

Az első a Muhi csata, ahol elesett az ország, a király IV Béla csodás körülmények között megmenekül. 1241 április 11-ét írtak akkor.
Az agresszor mongol csapat itt maradt 1242 márciusáig. Közel egy esztendőt. A rablás ideje, amikor eljuthattak akár a mi vidékünkre is.

A menekülő király és felesége (a bizánci császár lánya) név szerint Laszkarisz Mária megfogadták, hogy áldott állapotban lévén, a születendő gyermeket Istennek ajánlják mihelyt e veszedelemből megmenekülnek.
Megszületett Margit 1242 január 27én. Domonkos-rendi szerzetes lett, meghalt 28 évesen 1270 január 18-án.

Nézzük a dányiakkal mi történt ebben az időben, és ezt Benedek és Sebestyén életének alakulásával szemléltetjük.

Benedek meggyógyult nyavalyájából Margit koporsójánál, miután napokat töltött el ott imádságos reménykedésben. Ez 1272 tavaszán történt, negyven éves volt e remek ember, aki foglalkozását tekintve ács volt (akkori szóhasználatban pintér) korai-korabeli szeretve tisztelt elődünk, aki gyógyulását követően, ugyanis kéz- és lábzsugorban szenvedett, se nem ült, se nem feküdt, csak létezett mint"tőke" -ahogyan az édesanyja mondta.

És nézzük meg utolsó adatként a mártírhalált szenvedett Sebestyént.
Vélhetően a fent említett 1241 - 1242 időszakban portyázott halálthozó veszedelemként a mongol csapat. Ekkor juthatott községünkben is, ekkor fogta el Sebestyént és végezte ki még a barbár szokások szerint is durva módszerrel.

Kozár Gyula atya 1272-höz igazodva, amikor is meggyógyult a koporsónál Benedek testvérünk, nevezi meg a községünk kezdetének ezt az évszámot. 1272-t.

Gyula atya nem számolt azzal, hogy Sebestyén mártír a csata idején -gondolatom szerint- 30 év körüli ember volt, aki 1212-ben születhetett. Dányban. (Dan-ban.

Benedek Szent Margit halálát követő második évben vagyis 1272-ben negyven éves ember volt. Ez az adat szerepel a Nápolyi legendában.

A mi embereink, Sebestyén és Benedek kortársak lehettek. Sőt voltak is. Sebestyén volt az idősebb nyilván. Egymást ismerték, ismerhették. Csak elképzelem azt, amikor az utcán találkozva a kis Benedek köszönt idősebb falustársának imígyen: Dicsértessék a Jézus Krisztus Sebestyén bátyám, aki megsímogatva srác kis szőke fejét fogadta a kedves köszönést ezekkel a szavakkal. Mindörökké Ámen. (Meg is dicsérte talán, hogy milyen szép és okos, jólnevelt gyermek vagy Benedek öcsém.)

Jól látjuk ezek után, hogy 1272 csak Sebestyén gyógyulásának éve. És nem a falu alapításának kezdete.

A Muhi csata történelmi tény. Sebestyén hősi halála a dányi legendában elterjedt és tényként kezeljük, mert kezelhetjük is.
Benedek gyógyulásának éve kötődik Szent Margit ravatalához.

1272-es év Benedek csodás gyógyulásának éve.

Ha időrendbe tesszük mindezt (kronológiai sor) akkor látjuk, hogy

Sebestyén születése (amennyiben harminc éves korában halt meg Hosszúpusztai vesztőhelyén, 1212 lehetett (Dányban).

Benedek 1272 előtt negyven évvel született, vagyis 1232-ben.

Dány község jövő esztendei ünneplésének indokaként át kell tekinteni a történelmi adatokat mert ez nem lehet a kezdeteket 1272-re tenni. (Kozár atya sem teszi)

Mi más következik még a fentekből, azon érdemes elgondolkodni.

Ünnepséget tartani komoly kötelezettségünk éppen ezért csak pontos adatokra építhetünk. És csodás okokra is, ami lehet például Benedek gyógyulásának évfordulója is, ami valóban 750 évet takar.