Az idő inverze avagy Karácsony közeledte

Visszatekintés:
A Teremtés hat napig tartott. A hetedik napon a Teremtő is megpihent.
Hat nap alatt létrejöttek vizek, szárazföldek, élőlények, csillagok, égbolt és legvégül az ember.

Mindez az Időben volt. Azt mondhatjuk hát, az Isten időt is teremtett.
Ez nem megy senkinek azóta sem. És ezután sem fog menni.

Az idő különbözik ikertestvérétől, a tértől. A tér közömbös. Megfordítható. Mi van lenn vagy fönn, jobbra vagy balra. Ami balra volt, az jobbra kerülhet, ami fönn volt az alulra.
A térre azt mondhatjuk, hogy közömbös.

Mi van az idővel? Az idő is közömbös? Megfordítható akár a tér? Egynemű lenne?

Az egymásután létrejövő jelenségek nem fordíthatók meg. Napról napra öregszünk és ez a mozgás egyirányú.
Minden pillanatunkban benne van a múltunk, tudatosan vagy nem tudatosan. Az egész múltunk. Az életünk az első pillanattól ezidáig.
Benne van az elődeink élete is, az őseink egész múltja.A múlt nem halt meg, nem vált semmivé, hanem egész életünk eredője lett.

Fontos ezeket a tételeket tisztázni, hogy értsük jelenlegi helyzetünket. A Karácsonyvárást.

Sokszor történt a világban, hogy fejre állt a filozófia. Fejre állt a matematika.
Ha az idő nem egynemű, nem megfordítható, akkor ez a tétel is örök?

A hitünk tekintetében ez a tétel, hogy az idő nem megfordítható, érvényét vesztette. A hit (Isten-hit) erősebb mint a tárgyak mozgásából adódó természeti törvények egész sora. Erősebb Einsteinnél is és erősebb az ókori gondolkodók tételeinél is.

Karácsonynak egyetlen jelzője a teljesség erejével bír. Ez a FÉNY.
A Sol Invictus! A fény eredete de inkább a fény maga.

Az Advent, a várakozás időszaka. Ezt éljük most.

Tessék mondani, lehet-e várakozni a múltra? Úgy-e nem lehet. Vagy mégis? Várakozni csak jövőben bekövetkező mozzanatra lehet.
A keresztény ember az adventi időszakban az Úr megszületésére vár. Vagyis a jövőben, a következő pillanatban és az azt követő pillanatban bekövetkezendő változásra.

Várjuk hát az Úr eljövetelét! Az Úr születését. Karácsony izgalmas, lélekröptető idejében, úgy várakozunk, mint ahogyan még sohasem tettük.

Ez okozza az idő inverzét. A megfordíthatóságot. A természeti törvények átlényegülnek, mondhatnám, hogy megszentelődnek, megtermékenyülnek és ami volt valamikor, vagyis az Isten születése, az most nekünk jövő idő lesz. Meg fog születni számunkra a Kisjézus, alig kell többet aludni tízegynéhány napnál.

Karácsony a hívő ember számára nem múltidő.
A Krisztus-követő ember nem a múltra vár: hanem felépíti magában, a lelkében, egész magánvalójában azt a világot, azt a helyet, amelyik méltó lesz arra, hogy befogadja az Üdvözítőt.

A teremészeti törvények megszentelődnek -mondtam néhány sorral feljebb.
Ezt a szent időt, ezt a megszentesülést várjuk. Ebben élünk. Hogy méltó helyre jöjjön az Isten.

Mikor, mi által, mi révén, milyen eszközökkel, milyen elemekkel szentelődik meg az életünk. Krisztus születését váró életünk.

Akkor lesz szent a mi életünk, ha megcselekedjük mindazt, amit a Gyermek elvár tőlünk.

Ha a szegényeket felkaroljuk. Ez egy megszentelt pillanat. Nem egyszer ölbe vesszük, hanem életünk részévé tesszük őket. A mindennapjainknak fontos elemévé. Szép dolog (legalábbis így látszik) a karácsony előtti kampány a szegények megsegítésére. Ha csak ennyi marad a szenterzsébeti álomból, az Erzsébettől számított, december 25-ig tartó világból, hogy emlékezünk a szegényekre, alamizsna osztással, étkeztetéssel, és ez nem tart ki a következő Erzsébet napig, akkor csak felcicomáztuk az Úr hajlékát és nem szenteltük meg. Vagy csak kissé.

Akkor lesz szent a mi életünk, ha együtt lélegzünk a kitaszítottakkal. Azokkal, akiket földönfutóvá tesz a világ önzése és gyilkos akarata. Éljenek ők ebben a hazában vagy ennek a hazának határain túl. (Ne feledjétek, Ti is rabszolgák (jövevények) voltatok Egyiptom földjén) Nincs migráns csak a szó elcsépelt és félrevezetett értelmében, hanem földönfutó van, aki talán Istenhívő keresztény vagy Isten-hívő muzulmán vagy törvénytipró gazembar, vagy kalandor világfi. A mi dolgunk a kitaszítotakkal szemben fogalmazódik meg és az őket felkaroló segítségünk nem más mint a Kisded Jézus befogadása. (A többieket átengedjük az igazságszolgáltatásnak a törvényes rendnek).

Jövőt váró karácsonyunk a szeretet egységébe foglal bennünket. Mindannyiónkat.
A szeretet legfőbb parancsa az Isten ajkán született szó, mely a legszebben stfírungozza ki a Jászolban fekvő örökségét.
A szeretet szava békességet és örömet hoz nekünk.
A szeretet megcsúfolása az emberek megosztására való világi (hatalmi) törekvés. Nem lesz igazi karácsonyunk, Jézus-várásunk ha nem itatódik át szeretettel a mi cselekvésünk. Nem csak a szó, amit kimondunk, hanem a tett, amit végrehajtunk.

Igazi megszentelődése életünknek az is, ha lélekben, akaratban, testi üzenetben és az angyalok szózataihoz hasonló hitben, elvhűségben élve nem bódulunk bele a hatalom bűnös mámorába, hanem alázattal és szolgálattal vagyunk azok iránt akik hozzánk folyamodnak. Ha úgy teszünk, hogy a mi jócselekedeteink magát a Mennyei Atyát dicsérik és vezetik el hozzá a ma még tőle távollévő embert.

A múltba nem tervezhetünk. Mert nem egynemű, nem megfordítható a kronométerrel írt idő.
De a mi tervezésünk órája nem "Rolexbe"készült.
A mi tervezésünk órája a betlehemi jászolban készült.
A sziklaistállóban történő Istenszületéskor, Mária megdicsőülésével és a szelíd József hűségével.
Olyan múlt ez nekünk, mely nem (csak) örök emlék, hanem jövőt tervező és megélt alkotó idő. Nem Kronosz hanem Kairosz. Nem bársonyos perceken futó elmúlás, hanem jövőt építő küldetés.

Amikor karácsony idejét éljük, (tervezzük) a múltba tekintünk ugyan, mely jelenidejűségében fogant jövő is egyben.
Ez írja a mi filozófiánkat. Ez fogja meg a mi kezünket. Ez nyitja meg a mi értelmünket.

A születendő Kisded, végtelen istenségében számba veszi a mi dolgainkat. A mi kampányainkat is és a mi állandó odaadásunkat.

Katolikus-keresztény hitünkben átéljük minden szentmisében az utolsó vacsora, emberi ésszel felfoghatatlan mozzanatát, az átlényegülést. Borból vér, kenyérből test lesz. Vagyis átéljük az Isten-adományt, az Istentest és az Istenvér misztériumát, mellyel a szentáldozásban gazdagodhatunk. "Megistenülünk".

Karácsony szent napja is egy hasonló csoda annyiban, hogy egy valamikori gyermekszületésben az Isten földre szállt közénk. Ez ugyan múlt időben zajlott, de minden évben az Isten-várás adventjében jelenidejűvé tesszük és jövőben való megjelenését várjuk.
Erről szól a mi Karácsonyunk.

A megfordult idő korát éljük, mert nem csak emlékezünk a betlehemi istállóban történtekre, a múltra, hanem éljük is annak szent hagyományait és törvényeit, egészen a jövő karácsonyi ünnepekig.

Legalább addig.