Itt vagyTartalom / Ők is "kisebbségek"

Ők is "kisebbségek"


Beküldte Gódor András - Ekkor: 2024 October 15

Orvosi rendelő, délután "félháznyi" várakozó beteg békésen egymás mellett. Azaz türelmesen.

Kezdődik a rendelés, de páciens nem jön ki az ajtón. Igaz be se megy.

Az orvost (férfi, nő, mindegy) elhívták házhoz, mozdulni nem tudó beteghez.

Várakozás fél óráig vagy még tovább, senki nem mozdul, nem mordul, csak halk beszélgetések indulnak.

Orvos visszajön, beteg (hátsó ajtón érkezve) a rendelőben.

Idő múlik, türelem stabil, várakozás feszült.

Orvos a különszobai ágyon fekvő beteg mellett, várják a mentőt.

Szó bennakad, hallgatás súlyos, helyzet feszült. Pattanásig.

Ajtó nem nyílik, hírzárlat, kérdő tekintetek.

Cigányasszony lökdösi szomszédját (szintén cigányasszony) vedd fel a maszkot, "ittvanno", nyújtja neki, mellettem ülsz, vírusos vagyok. El ne kapd tőlem.

Mosoly az arcokon. Megmozdul a várakozók serege, mindenki a két cigányasszony beszélgetését figyeli.

Szállnak a pecek, tízpercek, eltelt már egy óra is talán a rendelés kezdő idejétől.

Bizakodás, remény, jókedv (már amennyire lehet).

Istenem segíts! sóhajt valaki, halkan, csak úgy magában, tudván tudva, hogy a megszólított hallja.

Én mindig magamnál hordom -mondja a cigányasszony , úgy, hogy mindenki hallja. Komoly-kerek képe mosolyog hozzá.
Táskája mélyén kutat, széles mozdulattal felmutat egy fakeresztet, rajta Jézus képével.

Az emberek felállnak, megszemlélik, van aki meg is tapogatja.
Cigányasszony tekintete riadt, -el ne vegyék tőlem, gondolja magában.

Téged látlak minden vasárnap a templomban -mondja valaki a cigányasszonynak.

Megyek is! ki nem hagynám egyszer sem és nem is fogom, míg mozdulni tudok. Biciklivel megyek nyáron, valaki mindig felvesz ha gyalog indulok. Az unokám is felvesz a kocsijába.

Szájmaszkos cigányasszony sovány, nagy szemekkel bámul, sötéten hallgat.

Én nem megyek, szólal meg végre, -mondja szinte magának, alig hallhatóan. Én csak hiszem őt, az Istent és tudom, hogy van, tudom, hogy szeret engem is. Sokan csak mennek de nem hisznek. Káromkodnak, lopnak, hazudnak. Én még sohasem káromkodtam, nem is loptam, most sem hazudok. Csak hiszek!

A rendelés megkezdődik, olyan érzése van az embernek mint akkor szokott lenni, ha kellemes környezetben van.

Mint amikor felragyog a nap, vagy méginkább amikor megszólal a templomban a csengettyű az introitushoz.

Kezdődik a mise!

Cimkék